Az elmúlt hetekben jó magyar szokás szerint élve boncolnak egy embert, nevezetesen egy úszóedzőt, Turi Györgyöt. Az ügynek sok tanulsága van. Engedtessék meg nekem, hogy én is mondjak párat – írja blogjában Székely Sándor.

Az úszás versenyszerűen egy iszonyatos sport – mint azt Turi is említi egy vele készült interjúban. Nincs olyan, hogy te azt élveznéd. Aki ilyet mond, az hazudik. Valószínűleg még magának is – írta az alelnök.

“Mert kik azok, akik amikor hazamész sírva, hogy abba akarod hagyni, azt mondják neked, hogy gondolt ezt át gyermekem? Olyan ügyes vagy benne! Vagy megvonják a szeretetüket, ha nem vagy elég kitartó? Kik azok, akik nyomnak az edzőnél, hogy adjon még neked lehetőséget, a következő pár hónap jobb lesz majd? Kik azok akik állandóan azon nyekeregnek, hogy jaj hát én csak azért dolgozom, hogy te azt csináld amiben jó vagy? Csak csináld fiam, hadd legyne rád apu – anyu büszke!”

Székely kizártnak tartja, hogy egy értelmi képességeinek teljes tudatában lévő fiatal emberrel, meg lehet csak úgy csinálni azt, amit a magyar (és amúgy más országok) versenyúszásában csinálnak. A szülők nélkül és az ő mérhetetlen becsvágyuk nélkül ez nem lehetne.

“Félre értés ne essék! A sport jó. A versenysport is jó.”

Szóval kedves Úszók, kedves Edzők, és kedves Apukák, Anyukák! Ne bántsátok nagyon Turi Györgyöt! Ő csak azt tette, amivel megbíztátok – erre utalnak a nyilatkozatai is – edző volt. Úszóedző. És ti voltatok az ő segédei. Ha ő bűnös, akkor ti bűnrészesek vagytok – zárta Székely blogját.