A német, a francia és az olasz kormány már jó ideje szorgalmazza, hogy az EU gyors válaszadási képességei érdekében bizonyos területeken hagyjuk el a tagországok részéről eddig megkövetelt egyhangúságot, és a blokk a minősített többség szabályai szerint hozza meg a vonatkozó döntéseit. Ezt a törekvést most a “nép” is látszólag megtámogatta, hiszen az EU jövőjéről szóló konzultáció során erős javaslatként merült fel a tagállami ‘vétó’ lehetőségének korlátozása. Mindezt az EU alapszabályainak megváltoztatásával gondolnák szentesíteni.

Komoly akadály azonban, hogy az alapszerződések módosítása csak teljes egyetértésben lehetséges, márpedig a kisebb országok, mint például Észtország, Szlovénia és Málta, de alighanem Magyarország hallani sem akar a nagyok diktátumairól.

Különösen izgalmas és aktuális a közös védelmi politika esete, amelynek tartalma rengeteg részkérdésben testesül meg, amelyek egyikét-másikát valamelyik tagország éppen ellenzi. Sőt, Dánia egyenesen felmentéssel rendelkezik az egész téma alól, minthogy ez a kis ország az EU, mint olyan létrejötte pillanatában (1993) kvázi örök időkre eltolta magától ezt a kérdést, vagyis nem vesz részt a vonatkozó közös döntéshozatalban, és az idevágó határozatok sem érvényesek rá. (Ennek fenntartásáról egyébként hamarosan, június 1-én népszavazást tartanak Dániában.)

Mit tegyen Magyarország? A kormánynak sajnos nincs kiérlelt álláspontja, mármint néhány, az önállóságát általában hangsúlyozó elvi tételén túl. A hivatásos ellenzéknek még annyi sem, leszámítva a DK föderalista jelszavait. Az ISZOMM ugyanakkor markánsan fogalmazza meg nézeteit, aminek a lényege az EU nagykorúsítása, vagyis a közel nyolc évtizede tartó amerikai gyámság elutasítása, majd megszabadulván az USA közvetlen befolyásától a tagországok szuverenitásuk teljes tudatában dönthessenek a legfontosabb kérdésekről.

Erről is szól az alábbi vita: