Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom sajnálattal tapasztalta, hogy a magyar politikai osztály egyes képviselői a nemzeti ünnepünket ismét a bornírt baromságok szajkózására használták fel írják közleményükben.

Tragikomikus, ahogy az utóbbi két évtized főbohócai sokadjára is nekifutottak annak, vajon 1956. október 23-a mit üzen a mának, azaz szerintük a magyar népnek?

Ha van üzenet, akkor az az, hogy jó lenne befejezni a sületlenségek tömegének ontását!

Józan fejjel aligha gondolnánk, hogy a 66 évvel ezelőtti budapesti megmozdulások során bármely résztvevő azon elmélkedett volna, mit fog gondolni róla néhány botcsinálta hordószónok, akik egyébként hosszú évtizedek óta minden évben mást és mást gondolnak ugyanarról.

1956 október 23-án ugyanígy mindenki mást gondolt ugyanarról. A közös nevező legfeljebb a demokratikus szocializmus iránti vágy volt, ideértve Magyarország akkori vezető gárdájának pokolba kívánását. Az események menetére jellemző, hogy gyakorlatilag senki nem volt a helyzet ura, minden oldal a maga vágyaihoz kereste a teret.
Magyarország sorsát azonban a világpolitikai realitások rendezték el. Ma sincs ez másként, amin esetleg valamelyest tudunk lendíteni. Jó esetben előre, rossz esetben hátra.

Magyarország sorsát tehát sohasem az ünnepnapok körüli szájkaraté határozza meg. A hétköznapok cselekedetei annál inkább. Az ISZOMM álláspontja szerint az uralkodó osztályok bűnös profitja helyett az ország egészének jóllétét kell szem előtt tartani!

Sokat lehet agytornázni ’56 és más jeles dátumok úgynevezett üzenetein, azonban a magyar népnek bizonyosan soha nem volt ellenére a békés szellemi és anyagi gyarapodás. Magyarország minden további nélkül lehetne a világ egyik legszebb virágoskertje, amihez azonban baloldali fordulatra van szükség. Erre viszont az Országházában pöffeszkedő és egymás zsebeit tömködő valamennyi erő alkalmatlan.

Éljen a szabad és igazságos magyar önrendelkezés zárta közleményét az ISZOMM.