Erre a következtetésre jutott a Janus Henderson nevű brit befektetési cég, amely évek óta a Global Dividend Index című tanulmányaiban elemzi a legnagyobb tőkés cégek (értsd: multik) tulajdonosainak gyarapodását.

Eszerint 2021 minden idők egyik legfantasztikusabb évét zárta a földkerekség 1200 legnagyobb vállalata, közülük is kiemelkedő módon az európai óriáscégek. Az idén esedékes 2021-as üzleti évből származó osztalékaik ugyanis 28,7 százalékkal növekedtek az előző évhez képest. (Hasonló hazai kimutatások nem készülnek, de az egyes magyarországi nagyvállalatok káprázatos osztalékairól a Szócikk több híradással számolt be – a szerk.)

A mainstream (liberális) sajtó rendszerint roppant szemérmesen kezeli az osztalékok ügyét, hiszen a közvéleményt lényegesen egyszerűbb a bűvös GDP-adatokkal lekötni, mintsem belenézni a nagyvállalkozók pénztárcáiba, bankszámláiba.. A megtermelt összérték elosztása ugyanis sikamlósabb terület, hiszen itt arról van szó, hogy mennyi pénzt kapnak a dolgozók, illetve mennyi kerül a cégtulajdonosok zsebébe. Ugyanakkor ezeket az összefüggéseket a 30 éve ‘újdonsült’ kapitalista berendezkedésű európai országokban nem igazán szokás kiteregetni, legfeljebb a vagyonos emberek listáit böngészhetjük. Pedig mennyivel beszédesebb lenne, ha megtudhatnánk, hogy pl. Mészáros Lőrinc, de akár Gyurcsány Ferenc is mekkora jövedelmet engedett át a dolgozóinak, s mennyit zsebelt be ő maga?

Minthogy Kelet-Európából hiányoznak az olyan cégek, amelyek beleférnének az említett 1.200 legnagyobb globális vállalat sorába, ezért jószerivel a nyugat-európai fejleményekről lehet tudomásunk. Franciaországban a repülőgépeket gyártó Airbus tulajdonosi osztaléka hajtotta meg a káprázatos tőkejövedelmi számokat, Németországban a Mercedes és a BMW jártak ebben az élen, és ők is inkább a drága, tehát arányosan is nagyobb profitot hozó luxusautóikkal. A kisebb EU-országokban inkább a bankszektor öntötte a pénzt a tulajok zsebébe.

Az osztalékok, tehát a vállalati profitok zsebre vágott része, jelentős részt az elszabadulni látszó infláció miatt tűnnek irgalmatlanul nagyoknak. Ha a mért 9 százalékos árszínvonal-növekedést levonjuk a tőkések nyereményéből, akkor is elmondható, hogy közel 20 százalékkal növelhették éves bevételeiket.

Ezenközben a reálbérek csökkentek, tehát a számszaki növekedésük az infláció mértéke alatt maradt. Magyarországon különösen jól látszik, miként olvadt el az év közepére az év elején bejelentett 200.000 forintos minimálbér minden öröme, vagyis az idei fizetésünk sokkal kevesebbet ér, mint a tavalyi.

Több országban, sőt, az Európai Bizottságnál is felmerült a szociális válságot kihasználó cégek ‘extraprofitjának’ elvonása, jóllehet ezt a marxi kategóriát jobbára csak Orbán használja (rosszul), Nyugaton többnyire ‘zuhatag-profitnak’ (windfall profit) hívják. Nem tudni, hogy ez az elvonókúra sikeres lesz-e, illetve hogy valóban azok megadóztatására készülnek-e, akik a válságok vámszedői, de az bizonyos, hogy az inflációt a legkevésbé sem a bérek emelkedése, hanem a cégtulajdonosok, a klasszikus kapitalisták elképesztő méretű pénzkivétele, látványos gazdagodása okozza.

– bankski –