Amikor az úgynevezett “hivatásos” ellenzék ki-kivonul a Magyar Országgyűlés ülésterméből, s a szavazásnál magára hagyja a Fideszt, akkor botrányról, meg ilyesmikről szoktunk beszélni. Ettől függetlenül a kivonult képviselőket többnyire a büfében és a mosdókban, netán a parlamenti folyosókon szoktuk megtalálni.

Mindez másként fest, ha a német kancellár küldi ki a magyar kollégáját a tanácsteremből egy kis frissülésre. ‘Anno’ Kövér úgy nyugtázott egy ellenzéki kivonulást, hogy a Magyar Országgyűlés az ellenzék nélkül is működik. Láss csodát, az EU Orbán nélkül is működik.

Egy politikai esemény akkor jó, ha mindenki boldog. Most egy ilyen történt Brüsszelben. Boldog Ukrajna, boldog Brüsszel, boldog az összes többi tagországi kormány, továbbá boldogok Orbán rajongói, hogy milyen fantasztikus főnökük van (ld. még: “jaj, de szépen sántít a sánta”), boldogok az Orbán-ellenesek, hogy mekkora hülyét csinált magából a főgonosz, továbbá boldogok a lelki szegények is, akik azt hiszik, hogy cserébe pénz áll a magyar kormány házához.

Valós olvasatban úgy néz ki a helyzet, hogy a boldog Ukrajna egy lépéssel közelebb került a területvesztő tárgyalóasztalhoz, a boldog Brüsszel elképesztő terheket vett a nyakába, Orbán boldog rajongóit egyre többen látják idiótának, a boldog Orbán-ellenesek pedig sárgulnak az irigységből, hogy a kormány végre egy kis pénzt is kapott Brüsszeltől, ám azok tényleg teljesen hülyék, akik boldogan azt hiszik, hogy a NER kasszája most újra bővülhet.

Orbánnak minden igyekezete dacára nem fekszik a nemzetközi közeg. Legutóbb Pekingben láttuk szinte megfélemlítetten, amikor a kamerák előtt vetette szét az ideg, vajon mit fog mondani a mellette önfeledten nyilatkozó Putyin? Szerencséjére nyilvánosan semmit nem mondott, bár nem kizárt, hogy a megelőző tárgyalásokon letolhatta a magyar Messit. Brüsszelben viszont elmaradtak a képek, annyi mégis kiszivárgott, hogy az Ukrajnáról szóló döntéskor kizavarták Orbánt a teremből. Nos, valós súlyú vezetőkkel ritkán fordul elő ilyesmi. Például nekem nem jön elő olyan kép, hogy a derűs Orbán mondjuk kizavarja Macront, vagy Scholzot.

A pénz dolga ugyanilyen vicces. Emlékezetes, hogy Brüsszel éveken át vonakodott Magyarországnak fizetni, gyakorlatilag össze-vissza nézegették a számlákat, és motyogtak felettük. Egy idő után azonban színt kellett vallani, erre tavaly év végén bejelentették, hogy az Európai Bizottság befagyasztja a nekünk járó pénzek 3 fő területén (környezetvédelem, területfejlesztés, infrasruktúra) a pénzek 70 százalékát, ami nem mellesleg a teljes kassza 55 százalékát teszi ki. A három terület azért lett megjelölve, mert az EU ezeken látta a legnagyobb korrupciós kockázatokat. Felmerült persze a kérdés, vajon így a maradék 30, illetve végső fokon 45 százalékot akkor hát továbbra is el lehet-e lopni? A válasz nyilván nem, de hogy érzékeljük a különbséget, a 45 százalék a “talán”, az 55 százalék pedig a “biztos nem” kategóriába tartozik. Most annyi történt, hogy a ‘talán” egy ‘esetlegre” szelídült, vagyis az elkövetkező 7 évben a kormány meghitelezheti a vonatkozó projekteket, Brüsszel elvileg be is fogadja a számlákat, aztán ha minden stimmel (?), akkor esetleg fizet. Nos, aki ezt tutipépnznek véli, az alighanem pokoli nagyot téved. A zárolt 55 százaléknál azonban továbbra is az a mondás, hogy magyar kormány mindent csak saját szakállára fizethet ki, és ne is küldjön Brüsszelbe odatartozó számlákat, mert át se veszik, nemhogy fizetnének.

Orbán tehát lement kutyába, cserébe pedig kutyavacsoráját kapott. Mindenki boldog. Most már legfeljebb kutyabajunk lehet.

Bankski –