500 liter bort küld a kormány Ukrajnába
Soltész Miklós kiemelte, hogy a hitélet gyakorlásához nélkülözhetetlen eszközökkel, így például miseborral támogatni az ukrajnai katolikus közösségeket.
Semlegesség
A magyar NATO-tagság változatlan fenntartását viszont több, parlamenten kívüli párt is megkérdőjelezi, amelyek közül egyedül az ISZOMM az, amelyik alternatívát is kínál, s ráadásul nem csak Magyarországnak.
100 ezer forintnyi hrvnyánál nem lehet kevesebb a háborúban megözvegyült ukránok nyugdíja
A rendelkezés a miniszter szerint a harcokban elesett önkéntesek családtagjaira is vonatkozik.
ISZOMM: “Az európai biztonsági építmény csődöt mondott”
Az ISZOMM álláspontja szerint tartós békét az EU két irányú megerősödése hozhat. A térség munkásosztálya alapvetően egy szociális és szolidáris kibontakozásban érdekelt, amelyhez hatékony önvédelmi képességek is tartoznak.
Van-e értelmes embargó?
Az embargók hatására ugyanis még soha senki nem feküdt két vállra, megadva magát az elrendelőknek. A vonatkozó népek esete sajnos más. Ők nagyon is tudnak szenvedni.
A pénz háborúja
A jelek szerint azonban azzal nem számolnak, hogy mi történik az ellentmondásos embargópolitika kudarca estén? Ha Putyin éveken át képes lesz Ukrajnát katonai terror alatt tartani, netán valamelyest beleharapni a NATO testébe is?
Az ukrajnai menekültek ingyenes kórházi, egészségügyi ellátást kaphatnak Magyarországon
Van lehetőség alapvizsgálatra, koronavírus-tesztelésre, oltást is kaphatnak és szükség esetén szakorvosi, kórházi kezelést, gyógyszert is biztosítanak számukra. A kormány a Magyarországra érkező ukrajnai menekültek egészségügyi és kórházi ellátását is biztosítja – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Azt írták: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház tagkórházainak munkatársai a határátlépő helyek közelében kialakított regisztrációs pontokon szükség szerint a menekültek egészségügyi ellátását és koronavírus-tesztelését is elvégzik. Egészségügyi csapatokat állítottak fel Vásárosnaményban, Fehérgyarmaton és Tarpán, amelyek 24 órás szolgálatot teljesítenek és segítik a regisztrációs pontok munkáját. Az egészségügyi pontok számát szükség szerint bővítik – tették hozzá. Magyarország járványügyi biztonságának fenntartásáért a menekültek fogadásakor a járványügyi szempontok figyelembevételével járnak el. A határátlépő helyek közelében kialakított regisztrációs pontokon alap- egészségügyi ellátást és koronavírus-tesztelést végezve segítik a menekültek fogadását. Az egészségügyi csoportok tagjai tapasztalatot szereztek korábban Covid-ellátásban is. Minden Magyarországra belépő menedékkérőn lázmérést végeznek, ellenőrzik, hogy érvényes-e a koronavírus elleni védőoltásról szóló igazolvány, és fertőzés gyanújának fennállása esetén gyorstesztet végeznek. Ha a menedékes oltatlan vagy utolsó oltása régi, felajánlják neki a védőoltást. Amennyiben a menekült lázas, hasmenéses panaszai vagy egyéb fertőző betegségre utaló tünetei vannak, helyszíni kislabort végeznek és elkülönítik a biztos diagnózisig. Fertőző betegség esetén a közvetlen kontaktokat is elkülönítik – ismertették.
Háború – Igazság – Béke
Napjaink véres valósága a címben jelzett fogalmak körül forog. Sokan elmélkednek manapság a háború igazságtalanságairól, vagy a béke igazságairól, avagy fordítva, valójában pedig legfeljebb az egyes kérdések, illetve ezek részletei mentén lehetne arról beszélni, vajon kinek is van igaza, ha egyáltalán, de legfőképp konkrétan miben? Az biztos, hogy olyan igazság nincs, amelynek civil polgárok az áldozatai, elszenvedői. Ám ugyanez megállhat a szankciók esetében is, hiszen Putyin éppúgy fog kaviárt kanalazni a hajókázásai során, amint Kim Dzsogun ugyancsak nagyokat hörpölget kiváló francia konyakjaiból a mitikus lovaglásai után. A kényszer persze nagy úr. Egy regnáló királyt csak a népén keresztül lehet büntetni, bár a kiéheztetés kétségtelenül humánusabbnak tűnhet a nyílt vérengzéshez képest. Jelenleg egy erőfelmérést láthatunk, amely azt puhatolja, vajon Oroszország képes-e olyan csapást mérni például Kijevre, vagy máshová, amely gyorsan és jobb belátásra bírja azokat, akik ellen harcol. A jelek szerint ennek egyre kisebb a valószínűsége, jóllehet az előfeltételezés mégis az, hogy igen, Putyin hadserege borzalmas pusztításokra van kalibrálva. Hogyan fékezzük hát meg az őrjöngő fenevadat, amely lényegében a maga jogosnak vélt terrénumáért tombol? A Nyugat ezúttal az orosz medve kifárasztására játszik, aminek egyik eszköze az odadobott ukrán nép. Pusztán geostratégiailag nézve pár tízezer, vagy akár százezer, sőt, még ennél is rosszabb esetben pár millió ember halála a mai világban sok döntésközpont számára úgymond – borzalmas, de – “bevállalható”. Sajnos rengeteg példát hozhatunk ilyesmire. A hidegháborút övező forró háborúk és ezek hordalékai, avagy a látszólagos mellékszálként jelentkező terrorizmus nyomán indított hadjáratok bizony tízmilliós nagyságrendben pusztították az embereket, tehát a halottak száma legfeljebb a jelenben fáj, utána viszont már csak történelem. Az elszenvedőknek pedig sors. Az Ukrajnában vívott NATO-orosz háború kimenetele ma még bármi lehet, de az már jól látszik, hogy az oroszok tulajdonképpen a belépés pillanatában elvesztették. Amennyiben egy mindent elpusztító világháborút is ideértünk, abban az oroszok ugyanúgy vesztesek, mint bárki más. Minden, ennél enyhébb esetben az oroszok tévedése ott érhető tetten, hogy a Nyugat nagyon is felvette a kesztyűt, márpedig a túlélési matekban bődületes a fejlett világ túlereje. Csak emberi létszámban közel tízszeres. A 144 milliós Oroszország ugyanis közel másfél milliárd fővel áll szemben, amelyből “csak” az USA és az EU része durván 800 millió, amire jön még Törökország, az Egyesült Királyság, Japán, Dél-Korea, Kanada, Ausztrália és még sokan mások, hogy a 44 milliós Ukrajnát ne is említsük, amely kvázi egymaga hihetetlen szívós ellenállást tanúsít az orosz seregekkel szemben. Ám ez csak a létszámbéli túlerő. Ezt a tízszeres emberfölényt még
Nőnap – most másként
Történelmileg nézve a fent hivatkozott beszédet tekintjük a Nemzetközi Nőnap politikai előzményének.
Békét! Most!
Ha van (lenne) miről tárgyalni, az egyszersmind azt is jelenti, hogy mindkét félnek vannak méltányolandó szempontjai. Ám ezeket tényleg meg kell tárgyalni, és az ég világon semmi nem lehet indok lakóházak lerombolására, ipari és infrastrukturális létesítmények szétverésére, atomerőművek rakétázására, de különösképpen emberek, köztük gyermekek legyilkolására. Az orosz elnök és környezete sajnos rettenetesen elszámította magát. Először is elhitték a saját haderejük elsöprő potenciálját. Kétségtelen, a levegőben óriási katonai teljesítményekre képesek, hiszen repülőgépeik, rakétáik, bombáik valóban roppant nagy pusztításra alkalmasak. A földi hadseregük azonban tele van hiányosságokkal. Korszerűtlen, könnyen meghibásodó járművek, tankok és egyebek, de különösképpen a folyamatos ellátásra képtelen katonai logisztika mutatja a gondjaikat. Belevágtak egy villámháborúnak gondolt kalandba, s arra számítottak, hogy majd a kijevi szállodákban lesz számukra meleg víz, s az üzletekben ennivaló. Ehhez képest a lerobbant eszközeikkel kilométer-hosszan ott állnak a latyakos vidéki utakon, se WC, se meleg étel, se tisztálkodási lehetőség nincs, s még a katonáik napi étkezését sem képesek rendesen biztosítani. Lőni persze tudnak…. Másodszor pedig alábecsülték az ukrán hadsereg és a népi ellenállás erejét. Azt gondolták, hogy virágszirmokon fognak masírozni a Kárpátokig, s az ukrajnai oroszok, ukránok (és magyarok?) egyaránt éljenezni fogják a bevonulásukat. Hatalmas pofonként élhették meg, hogy a zömmel oroszajkúak lakta keleti területeken, így például Harkivban rögtön védelmi golyózápor fogadta a sétagaloppban hitegetett orosz katonákat. Márpedig az ukrán hadsereget az elmúlt években elég tetemesen felszerelték nyugati és török fegyverekkel, köztük igen hatékony páncéltörő eszközökkel. A háború kezdetekor a katonai szakértők között világszerte szinte kikezdhetetlen konszenzus volt az oroszok várhatóan gyors hadi sikereit tekintve, s ehhez képest – íme – előttünk a csoda, ugyanis másfél hét alatt az ikonikus ukrán nagyvárosok egyikét sem sikerült elfoglalniuk. Pedig látszólag tényleg megtehetnék. Ám amíg a felek távolról lövik egymást ágyúkkal, rakétákkal, addig fenn lehet tartani egyféle katonai fegyelmet, azonban egy városba bevonulva, közelharcokba bonyolódva már elég kevesen hisznek a biztos túlélésben, kiváltképp, hogy egy elfoglalt települést meg is kell tisztítani a partizánoktól, magányos lövészektől és egyéb csapdáktól. Ez viszont csak emberi erővel lehetséges, márpedig az orosz katonák elszántsága nagyságrendekkel alulmarad a védőkéhez képest. A jelek szerint az oroszok ezt a háborút erkölcsileg már elvesztették, s nem látszik semmi esély arra, hogy a moralitás terén bármit megnyerjenek. Az oroszok ugyanakkor minden egyes háborús órával a saját sorsukon rontanak. Ukrajna lakossága Oroszország népességének bő egynegyede. Elképzelni is nehéz, hogy Oroszország mihez kezdhetne egy maga alá gyúrt hatalmas, és esetleges legyőzöttségében is veszedelmesen ellenséges embertömeggel, a működőképesség helyreállításának növekvő költségeiről
