Schiffer András egy terjedelmes és elegáns írásban elemzi a globális társasági minimumadó küszöbön álló bevezetésének színét és fonákját egyaránt. Ő maga is idéz kormányzati politikusokat, akiknek az érveit legalább részben elfogadja, majd arra a – helyes – következtetésre jut, hogy globális minimumadó kellene, de nem ez a most kibontakozó.

Jómagam egyetértek Schiffer Andrással. Szinte minden szavával. Jelen írásomban tehát kerülöm az estleges nézeteltérések sorolását, inkább azokra az összefüggésekre igyekszem rámutatni, amelyek megannyi oknál fogva kimaradtak ebből a remek elemzésből.

Cinikusan hangzik, de a globális társasági minimumadóról nem egy kimerítő társadalmi vita után dönt majd valamiféle bölcs nemzetközi testület, hanem az érintett kormányok lépnek szövetségre. Nem is akármilyen kormányok, hanem olyanok, amelyek mind a piacgazdaság szentségére esküdtek fel, s amelyek közül konkrétan egy sem baloldali. Ennél fogva értelmetlen elvárni tőlük a baloldali szempontok képviseletét, amit persze Schiffer sem tesz.

Azt viszont Schiffer nagyon is állítja, hogy baloldali politikus a most formálódó globális alkut nem helyeselheti.

Ebben is egyetértünk. Ám a baloldal feladata nem csupán az, hogy elvi éllel utasítson el bizonyos kezdeményezéseket, hanem az is, hogy utat mutasson egy adott helyzethez képest. Ez utóbbi dolgában viszont Schiffer szűk marokkal mér, és valójában csak homályos utaltatásokra vállalkozik.

Globális társasági minimumadó – a jelek szerint – márpedig lesz, amelynek kialakítása során a magyar kormány elutasító magatartása annyit sem ér, mint egy férfias szellentés az orkánnal szemben. Schiffer ugyan az Orbán-kormányt picit sem láttatja baloldalinak, de a NER részigazságainak viszonylagos megtámogatása, valamint ezt az adót elutasító konklúziója mégis összemos egy valóságosan korrupt jobboldali és egy kívánatos baloldali magatartást.

Szóval, itt kormányok fognak dönteni, amelyeknek ráadásul egyike sem a másik előnyeiért küzd, legfeljebb nyitott bizonyos kompromisszumokra.

Nos, a magyar kormány hirtelen jött, dacos, elutasító érvelése aligha eredményezhet magyar szempontból értékelhető kompromisszumokat. Őszintén szólva korábban sem olvashattunk magyar indítványokról, hanem úgy tűnt, a magyar kormány nagyjából egyetért mindennel. Egészen a mostani, 180 fokos fordulatáig, bár most sem hallhattunk semmiféle alternatív megoldási javaslatról.

Ez sincs rendben, de az végképp nem, hogy mind a magyar kormány, mind pedig Schiffer elsiklik afelett, hogy akkor most mi lesz? Vagy hogy mi legyen?

A körvonalazódó új szabályok mozgatórugói ugyanis egészen másra mozognak, mint a magyar kormány (esetleg néhány balzöld közíró) aggodalmainak figyelembevétele, avagy akár csak a centrum államok jóindulata a periféria országai iránt.

Ennek a mostani globális tervnek az a lényege, hogy a tőkeexportőr országok megálljt parancsoljanak a termelés kihelyezésének, s ezáltal a felzárkózni akaró államok részéről adódó potenciális zsarolásnak. Ez a terv az oroszok agresszív ukrajnai háborúja nélkül is az asztalra lett téve, csak most egy okkal több, hogy kiiktassák az alacsonyan adóztató országok tőkeelszívó képességének ezt az eszközét.

Schiffertől eltérően én egy percet sem aggódom amiatt, hogy a tervezett globális adórezsimtől távol tartják magukat bizonyos hírhedt off-shore adóparadicsomok (amúgy a nagy külföldi cégek szemében Magyarország is az), mert a nagyok nyilván nem azért szánták el magukat a drasztikus lépésekre, hogy szemet hunyjanak az idegesítő lyukak felett. Meg fogják találni a befoltozás eszközeit, így a magyar kormány is éberen figyelheti a dolgoknak ezt a részét.

Az viszont szentül igaz, hogy az adó-munkabér-szabályozás triásznak most kiesik az adólába, s ezáltal a másik kettő kimaxolása várható. Magyarán szólva, ha a kormány adókedvezményt már kevésbé fog tudni adni a multiknak, akkor marad a hazai bérek leszorítása, illetve a minden alóli felmentések széles tárháza. Magyar oldalról tehát a vendégmunkásnak nevezett migránsok további százezreinek behívására lehet számítani, valamint Paks II, és minden egyéb infrastrukturális gigaberuházás összes terhét is a magyar emberek kapják a nyakukba. A rezsicsökkentés itt csak a maszlag, valójában arról van szó, hogy a német (stb.) cégek kellő biztonsággal jussanak hozzá a lehető legolcsóbb áramhoz és vízhez, bármi is ennek az erkölcsi, szuverenitási, környezetgazdálkodási és politikai (európai?) ára.

Kis kitérőként szólva, kötve hiszem, hogy a NER tábornokai valamilyen közös, csodaszarvas-jellegű álmot látnának a járműiparban és az akkumulátorgyártásban. Sokkal inkább arról van szó, hogy a német ipar gyarmati szolgálata garantálja nekik az összes egyéb disznóságaik feletti tartós nemzetközi elsiklást. Néha van egy kis dörgedelem, hogyne, node az kit érdekel? Ugye nem véletlen, hogy az orbáni üzleti hálózat polipkarjai minden szektorba eljutnak, kivéve a fenti kettőt? Azokat csak minden áron támogatják…

Schiffer glosszájában az a veszedelmes, hogy lényegében a kormányéval azonos platformra hívja a magyar baloldalt, mégha próbál is valami erőtlen disztinkciót tenni.

Baloldali szemszögből, azaz a kapitalizmus kritikája felől nézve ugyanis Magyarországnak halál lényegtelen, hogy van-e ez a globális adó, vagy sincs, de még az is, hogy mit gondol erről az éppen regnáló magyar kormány. Egyik kutya, másik eb. A magyar fejlődés szempontjából annak van relevanciája, vajon miként alakul a hazai oktatási és általában is a tágabb értelemben vett szociális rendszer, minthogy a tőkét nem vonzani, hanem akkumulálni kell.

Jó lenne azokkal a délibábokkal is felhagyni, miszerint ha többen zsákmányolhatják ki a magyar dolgozót és a magyar erőforrásokat, az nekünk pokoli jó. A felzárkózás – ha egyáltalán létezik ilyesmi – kulcsa a szociális képességekben rejlik, azokon belül is az oktatási beruházásokban, illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

Széchenyi fantasztikus szellemmel mutatott rá a fenti összefüggésre, mármint a nemzet nagysága és a kiművelt emberfők közötti kapcsolatra, jóllehet őt sem szoktuk baloldalisággal vádolni. Nagy kár, hogy bár sokat emlegetjük a legnagyobb magyart, csak éppen pont a legfontosabb mondatát nem szívleljük meg. Hasonlóképpen, a tőkéseknek hallatlan erőt ad, hogy ők nagyon tisztában vannak Marx összes tanaival, csak hát mindenki másnak tiltják ezeknek még az olvasását is.

Szanyi Tibor