Az Európai Parlament és az Európai Bizottság kezdeti bábáskodását követően megannyi intézmény és szakmai szervezet zárkózott fel az ún. európai “okosfalvak” koncepciója mögé, amely szép lassan beszivárgott a tagállamok vidékfejlesztési boszorkánykonyháiba is.

Az ötlet nem túl bonyolult. Arról van szó, hogy a digitális forradalom előnyeit a nagyvárosokon túl a kistelepülések is élvezhessék, nem utolsó sorban a szociális helyzetük javítására. Sorra születtek a kísérleti projektek, amelyek motorjai elsősorban Ausztria és Szlovénia voltak, mígnem most a német kormány gondolt egy nagyot, s 7 modell-régiót, illetve ezek mellett 14 kistérséget jelölt ki referenciaterületként. A kísérlethez 25 millió euró társul, hogy minél több elgondolást tudjanak mozgósítani a az egészségügytől kezdve a kulturális területeken át a helyi mobilitás megszervezéséig sok-sok célra. A digitális technológiáknak köszönhetően szinte azonnali sikerekről szólnak a beszámolók.

A nagy lendületet azonban fékezi, hogy az EU nem áll túl jól a vidék szélessávú internet ellátottsága terén, hiszen a kistelepülési háztartások mindössze egyharmada képes optikai-szálas hálózatokhoz kapcsolódni, ami Németországban arcpirítóan gyenge a maga 14 százalékával.

Az európai jogalkotók már hosszabb ideje foglalkoznak a lehetséges pénzforrások összekapcsolásával, így a legnagyobb alapok, mint az Európai Regionális Fejlesztési Alap, illetve a Kohéziós Alap már megtalálták, hogyan tudják az eszközeiket összehangolni a vidéki térségek erősítése végett.

Az európai okosfalvak lényegében a meglévő szövetkezeti erőfeszítéseket egészítik ki a digitális dimenzióban. A szövetkezetek európai értelmezése valamilyen helyi gond, probléma közös kezelését jelenti, tehát ami korábban mondjuk térségi iskolabusz-szövetkezet volt, az most kiegészül helyi, digitális telekocsi, avagy autómegosztási alkalmazásokkal. A mobiltelefóniára épülő kisközösségi alkalmazások lehetővé teszik, hogy például egy adott területen a vendéglátásban, vagy a közétkeztetésben keletkező ételfeleslegek gyorsan eljussanak a rászoruló, főleg idős emberekhez, akiknek az egészségi, avagy mentális gondozása szintén a szociális szövetkezetek kompetenciájába tartozhat. Gyakorlatilag a vidéki életnek nincs olyan vetülete, amelyhez ne lehetne valamilyen helyi értékű számítógépes alkalmazást fejleszteni.

Az okosfalvak koncepció azonban a helyi energetikai állapotokat is nagyban javíthatja a mikronerőművek teljesítményének optimális elosztásával.

Sikeres kezdeményezések szólnak arról, amikor komplett települések válnak függetlenné a nagyobb elektromos hálózatoktól, s a tetőkre szerelt napelemek aktuális feleslegét közösségi felhasználásba irányítják, illetve a rosszabb napokon például biogáz telepekről pótolják vissza. Mindez roppant nehézkes lenne a digitális lehetőségek használata nélkül.

A Covid miatti lezárások idején egyes kistelepülések hallatlanul nagyot léptek előre, minthogy a “home office” praktikákat kiterjesztve, azaz települési szinten értelmezték, ahol minimális mobilitás mellet is nagyon összetett munkákat tudtak végezni.

Az európai okosfalvak koncepciójának megalkotása sajátos magyar szállal is rendelkezik, hiszen az Európai Parlamentben hazánk egyik korábbi képviselője, Szanyi Tibor indította útjára a kezdeményezést, amiért később életműdíjban részesítették.

Kertész Bianka