Ha valóban kormányváltás lesz, akkor a Fidesz kormány jóval rosszabb állapotban adja át a kormányzati pénzügyeket, mint amikor 2010-ben átvette. A Fidesz kétharmados hatalomra kerülésekor az államadósság a nemzeti össztermék 80 százaléka körül volt, majd 2014-től kezdve ez egészen 66 %-ig apadt, aztán 2019 óta meredek emelkedéssel újra az átvételkori 80 százalék fölé szökött, s a mai trendek szerint 2022 tavaszára akár a 85 százalékos szint is jöhet.

Európai összehasonlításban ezek a mértékek nem veszedelmesek, ami azonban csak a nagyobb teljesítőképességű, és a külföldnek kevésbé kitett gazdaságokra igaz. Matolcsy tehát jól fogalmazott, amikor egy évtizede még az államadósság drasztikus csökkentése mellett kardoskodott.

A problémákat azonban fokozza, hogy a fenti arányokat a nemzeti össztermék százalékában mondjuk. Márpedig a magyar GDP – Orbánék szerint – tetemesen nőtt a kormányzásuk alatt. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az államadósság még inkább.

Ám ha már lúd, legyen kövér! Derült égből helikopterként érkezett a hír, hogy egy gyors akcióval az Államadósság Kezelő Központ mindösszesen 4,25 (2+2,25) milliárd dollár kötvényt bocsátott ki, 10 és 30 éves időszakra, 2,29 és 3,355 százalékos hozammal. (A szakembereket nem, de a gyanútlanul hírolvasó állampolgárt megtévesztheti a ‘hozam’ szó, ugyanis azt nem mi kapjuk, hanem mi fizetjük a magyar kötvényt megvásárlóknak.)

Hogy ez sok-e, vagy kevés, az attól függ, hogy mire költi a kormány. Ha igazak a hírek, akkor ebből a 4,25 milliárd dollárból 2,86 milliárd bizonyos, 2022-ben lejáró, korábbi hitelek újra-, azaz előfinanszírozását szolgálja. Ezen felül 0,7 milliárd a szabad felhasználású rész, tehát 0,69 milliárd dollár az, ami esetleg az ideiglenesen kieső EU-segélyek pótlását jelentheti.

Szemben a sajtóban gyakran elhangzó felvetésekkel, ez a 0,69 milliárd dollár gyakorlatilag elhanyagolható a 2021-2027 közötti mindösszesen 30 milliárd (tehát a hazai társfinanszírozással is számoló) EU pénzügyi segítséghez képest, hiszen annak 2 százalékát sem éri el. Más szavakkal szólva, a kormány inkább arra számít, hogy az EU-segélyeket jelenleg befagyasztó, a magyar jogállamisággal kapcsolatos vitákat a ’22-es választások után (akár ő, akár az utód) gyorsan rendezheti az EU intézményekkel, s legfeljebb addig kell a sürgetőbb projekteket előfinanszírozni, aztán úgyis dől a pénz.

Erre mondhatja a pesti polgár, hogy akkor hát nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább haladni! Ám mégiscsak villan valami. Egyrészt az, hogy nem euróban adósodunk el, tehát adódik egy EUR/USD árfolyamkockázat, másrészt pedig tényleg nem öröm a további eladósodás, kiváltképp a 2019 óta, döntően a járvány következtében drasztikusan megugrott szinthez képest. Hasonló méretű adósság-elszabadulás csak Antall rendszerváltó költekezésekor, illetve a 2007-es világgazdasági krach előestéjén éppen és óvatlanul gigászi fejlesztéseken fáradozó Gyurcsány-kormány idején történt, amikhez képest a legendásként emlegetett kádári adóssághalmozás a fasorban sincs.

– bankski –

Fotó: MTI