Nekrológ

II. Erzsébet brit uralkodó temetése szeptember 19-én, hétfőn lesz Londonban. Az ottani szokások szerint a királyi család bizonyos magán-természetű, ám fontos eseményeit munkaszüneti napnak nyilváníthatják, a már megszokottakon túl.

A munkaszüneti napot az Egyesült Királyságban (illetve az egykori brit világbirodalom egynémely egyéb országaiban) “bank holiday”-nek nevezik, vagyis olyan napnak, amikor az elvileg dologidőre eső ünnep alkalmából még a bankok sem nyitnak ki. Ez bizony egy ős-kapitalista országban valóban kemény engedménynek tűnhet. Az eredetileg vallási-történelmi dátumokról szóló általános megemlékezés mára abba torkollott, hogy amennyiben a jelesnek minősített nap vasárnapra esne, úgy a következő hétfő a munkaszüneti nap.

Nos, az elhunyt brit királynő temetését eleve hétfőre időzítették, így ez év szeptember 19-ére bank holiday-t hirdettek a brit korona országaiban.

Más szavakkal szólva, egy picit megáll az élet arrafelé. Szép hagyomány – mondhatnánk. A konkrét eset azonban a világ egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) celeb-felhajtása, hiszen percenként töltik meg a világsajtót a királynő múltjáról, illetve holttestének szállításáról szóló hírek, aminek kísérőeseményei a szűkebb királyi család szinte összes tagjának mindennemű gesztusa, holléte, grimasza, esetleg tényleges kommunikációja.

A polgári erények, mint például az egyenlőségre való törekvés, ezúttal sem érvényes. Kétségtelenül szomorú esemény minden egyes ember halála, az árokba lövéstől kezdve az ágyban, párnák közti elmúlással bezárólag. Mégis, a világ egyes számú celebjének hosszadalmas búcsúztatása alighanem napjaink legköltségesebb, s egyeseknek hatalmas bevételeket produkáló show-műsora.

II. Erzsébet az elmondások szerint egy igazán elbűvölő, kellemes, művelt és igen jól tájékozott személyiség volt. Formális hatalma azonban látványosan semennyi sem adódott, informálisan pedig annyi, amennyit a tekintély-kufárok összehoztak neki. Modernebb demokráciákban pár évente megválasztanak valakit az ilyen ceremóniás szerepkörre, adnak hozzá tisztességes fizetést, szép irodát, lakást, segítő munkatársakat is, aztán ha lejár a stallum, kalap-kabát, illetve némi erkölcsi-anyagi megbecsülés, rosszabb esetekben börtön, akasztófa, vagy szimplán közutálat. Mikor-hogy.

Normális emberi agyat feltételezve az arisztokrácia, konkrétan tehát a brit királyi család léte egyike a világ legfeleslegesebb és leginkább pazarló jelenségeinek. Adott egy halom bohóc, akik születésüknél fogva egy évszázadok alatt kicsiszolt algoritmus szerint csinálják a cirkuszaikat, amelyek során talán el is hiszik önmaguk természetfeletti rendeltetését.

Az adófizetőket pedig úgy nevelik a nevükben, hogy ki kell fizetniük erre a műsorra a vaskos jegyeiket, akár kíváncsiak a vonatkozó szemfényvesztésre, akár nem. (Mint nálunk az augusztus 20-i tűzijátékra.) Az érintett főszereplők pedig pöffeszkednek a fényes kastélyaikban, hatalmas személyzettel szolgáltatják ki a méregdrága hóbortjaikat, és mindezek tetejébe az évszázadok alatt összeharácsolt vagyonuk bevételei mellé még rendesen meg is fizettetik magukat az általuk ‘uralkodott’ alattvalóikkal.

Királyok, hercegek, grófok! Naplopók és burzsoák!

A dolgozó és kizsákmányolt emberek részéről alighanem ez a helyes megszólításuk. Emellett Windsor Erzsébet Alexandra Mária nevű embertársuknak természetesen kijár az élők sorából távozókat megillető humán tisztelet, és nyilván sajátos kegyelettel emlékezünk földi pályafutására, amelynek tartalmi lényege a kapitalizmus és az imperializmus áhítatos szolgálata volt.

– bankski –