A nemzetközi elszámolások világában az elmúlt évszázad szinte eseménytelenül telt el ahhoz az áttöréshez képest, amely napjainkban bontakozik ki a globális tárasági adóminimum körüli relatív konszenzus kialakításával. 

Az alapötlet, hogy t.i. a világcégek a világ bármely pontján egy mindenhol érvényes alsó társasági adóküszöbbel találkozzanak, régebbi keletű, és igazából nehezen köthető keresztapához. Mégis, Biden amerikai elnök adta le a kezdőrúgást azzal, hogy az USA hajlandóságát jelentette be egy ilyen adónem globális bevezetéséhez. “A szám” meghatározása meglepően könnyen és gyorsan ment, s a szétszóródó javaslatok igen hamar találkoztak a bűvös 15 %-on.

A tényleges társasági adókulcsok persze magasabbak lehetnek. Sőt, a világ jótékonysági referenciapontját fémjelző Oxfam nevű szervezet kifejezetten kevesli az említett szintet, mondván, az egyezségben résztvevő kormányok egy, az életben csak egyszer jelentkező esélyt szalasztanak el a tetemesebb szint elutasításával, s ezáltal pont a legszegényebb, a leginkább kizsákmányolt országok helyzetén nem javítanak szinte semmit.

A fenntartások dacára azonban a karaván halad. Eddig a legtehetősebb országokat tömörítő G7 közölte az egyértelmű elkötelezettségét, s július 10-e környékén a bővebb G20 csoport is várhatóan felzárkózik. Mindösszesen immár 130 ország iratkozott fel a támogatók listájára, de ezen belül a legfontosabb az USA, Kína és az EU végrehajtó csúcsszerve, az Európai Bizottság, mint megfigyelő szervezet maradéktalan egyetértése.

Ez utóbbi hátterét illetően elégedetten nyugtázhatjuk, hogy az alacsony vállalati adóiról ismert Luxembourg és Lengyelország az igenlők táborába állt, azonban egyelőre kívül marad Írország a 12 %-os és Magyarország a 9 %-os általános társasági adószintjével. A végkimenetel felől viszont ne legyen sok kétségünk! Ha a világgazdaság értékének bő 90 %-át kitevő gazdaságok megegyeznek valamiben, abból roppant nehéz lesz negatív következmények nélkül kimaradni. Az európai két lator közül Írország máris közölte, hogy bár nem ért egyet a 15 %-kal, de összeségében értelmesnek tartja a globális társasági minimumadó ötletét. Orbán ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy adóügyileg nem fogad el semmit, és kész. Ez a magatartás valószínűleg csak Észak-Koreát fogja még jellemezni.

Afelől se legyen kétségünk, hogy ha a közeli jövőben pecsét kerül a 15 %-os alkura, akkor az aláírók meg fogják találni a megfelelő módszereket a kívül maradók megrendszabályozására! Kiváltképp, hogy a 9 %-os adószint a nemzetközi felfogásban (t.i. 10 % alatt) már adóparadicsomnak számít, amelyek perspektívái egyre inkább szűkülnek.

Összességében elmondható, hogy az alacsony társasági adószint soha nem volt egyetlen nemzetgazdaság motorja sem, jóllehet a versenyképtelen országok uralkodó elitjét ideig-óráig pazarul eltartotta. Ez történik sajnos Magyarországon is, ahol a cégek fizetik a legkevesebb adót (9 %), a magánszemélyek is csak a mérsékelt jövedelemadóval (15 %) kell számoljanak, a lakosság összegésze viszont kegyetlenül meg van sarcolva a világrekorder fogyasztási adóval (27 %), hogy a munkát terhelő járulékokról ne is beszéljünk.Hazánk gazdaságpolitikája azonban mégsem csupán a gazdagokat a végtelenségig kedvezményező, s a szegényeket ugyanilyen mértékben sújtó adórendszere miatt katasztrofális. Ennél is nagyobb bűn, hogy a mesterségesen leszorított bérek folytán a kizsákmányolás magyarországi szintje hovatovább ‘világrekorder’ lesz, azaz az osztozkodási erejétől megfosztott dolgozók a modern munkásosztály státusza helyett a posztmodern bérrabszolgaság perspektíváját kapják.