Kapolcs még tartja magát, de már fenyegeti a szabadságot az antifesztiválos divattömeg

Flanger Kids Hiperkarma Kapolcs versudvar

Mivel a Szocikk.hu egy baloldali értékű újság, nagyon odafigyelünk munkatársaink rekreációjára, pihenésére. A szerkesztőség ezért elengedte Eszes Péter kollégánkat Kapolcsra, hogy kifesztiválozza magát. Egyetlen kérésünk volt, hogy fotózzon és írjon valami személyes hangvételűt. Kollégánk hálakönnyekkel a szemében távozott. És mára ezt a cikket küldte a szerkesztőségbe, amit teljes terjedelemben az alábbiakban közlünk.

Nem igazán akartam fesztiválozni menni egyedül, de a főszerkesztő még sohasem volt fesztiválon és nem értette, hogy mit szövegelek neki, arról, hogy egy fesztivál közösségi élmény, és egyedül nincs sok értelme odamenni. Pláne nem negyvenöt évesen. Öreg vagyok én már ehhez. Amikor jöttem el a szerkesztőségből azt üvöltve, hogy soha többet nem akarok beszélni vele, ő csak vidáman integetett. Visszaintegettem neki egy ujjal.

Erős emlékek kötnek Kapolcshoz. A barátaim.

  • Hobó koncerten lassút kértem a mestertől, mert már alig álltam a lábamon, és ő meghallgatta hangos imáimat.
  • Bodó Viktor rendezte Vízkereszt, vagy amit akartok egy teherautó platóján előadva 50 embernek a déli forróságban. Dőltünk a nevetéstől mi is és a színészek is.
  • Hippik, punkok, népzenészek, árusok, pörköltök és konzervdobozok.
  • Pálinka, fröccs, pálinka, fröccs. Kenyér ebédre.
  • Újra Hobó, elképesztő József Attila-est.
  • Szerelmek.
  • Tízen megyünk be két jeggyel mindenhova. (az egyik visszajön a másik jeggyel és így mindenki bejut szépen) Nem taplóságból. Ennyi pénzünk van. Senkit sem érdekel.
  • Gogol, Bordó, Pál Utcai Fiúk, Sziámi. Ismert és ismeretlen zenekarok.
  • Néptánc és pogó. Szabadság.
  • Totális szabadság. Mindig a Sziget előtt egy héttel. Kapolcs után Sziget. A mennyország. Alaverzum. A rock and roll maga. Élet.

Ez volt Kapolcs a 90-es években. Most elküldött a szerkesztő, hogy írjak róla valamit. Jó vicc. Utoljára a fiammal és a feleségemmel voltunk tavaly. Jó volt. Ettünk, ittunk, megnéztünk pár programot, aztán sátrat bontottunk és indultunk haza.

Most egyedül megyek. Ráhangolódásképpen, előveszem a csővázas hátizsákot és levonatozok a Balaton-átúszásra. Oké, ez még megy. Átúszás után a haverokkal elmúlatjuk az időt. Másnap irány Kapolcs. Gyalog. Révfülöpről indul a parti, délben. 50 fok az aszfalton. Mindenki bolondnak néz, egy középkorú csávó 24 kilós hátizsákkal gyalogol a betonon. Bolond szegény. Még jó, hogy vannak útközben kocsmák, ahol az utazó megpihenhet egy fröccs mellett. Szóval én azért megtalálom a számításomat. De félúton elfárad a hátam. Megállok egy valószínűtlenül kicsi falu valószínűtlenül fancy kocsmájában és megiszok egy viceházmestert. Nem merem leírni, hogy mennyit fizettem. Ha jobban leszek, megyek tovább. Ha nem akkor busz. Busz lesz belőle, de ezt a döntést még megelőzte egy másik fröccs is, melynek történetét fedje balladai homály.

Megérkezés Kapolcsra. Okés, sok az ember. Hurrá. Irány a megszokott kemping a falun kívül. Szokott arcok, szokott dumák. A sátor leverése után a falu.

Készpénzzel fizetni csak az ABC-ben és a kocsmában lehet. A többi helyen csak bankkártyával vagy Fesztypay nevű izével. A bankkártyám elveszett, ezt a feszty izét meg leszarom. Marad a kocsma és az ABC. Nem nagy veszteség, mert alapból ez két vendéglátóipari egység, ahol előfordulok.

Benézek a versudvarba. Nagyon jó. Tényleg. Koncertre nincs erőm menni, azért az úszás és a gyaloglás kivett egy picit. Üldögélek a kocsmában a hippikkel. Énekelünk, dumálgatunk. Tök jó. Este 9 körül irány a kemping de egy picike színpad egy csaj banda játszik. Kérdezek. Flanger Kids. Megállok. Hoppácska. Ez tök jó! Ott ragadok egy fél órára. Fel vagyok dobva. Ilyen cuki srácok tolják és széplelkű leánykák. A zene odavág. Majdnem visszafordulok az éjszakába, de az évek és rutin mást mond. Irány a sátor. Majd hétfőn nézünk körbe (én és te kedves olvasóm), rendesen.

Flanger Kids. Fotó: Komróczki Diána

Hétfőn reggel találok egy könyvet. Több is van, de ez érdekel: Mika Valtari Johannesz Angelosz. Elkezdem olvasni. Délután kapcsolok, hogy nem ezért jöttem. Irány a fesztivál. A kocsmánál megállok, hogy megnézzem tényleg 600 forint e viceházmester. Tényleg annyi. Hurrá. Enni is lehet ezerért hamburgert vagy pizzát. Nem javult a minőség 30 év alatt, de az élet nem habostorta. Szóval eszek is.

Óvatoskodjunk beljebb. Horror árak. Mintha pest belvárosában lennék. fröccsök ezernél kezdődnek. ha bort is akarsz bele, akkor kétezernél kezdődik. Feles értelmezhetetlen árakon. A fesztivál kaják szarok, és nagyon drágák. A kirakodó vásár majdnem megszűnt. Az udvarok a kis szigetei még kitartanak. De nem merek bemenni megnézni az árakat.

Keveredik a tömeg. Pár mezítlábas bulizgat, egy csomó jólöltözött érdeklődő között. Versudvarba vissza, tegnap bejött. Ma sajnos nem. Bár a beszélgetés érdekes lenne, de több kisgyerekes és kisállatos család is azt gondolja, hogy jó ötlet 4-5 éve gyerekeket másfél órás beszélgetésre elhozni, miközben a kutyájuk pisilni akar. 40 perc után feladom. Vissza a bázisra.

Még mindig 600 forint a fröccs.

Johanesz Angelosz közben beleszeret Bizánci Megadux lányába. Oké ez mellékszál, de gondoltam szólok.

Jöhetnek a zenék. Óvatosan kezdek. Először a kisszínpadra megyek, az közel van a kocsmámhoz. Gyorsan vissza lehet menni, ha baj van. De nincs baj. Sőt. A Pandora Projekt zúz. Két fura csaj elől énekel, mögéjük tolják a zúzást srácok (úgy tűnik ez egy trend). Viszont nagyon jók. Nem is tudom milyen zene ez. 20 évvel ezelőtt már rég elől táncolnék. Így csak jegyzetelek hátul. A közönség jól öltözött és udvarias. Táncolnának, de nem mernek, mert hogyan is nézne ki ha jól éreznék magukat egy fesztiválon. Marad az udvarias tapsikálás. Pedig.

Huh. Eddig jó. Vissza a bázisra. Nézzük a programfüzetet mi van ma. Hiperkarma 23 órakor. Óriási. De addig mit csináljak? 4 órám van. Konzultáció pár arccal helyben és online , közben a Hösők nevű rap bandánál kötök ki. Utána megyünk, azaz én és te kedves olvasóm zúzni Hiperkarmára.

Hősök. Azt hittem szar lesz, de az van hogy engem megvettek. Valamiért a közönség még mindig nem táncol, de már legalább lengetik a kezüket, meg helyben mozognak a lábak. Mindenki nagyon udvariasan várja a másiktól, hogy elkezdjen táncolni. Hát ez a koncert végéig nem jön össze, cserébe van éneklés, tapsolás és amúgy egy extra jó kis laza koncert. Kezd jönni a hangulat, a  Hiperkarma extra lesz.

És tényleg extra. A nagyszínpadon van a buli. Elől már préselődünk. Csak fiatalok vannak, bölcsészek és pár hippi. Egy öreg punknál van egy üveg ABC-s Becherovka. Annyiba került, mint két feles. Mindenki engem szeret. Én meg örülök, hogy nem nekem kell meginnom, mert nem is szeretem a Becherovkát. Érződik, hogy itt lesz valami. És lőn.

Bérczesi Róbert a Campus Fesztiválon, Fotó: Uj Péter

Elkezdődik a koncert. Az első sorokban táncolnak. A fiatalok még nem döntötték el, hogy mit kéne csinálni. Aztán jön a R’Roll 2000 című szám. Bérczesi Robi, a frontember érzi az idők szavát, elmondja, hogy ez a szám még egy másik világban született, ahol mindenféle zenekarok voltak, akik mindenféle durva zenéket játszottak, és hát ugye akkor még ők is… De azért fogadjátok szeretettel. Hát fogadtuk. Mindenki táncolt. Mint régen. És innentől kezdve gyakorlatilag végig. Ugyan a zenekar több lassú számot is játszott és a gyors számaik sem gyorsak igazán, de a kölkök annyira ki voltak éhezve, hogy végig zúzták a bulit. Én is fülig érő szájjal. Árad az energia, mindenki boldog. Lányok sikítanak, fiúk pacsiznak. Lekerülnek a pólók is a testmozgás végett. Katarzis. A koncert végén Robink elmondja, hogy mindenki térjen meg Istenhez. Kicsit értetlenkedik a tömeg, ezért hozzá teszi a művész, hogy majd megértitek. Oké, hát legyen.

Karma után benézek a népzenei udvarba. Ez is elképesztően jó. Páros és közös táncok. Fiú tánc, női tánc. Ad ez valami hihetetlen tartást. A koncerthez képest itt mindenki magánál van (én is). De rajta vagyunk a flow-n. Táncolunk. Reggelig.

Kicsit ferde, kicsit homályos a kocsma, de a miénk

Kissé megfáradtan futok neki az olvasáshoz kedd reggel. Ez a Johhanesz jó nagy hülye, ahelyett, hogy fogná élete szerelmét, képes erkölcsi okokból inkább a halált választani. Mindegy ,a kocsma lépcsőjén ülve ezt is el tudom fogadni. Nézem az embereket. Kissé megkopott mára minden. A tegnap buli, emlékei kisértenek. Mászkálok. Mindenhol jól öltözöttek vásárolnak jól kinéző boltokban.

Van fancy kávézó, fancy kajálda, kényelmes csiga busz. Pest Buda udvar. Momentán Udvar. Pest leköltözött Kapolcsra.

De Kapolcsot nem találom kedden Kapolcson.

Délután jön egy baráti házaspár. Napijegyet nem vesznek. Csak nézelődnek. Vásárolnak, gondolkodom, hogy bemenjek a Pajor Tamásos beszélgetésre a versudvarba. Nagyon érdekel. De a tegnapi tapasztalás miatt fáj a 7.000 forintos beugró. Más program meg nem érdekel. Barátok hazamennek, én vissza a sátramhoz. Olvasok hajnalig. Tényleg bolond ez a Johannesz. De nem bírom letenni a könyvet.

Másnap újabb próbát teszek. De semmi. Ülök az út szélén és olvasgatok. Elkezdek dolgozgatni. Telefonálok. Chatelek. Szólnak, ha véletlenül otthon lennék, menjek Tökéletes Helyettes (kispál tribüt) koncertre. Bogár a fülbe. Vissza a bázisra, összepakol. Irány haza.

Csővázas hátizsákom és a rajta lógó sátor feltűnést kelt a városban. Ki ez a csöves? Kobuciban vagyok. Barátokkal együtt iszogatunk. Pálinkát is, nemcsak fröccsöt. Ahogy szoktuk, még kint. Indul a koncert. Jó. De nem táncolnak az emberek, csak álldogálnak. De akkor vajon miért vannak itt? Ezt a rejtélyt már nem oldom meg. Irány haza.

Még nem akarok hazamenni. Ideje egy kis zenét hallgatni. Felveszem a hátizsákom és elindulok a Soroksári úton. Öt kilométer hazáig. Beteszem a fülhallgatót a fülembe. Hallgassunk egy kis VHK -t kezdésnek. Aztán jöhetnek a komolyabb cuccok. Motörhead, The Exploited, Balaton… Közben kitalálom, hogy mit is kéne írni Kapolcsról.

Mire hazaérek arra jutok, hogy fantasztikusan éreztem magam. Kapolcs azért még tartja magát. A következő években fog eldőlni, hogy ebből is egy kiüresedett falusi diszkót csinálnak mint a Szigetből, vagy megmarad a szabadság egy kis szigetének. Őszintén szólva, erre sajnos nem sok esélyt látok, de rajtam nem fog múlni. Végignéztem, hogyan alázták meg a Szigetet anno.

Megyek jövőre is Kapolcsra. Már ha a főszerkesztő elenged…

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Hazai Vélemény

Extraprofit, azaz extralopás

“Árazási politikánk nem költség-, hanem versenyalapú” – mondta a minap a MOL egyik ügyvezetője.
Ez a tetszetős szóvirág valójában azt jelenti, hogy a MOL történelmi okoknál

Vélemény

Ki lop? Ki csal? Ki hazudik?

A nagyvilágban talán a dollárnál, az eurónál, de még az olajnál is létezik egy keményebb valuta, éspedig a bizalom.
A bizalom valójában minden írott szónál, biztosítéknál