Mitől lesz egy párt valódi politikai közösség? Elég hozzá néhány ember, egy program és a választók támogatása, vagy szükség van olyan szervezetre is, amelyben a tagok részt vesznek a döntésekben? Székely Sándor szerint ez a kérdés a Tisza Párt jövőjének egyik kulcsa.
A Szolidaritás Pártja szerint a magyar közéletben továbbra sem kapnak kellő figyelmet azok a kérdések, amelyek a legtöbb embert közvetlenül érintik: a nyugdíjak, a bérek, az állami oktatás és az egészségügy helyzete. Székely Sándor a Heti hírmondó legújabb adásának elején arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikai viták gyakran elterelik a figyelmet a mindennapi megélhetés problémáiról.
Kedves barátaim a globális elitben, emeljük poharunkat a brüsszeli és washingtoni lángelmékre! Mert ahhoz már tényleg nem mindennapi, prémium kategóriás diploma kell, hogy a történelem legnagyobb gazdasági és katonai hurkáját töltsd be, majd büszkén magadra rántsd a redőnyt.
Hat hónap telt el a kormányváltás óta, és bezárás fenyegeti azt az étkezdét, amely abból élt, hogy a munkások és az irodai dolgozók nála étkeztek.
Ha a magyar dolgozók bére felzárkózna a nyugat-európai szintre, az emberek többet költhetnének a hazai üzletekben, éttermekben, szolgáltatásokra és lakásfelújításra. A pénz nem állna meg a leggazdagabbaknál, hanem végigáramolna a gazdaságon. Több megrendelés jutna a kisvállalkozóknak, a fodrászoknak, a szerelőknek, a vendéglősöknek és a helyi szolgáltatóknak. A magyar gazdaság nem az olcsó munkaerőre, hanem a keresletre épülhetne.
A vagyonadó ugyanis nemcsak a milliárdosokról szól, hanem arról is, hogyan oszlanak meg a terhek a társadalomban. Az is fontos, hogy a jövedelem megadóztatása után a vagyont azért kell megadóztatni, mert is egy mutatója a teherviselő képességnek. Bár, ha azt látjuk, hogy nálunk egy milliókat is kereső is ugyanannyit adózik, mint egy minimálbéres, akkor megint csak azt látjuk, hogy a Magyar-féle vagyonadó egy nagy átverés.
Székely szerint a számítás alapja egyszerű: egy nyugdíjasnak ebből kellene fedeznie az élelmiszert, a gyógyszereket és a lakhatást úgy, hogy a hónap végén se kelljen az életszínvonalából visszavennie, és ne kelljen nélkülöznie.
A hétvége abszolút „rekordere” azonban nem egy autós lett. Október 3-án, szombaton délután Strizivojnán egy 58 éves kerékpárost állítottak meg, akinek a szonda 5,41 ezreléket mutatott.
A politika megint hangos volt, miközben a valóban fontos kérdések könnyen elvesznek a napi botrányok zajában. Székely Sándor ezúttal sem kerülte meg a kényes témákat: szóba került a Magyar Péter és a sajtó közötti konfliktus, a Tisza körül kibontakozó ügyek, az új vagyonadó, a KATA, de az is, hogy szerinte miért kellene végre a bérekkel, a nyugdíjakkal, az egészségüggyel és az oktatással foglalkozni.
A KATA lehet egyszerű, lehet népszerű, lehet praktikus, de nem igazságos attól, hogy egyszerű. Ha egy társadalomban ugyanazért a megtermelt jövedelemért az egyik ember lényegesen kevesebb közterhet fizet, mint a másik, akkor előbb-utóbb fel kell tenni a kérdést:
