Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer Pesterzsébeten egy nagyon forgalmas buszmegálló. Volt ebben a buszmegállóban közért, dohánybolt, újságos, cukrászda, sőt még egy éjjel-nappal nyitva tartó zöldséges is. A buszmegállóban volt jó nagy hely, hogy a várakozás közben az emberek védve legyenek az esőtől, hótól, széltől. Tehát egy tökéletesen működő hely volt.

Egyszer aztán az önkormányzat úgy döntött, ezek mind nem kellenek oda, mert – figyelem tessék kapaszkodni – csúnyák voltak a boltok. Rögvest el is bontották őket.

Az önkormányzat megígérte, hogy közösségi tervezéssel lesz helyette másik pavilonsor. Ezzel aztán évekig el is játszottak a kollégák, majd miután 3-4 évet szívatták a pesterzsébeti embereket azzal, hogy minden reggel lehetett ázni, fázni a megállóban éhgyomorral, kávé nélkül, rájöttek, hogy hát nem lesz itt semmi. Inkább füvesítették az egészet, majd egy milliárdos reklámcégnek megengedték, hogy telepítsenek buszvárókat.

Hát köszönjük. Kávé, étel, újság, zöldség, cukrászda, dohánybolt ugrott, de kaptunk helyette buszvárót reklámokkal. Sokkal jobban esik -10 fokban vagy szakadó esőben éhesen, kávé és újság nélkül a 23-as buszra várni.

Vajon itt a mese vége? Remélem nem.