Találós kérdés következik:

Ki az?

63 éves újságíró, vagyonát fél milliárd forintra teszik, és mostanában elképesztően sokat emlegetik?

Bár Friderikusz Sándor valóban 63 éves, mostanában tényleg sokat emlegetik, de neki egyedül a lakása sokkal többet ér fél milliárdnál. Szóval, nem ő.

Bayer Zsolt viszont fiatalabb, róla is sokat írnak, azonban vári lakása talán nem ér fél milliárdot, bár ha szlovák rendszámú autóparkját és egyéb érdekeltségeit is beszámítjuk, akkor alighanem ő is jóval gazdagabb fél milliárdnál.

Nem húzom az olvasó idegeit. Megfejtés: Eric Zemmour.

Attól tartok, száz magyarból 99,99 ember széttárná a kezét, hogy na és?, mi közöm hozzá, soha nem hallottam a nevét. Pedig ezentúl nagyon sokat fogja hallani.

Annyit lehet még tudni róla, hogy a francia sajtó és média úgy “csinálta meg” ezt az embert köztársasági elnökjelöltnek, hogy egyelőre ő maga hivatalosan be sem jelentkezett a versenybe. Na ja, a média sok mindenre képes.

Azt is lehet tudni Zemmour-ról, hogy erősen jobboldali, bár sokan kapitalizmus-ellenes marxistának is mondják (nem tiltakozik), ezen felül pedig a világ legnagyobb ellenségének azt a sajtót tekinti, amely csak róla több ezer portrét készített az elmúlt hónapokban. Egyébiránt önmagát úgy definiálja, hogy ő fogja összeolvasztani a francia jobbközepet a szélsőjobbal.

Ha most bárki azt gondolná, hogy a nemrég Budapesten államfőnek kijáró pompával fogadott Marine Le Pen, úgyis mint a francia szélsőjobb tartós , bár újabban nem túl jó formát mutató üdvöskéjének lennének álmatlan éjszakái, az alighanem téved.

(Marine Le Pen közismerten erős idegrendszerű politikus. Például 2015-ben úgy vágta ki elődjét, egyben tulajdon édesapját, pártjának alapítóját a Nemzeti Frontból (ma Nemzeti Tömörülés), mint a brit munkáspárti delegáltak az ő elnöküket Jeremie Corbynt: vélt antiszemitizmus miatt.)

Alvászavarai inkább Macron elnöknek lehetnek. A francia politikai matek trendjei szerint ugyanis egyre inkább azon aggódhat, hogy jelenleg toronymagas esélyesként be sem jut az elnökválasztás második fordulójába (láttunk már ilyet nemrég idehaza is), hanem Le Pen és Zemmour fog megmérkőzni egymással.

És most jön a csavar!

A királycsináló pedig nem más, mint Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország nevű radikális baloldali párt elnöke lehet, akár csak azzal, hogy netán megmondja, kire nem szavazna. Ahogyan 2017-ben megmondta. Akkor Macron lett az elnök, Le Pen pedig alulmaradt.

Mélenchon persze kézzel-lábbal tiltakozik, hogy ő most bármit is mondjon, ám egyszer már nagyon nyíltan Le Penre nem szavazott, szóval elég hülye helyzetben van. Nyilván jól teszi, hogy inkább a saját kampányával foglalkozik, amelyben a fogadóirodák szerint kb. 7 %-os eredmény várományosa.

Nem nagyon szeretnék magyar párhuzamokat hozni, de a helyzet kb. annyira frivol, mintha a két jobboldali magyar titán, azaz Orbán és MZP csatájában Szanyi válna királycsinálóvá. Aki azzal menekülne előre, hogy a saját hét százalékos frakciójának gründolásába temetkezik, de nem mondja meg, hogy a két esélyes közül kire szavazna, csak annyit tudni nagy nyilvánosan, hogy Orbánra soha nem szavazott. A hasonlat persze sántít, mert Szanyi “szerencséjére” Magyarországon sem közvetlen elnökválasztás, sem két fordulós országgyűlési nincs…

Nos, Magyarországon politikai fogadásokkal foglakozó irodák sincsenek, bár a közvéleménykutató celebek nyújtanak hasonló szolgáltatásokat azzal, hogy – állításaik szerint – senki által meg nem rendelt tanulmányokra hivatkoznak, s ezekkel küldik csatába a lakótelepi nyugdíjasokat az épületek közti lepukkant játszótereken.

Ehhez képest Závecz a minap azon füstölgött, hogy mekkora snassz a sokadosztályú, lecsúszott senki Marine Le Pent csinnadrattával fogadni, hiszen az durván kivetülhet országra is. Kétségtelen, Orbán legutóbb hatalmasat zakózott, amikor megtette tuti tippjét Trumpra, de aki totózik, az néha nyerni is szokott.

Márpedig Orbán nemrég paraszthajszállal bukta a német kancellár szimpátiáját (pontosabban a kancellárt) is, viszont ügyes helyezkedéssel felépülhet a német-francia tengely nyugati oldalán. Le Pen kellően oroszbarát, ahogy az olasz Salvini is, habár a vonatkozó gombócot nehéz lenne letolni a lengyel Morawiecki torkán. A pán-európai szélsőjobb azonban sajnos ütemesen épül, s aki ezt nem veszi észre, az hagyjon fel a politizálással!

A magyarországi fejlemények annyiban segítik ezt a folyamatot, hogy a kormányfő és kihívója immár egyaránt és egyazon politikai jobboldalon vannak, s nehéz lenne megmondani, melyikük van inkább a szélen. Nálunk már biztosan jobboldali háziverseny lesz választások fedőnéven, Franciaországban pedig egyre kevésbé kizárhatóan.

*bankski*