GDP – gross domestic product, vagyis bruttó hazai termelés. Ez a szó szerinti elnevezése a kapitalizmus legnagyobb átverésének, minthogy egy nemzetgazdaság teljesítményére utal, függetlenül annak valós értékétől, de leginkább az elosztásától. Más szavakkal szólva, nem mindegy, hogy az egyes javakat és szolgáltatásokat milyen árakon forgalmazzák, az pedig végképp nem, hogy akármennyi is az előállított érték, azt ki vágja zsebre.

A GDP kiszámítása elvileg egyszerű: fogyasztás + beruházás + export – import.

Magyarán mondva ez a mutató nem méri az előállított termékek és szolgáltatások, vagyis a javak mennyiségét és minőségét, csupán azt jelzi, mennyi pénzbe került a fogyasztás, mennyit ruháztak be, mit kaszáltak az exportból és mit fizettek az importért.

Egy szemléletes példát hozva egy kétszobás svájci lakás havi bérleti díja úgy 2.000 frank környékén van, ami 800.000 forintnak felel meg, vagyis ennyivel járul hozzá a svájci GDP-hez. Egy hasonló magyarországi lakás bérleti díja – mondjuk – 400.000 forint, vagyis – esetünkben – ugyanazzal az erővel a svájci GDP kétszer akkora, mint a magyar. Vicces, nem?

Ebben a metszetben nézve egész érdekesen hat a KSH kimutatása, miszerint 2022 második negyedévében 6,5 százalékkal nőtt a magyar GDP a 2021 április-június közti időszakhoz képest. Ha a valós életünket nézzük, akkor ez ‘de facto’ akár drámai visszaesést is jelenthet, ugyanis szó sincs arról, hogy ezt az adatot az inflációval korrigálták volna. Sőt, a legnagyobb löketet az idehaza értékesített üzemanyag bevétele adta, hiszen bő harmadával több nafta folyt ki a kutak töltőpisztolyain, minthogy a határaink túloldaláról gyakorlatilag mindenki hozzánk járt tankolni. (Megjegyzendő, a MOL-nak ez nyomott áron is hatalmas üzlet volt, s az adókból a kormány ugyancsak bőségesen tömhette a zsebét.) Ezüstérmes az élelmiszerértékesítés a maga 30 százalékos inflációjával, illetve a rárakódó áfatömeggel. Mintha a GDP ezen szegmensei harmadával bővültek volna….

Fenti példák jól mutatják, hogy a “szárnyaló” GDP adatok mögött simán terjedhet a nyomor.

Az élelmiszerárak berobbanását hamarosan követik a kifizethetetlen rezsiszámlák, amelyek mögött egy tetemes gyógyszerár-emelkedés is lopakodik, ami borzalmas hír az idősebbeknek.

Tehát az emelkedő GDP semmit nem mond a tényleges életünkről, csupán azt jelzi, hogy a cégtulajdonosok és az állam változatlanul jól érzik magukat, ám úgy közlik ezt a tényt, mintha ezáltal mindenki más is rendesen kasszánál lenne. A mutatós hír mögött tehát az a rossz hír, hogy egyre nagyobb a baj, és érlelődik egy társadalmi robbanás.

Fotó: MTI