Jörg Meuthen az Alternatíva Németországért (AfD) társelnöke nemrég ismertette pártjának a szeptember 25-én esedékes német általános választásokra szóló programját, amelyet három súlyponti kérdés ural: feloldani a járványból fakadó korlátozásokat, megtiltani a bevándorlást és kilépni az EU-ból.

Noha a nemzetközi sajtó rendre szélsőjobbosnak emlegeti ezt a pártot, amely 2014 óta bő 10 % fölötti hazai és EP választási eredményekkel dicsekedhet, ők maguk mégis jobbközépnek vallják magukat, sőt – sicher was sicher – egy ideje zsidó- és LMBTQ-tagozatuk is van.

Ők maguk azonban olyannyira ódzkodnak a szélsőség stigmájától, hogy látványosan működtetik a pártbelépési szűrőrendszerüket, amelynek fő feladata úgymond a szélsőségek beszivárgásának megakadályozása. Közben viszont masszívan haladnak a szélsőjobb irányába, mindeközben feloszlatták a szélsőjobbos szárnyukat, egyszersmind az elnökségükbe integrálták annak vezetőjét, Björn Höckét.

Jelmondatuk most az, hogy “Normális Németországot!”, leszögezve, hogy a család “apából, anyából és gyerekekből” áll, vagyis élesen ellenezve a melegházasságot.

Azt egyelőre nem látni, hogy ezek az ügyek miként szolgálnák a német emberek jobb megélhetését, az viszont biztosra vehető, hogy kancellárjelöltjük a másik társelnök, Tino Chrupalla lesz, aki a pártban a keleti országrész fő felelőse és megtestesítője a német egyesítés óta tartó keletnémet elégedetlenségnek.

Ha a magyar párhuzamokat keressük, akkor az AfD álláspontjaiban nagyjából az orbáni politika vonásai mutatkoznak, nem kevés jobbikos felütéssel. Úgy is mondhatnánk, hogy a német felállás szerinti tükörben Orbán és Jakab egy csónakban evez. Elegánsabban szólva a Fidesz és a Jobbik politikái teljességgel kompatibilisek, összefésülhetők. Erre bizonyíték az AfD működése.

Ne legyünk hát meglepve, hogy ha a következő magyar kormányt továbbra is Orbán Viktor vezetné, s Jakab Péter pedig Semjén Zsolt mellé ülne újabb miniszterelnök-helyettesnek.

A jelenlegi ellenzék ugyanis csak a választásokon készül közös fellépésre, de az Országgyűlésben már külön frakciókban gondolkodnak. Ha úgy állna fel az új törvényhozás, hogy a mai Fidesz és a KDNP mellé még egy párt lenne szükséges a jobboldali kormányzás folytatásához, akkor a reménybeli hat “ellenzéki” frakció közül a Jobbik minden politikai kompromisszum nélkül átülhet a kormányoldalra.

Ne felejtsük! A Jobbik ugyan nem szavazta meg az Alaptörvényt, de a NER-t létrehozó összes többit nagyon is. Krumpli ide, parizer oda.

Szociális demagógiában a szélsőjobb mindig remekelt. A baloldaliság történelmi lakmuszpapírja azonban az, hogy az adott párt képes-e együttműködni a nácikkal? Ugyanis baloldali párt semmiképp nem működhet együtt a nácikkal. Ha egy párt mégis, akkor az bizonyosan nem baloldali.

Nos, azt még nem tudjuk, hogy a Jobbik a Fidesz ellenzékbe előretolt helyőrsége, avagy trójai falova, de az már bizonyosan látszik, hogy az orbáni politika gyökeret vert a magyar országgyűlési ellenzékben is.

Eggyel több ok, hogy május elsején megmutassuk a baloldal hajthatatlanságát!

Fotó: Szeretgom