Hol vannak már azok a daliás idők, amikor Nyugat-Európa (és az USA) cinikusan nyugtázta a szovjet-blokk országai által felhúzott falakat és kerítéseket, hiszen így komoly migrációs hullámoktól érezhette védve magát, cserébe pedig a néhány átjutóval igen hatékony hecckampányokat bonyolíthatott.

A vasfüggöny leomlásával elindult ugyan a Keletről Nyugatra vándorlás, ám ez egy lassú, kiszámítható, sőt, szabályozható folyamat volt, ráadásul kevésbé a lumpenek, sokkal inkább a képzettebb keleti munkaerő frissítette fel a nyugati piacokat. Az európai nagytőke egyben járulékos haszonként könyvelhette el, hogy a kevesebb pénzt kérő keleti dolgozók nyomás alá helyezték az addigi nyugati béreket. A szakirodalom ezt az eseményt nevezi a jóléti államok végének.

A nagy európai és világpolitikai változásokat hozó 1990-es évek oly módon is felbolygatták a migrációs folyamatokat, hogy a délszláv háború következtében közel 1 millió ember vándorolt be az EU-ba, ami jóval több volt az addig megszokott évi 1-2 százezernyi jövevénynél, viszont immár kifejezetten háború elől menekülve.

Az EU még a nagy bővülés, tehát Magyarország taggá válása előtt, 2001-ben hozta meg az ‘ideiglenes védelemről’ szóló rendelkezéseit, amit noha a jugoszláv válság tanulságai miatt alkotott, de először most, az ukrán háború idején léptetett életbe. Jelenleg tehát Ukrajna irányából bárki, akár útlevél nélkül is érkezhet, és alanyi jogon tartózkodási, munkavállalási stb. jog illeti meg, sőt, a kezdeti megélhetéséről is gondoskodnak. Az elmúlt évben 4,5 millió embert regisztráltak ezen jogintézmény keretein belül az EU-ban.

Ezért nincs hát határvédelmi kerítés, vagy fal Ukrajna európai uniós határain, viszont megannyi akadállyal találkoznak a máshol zajló háborúk elől menekülők. Kivételesnek mondhatjuk a szírek esetét, ugyanis uniós egység hiányában egyedül Németország aktivált az európai ‘ideiglenes védelméről’ szóló szabályokhoz hasonlókat. Az akkori német kancellár, Angela Merkel minden szír felé kitárta országa kapuit, amit a tőle délkeltre lévő országok tiszteletben tartottak, s átengedtek hozzávetőlegesen 2 millió embert, köztük persze nem szíreket is.

Bár a koronavírus idején az Európába irányuló migráció majdhogynem lenullázódott, a korábban érkezők közel felét (például a nem-szíreket) így, vagy úgy, de hazazsuppolták, mégis elmondható, hogy az elmúlt évtizedben nagyjából 10 milliónyian vándoroltak be az EU-ba. A gyermekek azonban különös elbánásban részesültek és részesülnek, s mégcsak cinizmus se kell annak belátásához, hogy az EU ezáltal egy igen komoly demográfiai frissítéshez jut. Ne feledjük, a legtöbben Ukrajnából jönnek, szinte kizárólag nők és gyermekek, s hiába fog lejárni egy év alatt az ‘ideiglenes védelmük’, azt bizony meg fogják hosszabbítani. Márpedig az EU-ban iskolázottak jó része aligha fog Ukrajnába visszatérni.

Nos, ebben a helyzeten kardoskodik Orbán Viktor, hogy “Brüsszel” fizesse már ki neki a szerbiai határunkon felhúzott kerítését, amire egyelőre kemény elutasítás a válasz. Ennek persze több oka is van, leginkább az, hogy az EU ma már nem a számlák alapján támogatja a különböző projekteket, hanem az elvárt eredmény teljesülésének fényében. (Egyébként erről szólnak a Magyarországnak járó, de egyelőre visszatartott pénzekhez kapcsolt ún. “mérföldkövek” is.) Jelenleg viszont az a helyzet, hogy a lobogtatott számlák és propaganda videók dacára lényegében a Szerbia felől érkező migránsok szinte mindegyike átjut a magyar kerítésen, szemben Horvátországgal, amely nemhogy kerítés nélkül volt képes kordában tartani a bejövőket, de még a roppant szigorú schengeni klubba is beléphetett ez év elejétől. Ezzel szemben a legelső alkalommal Ausztriában regisztrált bevándorlók szinte mindegyike Magyarországról lép be oda, vagyis a magyar kerítés nagyjából nullát ér, és alighanem pont ennyit fog fizetni Brüsszel is.

Az orbáni propaganda persze nagy erővel harsogja, hogy immár az osztrák kancellár is kerítést akar, azt persze nem teszi hozzá, hogy Karl Nehammer nem Ausztriában akar kerítést látni, hanem a bolgár-török határon, amit egyben az európai speciális határőrség, a Frontex felügyelete alá gondolna helyezni. Konkrétan tehát ő sem Orbán kerítését lájkolja, hanem a földrajzi Európa külső határainak uniós védelméről beszél.

Egyébként az EU kerítésektől való viszolygása történelmi okokkal magyarázható. Ennek ellenére kivételes esetekben elfogadja az ilyenek felhúzását, mint például a spanyolok afrikai mini-területén, a lengyel-belarusz és esetleg a már említett bolgár-török határon, azzal, hogy fizesse az a kormány, amelyik építi!

Az európai tagállamoknak és intézményeknek mégsem az a legfőbb baja az Orbán-kormánnyal, hogy teljesen felesleges és értelmetlen kerítést húzott fel, lévén az embercsempészek úgy járnak át rajta, mintha ott se lenne, hanem az, hogy ezzel a látszatmegoldással Magyarország kihúzta magát a közös terhek alól.

Márpedig a menekültek kezdeti beilleszkedése, tehát elszállásolása, étkeztetése, oktatása, egészségügyi ellátása stb, valamint a menekültügyi eljárások lefolytatása picit sem olcsó dolog. Igaz, ezek a költségek a társadalmakat terhelik, de a munkába állók által termelt haszon már a tőkéseké. A magyar kormánynak és a hazai nagytőkének viszont azért nem kell az olcsó külföldi munkaerő, mert a magyarért se fizetnek sokat.

– bankski –