Sajátos karriert futott be a szerdai hír, miszerint a polgári ellenzék hat pártja ismét etikai kódexet fogadott el. Nos, ha valami, akkor ez egy meglehetősen lejáratott intézmény, tekintve hogy az elmúlt évtizedekben az éppen aktuális választásokhoz közeledvén számos ilyen kezdeményezés született, és még egyetlen egyszer sem lett semmi betartva belőlük. Hja, netán megint a szokásos bugyuta képmutatásról van szó.

A kódex felrúgása ugyanis már rögtön csütörtökön elindult, éspedig az egyik legfontosabb alapelvét földbe döngölve, hogy t.i. a hat párt politikusai egymásról nem mondanak semmi csúnyát. Fekete-Győr András, a Momentum elnöke mégis egyenlőségjelet húzott a Fidesz és Mesterházy Attila közé, s bizonyítékként azt hozta fel, hogy hát ilyeneket hallani. Hogy ez most csúnya-e vagy sem, az értelmezés kérdése, ám maga Mesterházy szerényen csak butaságnak minősítette Fekete-Győr szavait.

Gondolhatjuk, hogy a lovagiasság szabályai szerint ez el van intézve. A kollaboránsnak titulált politikus lehülyézi a beszólót, és kész.

Ennél azért alighanem egy kicsit többről van szó. Nem igazán hihető ugyanis, hogy Fekete-Győr csak úgy magától mond ilyen sarkosat, totálban felrúgva az általa előző nap elfogadott alapelvek egyikét. Ha ez így lenne, akkor teljességgel helytálló Mesterházy udvarias megfogalmazása, amit pestiesen úgy szoktunk lefordítani, hogy “hát ez hülye”. Ám semmi nem biztos.

Mesterházyról valóban terjeng egy olyan legenda, hogy durván negyed évszázaddal ezelőtt kacérkodott a Fideszbe való belépés gondolatával, amit állítólag földijével, a szintén veszprémi származású Navracsics Tiborral osztott meg. Ennek igazságtartalma azóta se derült ki, bár akkor még a Fidesz egészen máshol állt, mint most. Azt viszont magától Fekete-Győrtől lehet tudni, hogy ő bizony volt már Fidesz-szavazó, ami éppenséggel nem bűn, csak tény.

Amint az is tény, hogy pár éve egy jogerős ítélet is született abban az ügyben, amiben az volt a vélelem, hogy a Momentum fideszes háttérrel cseperedett fel igazi politikai szereplővé.

Az meg szintén tudható, hogy az említett etikai kódex egy másik aláírója, nevezetesen az MSZP egyik mai elnöke, Tóth Bertalan a Fidesszel való összejátszás nagymestere, Puch László politikai emlőin nevelkedett, s akivel egyébként vállaltan szerződéses viszonyban van.

Nomármost, ha a Fideszhez fűződő gyengéd szálakat hordozó két kódex-aláíró elnök közül az egyik egyenlőségjelet húz a másik riválisa, tehát Mesterházy és a Fidesz között, úgy nem igazán lehet idegen az a vélekedés, miszerint két terhelt egy harmadik fél bemártásával igyekszik menekülni a múltjuk nehezen vállalható mozzanatai elől. Magyarán szólva a Momentum elnöke azért lehetett ilyen bátor egy szocialista ikon kárára, mert biztosra mehet abban, hogy az MSZP elnöke nem veri ki a balhét, sőt!

Bármi is legyen a háttérben, jelen esetben az az igazán figyelemre méltó, hogy a hatpárti ellenzéki összefogás főszereplőinek vannak olyan hátsó érdekei, amelyek simán felülírják a nyilvánosság felé tett vállalásaikat.