A Magyar Szocialista Pártnak számos elnöke volt. Nyers Rezső és Horn Gyula sajnos már nincs az élők sorában, Kovács László pedig egészségügyi okokból hagyott fel a politizálással. Ők voltak a nagy generáció, nagy formátummal.

Hiller István már egy másik politikai nemzedéket képviselt, de ő egyelőre maradt a pártjában. Nem mellesleg Lendvai Ildikó szintén. Gyurcsány Ferenc viszont kilépett, és új pártot alapított, és most ugyanezt teszi Mesterházy Attila. Botka László mindössze másfél hónapig volt ügyvezető elnök, ám ő csak ennyire vállalkozott. Tóbiás József az országból is elköltözött, Molnár Gyula pedig kissé akaratán kívül távozott. Tóth Bertalan kétszer két éves ciklus után megfelezte portfólióját, s az elnöki megbízatást azóta ketten töltik be. Egy hölgy és egy úr, azaz Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre.

Az MSZP a maga baloldaliságának utolsó felvonásaként 2002-ben 2,36 millió szavazatot volt képes magához vonzani, jóllehet akkor igazából a párton kívüli miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter adta hozzá az arcot.

Mesterházy azonban hozott egy ráadás-virágzást 2014-ben, ám az már nem volt valódi szegfű, hiszen másokkal összefogásban is “csak” 1,29 millió szavazatot jelentett. Ez mégis több volt, mint a 2010-es 0,99 millió. Érdekesség, hogy Mesterházy volt az egyetlen szocialista pártelnök, aki kétszer is miniszterelnök-jelölt lehetett. Horn csak egyszer, a többi pedig egyszer sem.

Az elnökökön kívül a pártot elhagyó egykori prominensek sora viszont jóval hosszabb, és várhatóan tovább fog bővülni, hiszen az MSZP azon politikai erők egyike, amelyek évtizedes távlatban sem tudtak egyetlen egy jelentősebb nevet sem leigazolni. Kitermelni még csak-csak, de azok már szinte mind máshol járnak. Távozásaik óhatatlanul egy-egy koporsószöget jelentettek, habár egy még élő pártnak nyilván nem jár koporsó, akárhogy haldoklik.

Mesterházy távozása sokak szemében kegyelemdöfésnek tűnhet. A történelem majd eldönti, vajon ez így van-e, az viszont bizonyosnak tűnik, hogy ennyi vérveszteség után a feltápászkodás szinte lehetetlen feladat. Kiváltképp, hogy Mesterházy Gyurcsányhoz és Szanyihoz hasonlóan új pártot alapít. Az új formációt balközépnek mondja, míg a DK erősen balliberális, az ISZOMM pedig jelzők nélkül baloldali karakterű. Ha azt is idevesszük, hogy a világ életében 1 százalékos Párbeszéd inkább zöldre, mint vörösre festette magát az örökzöld LMP mellé, a Momentum és a Jobbik pedig inkább a jobbközép terepet célozta meg, akkor nagyjából világos, hogy a baloldali világképű szavazókért a Fidesz és a DK hamis dallamai közepette leginkább a Szanyi-Székely által képviselt Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, illetve a Mesterházy-Szakács fémjelezte Szocialisták és Demokraták nevű új párt fog küzdeni.

Az, hogy közösen, vagy külön-külön, az azon múlhat, hogy az új formáció merre keres szövetségeseket? A politikában ugyanis megszületni jóval könnyebb, mint aztán elindulni. Mesterházyéknak nyilván a DK jelenti a legnagyobb gravitációs vonzást, hiszen platformjaik azért elég közel állnak egymáshoz, azonban a pragmatizmus könnyen megölheti a küldetést. Ld. pl. MSZP…

bankski –