Gurulmadár – Különleges madár volt ez, ugyanis lehetett gurigatni. Sőt, leginkább gurigatni lehetett!


„Volt a magyaroknak egy különleges madara is, ő volt a Gurulmadadár. Különleges madár volt ez, ugyanis lehetett gurigatni. Sőt, leginkább gurigatni lehetett!

Mert szegény nem tudott repülni. Nem volt ideje megtanulni. Éppen beiratkozott volna egy uráli repülésiskolába, amikor ripszropsz el kellett indulni az Őshazából. Így aztán a Honfoglaláskor maguk előtt gurigatták a magyarok!

Hó, hő, gurul!

Hó, hő, gurul!

A betyárját, veselkedj neki, Árpád!

Toljad te is, Álmos!

Ne lustálkodj, Elemér!

Nyomjad már, a rézfánfülyülőjét, szentem, galambom, a betyárját, Pista bátyám!

Hó, hő, gurul!

Hó, hő, gurul!

Nem borul, nem gurul!

Hogy a görcs álljon bele, nem moccan, cövek! Cövek!

Ajajaj, kirelejzum, de nagyon pogány!

– Árpád vezér! Árpád vezér! – kiáltoztak rémülten magyarok –, mert a Gurulmadaruk, beszorult a Vereckei-szorosba!

– Nem tudunk továbbmenni, nem tudunk honfoglalni, nem tudunk kalandozni! Hú, nem tudjuk Európát végigrabolgatni! – kiáltoztak a magyarok kétségbeesetten.

Aztán addig lökdösték, addig csiklandozták, mígnem a Gurulmadár hatalmas sóhajtással átpréselte magát a keskeny Vereckei-szoroson, és büszkén begurult a Kárpát-medencébe!

Hurrá! Hurrá!

Gurulmadár! Gurulmadár!

Akkor a magyarok, Géza, Sári, Pista, Mari, Zsuzsi, Béla, Elemér, Pista bátyám, Áron és a többiek, addig gurigatták hegyről le és hegyre fel, amíg az bele nem hengeredett egy háborúba. Sajnos. A magyarok sok vesződség árán kigurigatták a háborúból, megmenekítették. A Gurulmadár begurult egy unatkozásos békébe. A béke tele volt karosszékekkel, puha ágyakkal, virágos házakkal, kolbászokkal és oldalasokkal megtömött kamrákkal. A magyarok innen is elgurigatták, és a Gurulmadár megint belekerült egy háborúba. Sajnos. Végül onnan is sikerült kigurigatni. A magyarok azóta is ide és oda gurigatják a Gurulmadarukat. Békéből a háborúba, háborúból a békébe. Tegnapelőtt, kiskedden, éppen odagurigatták, ahol a rózsaágyásnak kellene lennie. Sajnos.”

Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv (Magvető, 2013), A magyarok állatai (részlet)

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak