Mottó: ‘I only believe in statistics that I doctored myself’” – Winston Churchill

Érezhetünk némi, árnyalatnyi különbséget az egykori brit kormányfő és a mai magyar hozzáállása között, ugyanis Churchill a saját hamisításait hitte el, Orbán viszont másokkal akarja elhitetni a hazugságait.

Így van ez, amikor azt állítja, hogy egy francia polgár 2016-ban közel két és félszer annyi hasznot húzott az EU-ból, mint egy magyar.

Kétségtelen, léteznek olyan számítások, amelyek azt hivatottak alátámasztani, hogy az embereknek jobb az unióban, mint anélkül. 2016-ban persze már elég merész vállalkozás lehetett olyan kalkulációkkal dolgozni, amelyek az EU valamiféle nemléte esetére is adtak adatokat, de egyesek azóta is csinálnak ilyeneket.

Nos, esetünkben arról van szó, hogy az EU összegésze durván két százalékkal jobb adatokat produkál, mintha nem lenne unió. Ám ha ezt a két százalékot az egyes országok fejenkénti GDP-jére vetítjük, akkor az van, hogy amelyik országnak két és félszer akkora az egy főre jutó teljesítménye, mint hazánké, az bizony két és félszer annyi hasznot húz ugyanabból. Úgy is mondhatnánk, hogy ha az üzlettársamnak kétszer akkora a tulajdoni aránya a közös cégünkben, mint nekem, akkor a profitból is kétszer többet fog felvenni, mint én.

Míg az előző orbáni állítás csupán sima hazugság, addig a következő már egyenesen észbontó hazudozás.

Orbán ugyanis összeveti az általunk segélyként kapott EU-forrásokat az innen kiáramló társasági, céges profitokkal, mondván hogy ez utóbbi 80 %-os különbséget mutat az előzővel szemben. Már eleve a megfogalmazás egy merénylet. Mi az, hogy 80 százalékos különbség? Talán az egyik szám a másiknak a 80 százaléka, avagy az egyik annyival kisebb/nagyobb a másiknál? És egyáltalán, melyik a kisebb és melyik a nagyobb? Blődli!

Az EU-transzfer fogalma ugyanakkor elég világos: az EU-tól kapott készpénz. Kevésbé világos azonban a miniszterelnök “tőlünk kivitt profit- és osztalékjövedelem” szóhasználata, kiváltképp, hogy egyik sem létező közgazdasági fogalom. A profit az haszon, az osztalék pedig a haszon adózott és a vállalkozásból kivont része. Kétségtelen, vulgárisan szólva a profit és az osztalék egyaránt jövedelemnek értelmezhető, ami Orbán szavait interpretálva “a jövedelem jövedelme”-ként lehetne leírni.

A „tőlünk kivitt” jövedelmek azonban egyáltalán nem csupán EU-s cégek számlájára, még kevésbé európai számlákra mennek. Van itt minden. Amerikai és magyar cégek ugyanúgy viszik a pénzt a Bahamákra és hasonló helyekre, mint az európaiak. Nomármost, ha Mészáros kimenekít egy milliárd eurónyi lopott magyar közpénzt egy adóparadicsomba, azt miért is kéne összevetni a nyugat-európai adófizetők által Magyarország számára adott segéllyel?

Orbán utolsó állítása, hogy t.i. a 2004 óta csatlakozott országok az EU-s támogatások mindössze 5,1 százalékát kapják, holott lakosságuk az EU egészének 20 százaléka, nos, ez matematikai képtelenség, minthogy az ún. ‘régi’ tagállamok – az agrártámogatásokat leszámítva – gyakorlatilag nem kapnak olyan pénzeket, mint az ún. ‘újak’. Hadd utaljak csak a Brexit egyik legfőbb érvére, miszerint a britek nem akartak többet fizetni az EU-ba, mint amennyit visszakaptak, jóllehet a ‘régi’ tagállamok közül pont az Egyesült Királyság volt az, amelyik szinte nullszaldós lehetett a katonatisztként fizető többiekhez képest.

Ahhoz, hogy ez a legutolsó orbáni állítás egyáltalán számszakilag megvalósulhasson, ahhoz az EU költségvetését a mai mérték 25-szörösére kéne megnövelni.

– bankski –