A jó magyar forint az euróhoz (és más valutákhoz) viszonyított árfolyamának gyors “felcsökkenése” azt a látszólag jó hírt hordozza a magyar autósoknak, hogy az üzemanyag átlagára hamarosan 1 euró lesz, pontosabban 1 euróért 480 forintot lehet majd kapni, illetve ugyanennyit kell adni.

Kevésbé jó hír, hogy a nemrégiben még jellemzően 360 forintos árfolyam idején az akkor is – mondjuk – 1 euróba kerülő spanyol paradicsomért immár 420 forintot fizetünk, vagyis ugyanazon termékért 60 forinttal többet. Igen, a benzin/gázolaj stabil ára mellett az egekbe szökött minden másé, vagyis kimondható, hogy a fizetésünkért, a nyugdíjunkért egyötödével kevesebb élelmiszert és egyebet vásárolhatunk.

Kinek mit intézett a kormánya, ugye?

Nos, anélkül, hogy a magyar dolgozó/nyugdíjas bármi különösebbet csinált volna, pár hónap leforgása alatt négyötödére csappant a jövedelmének az értéke. Akinek netán bármilyen hiteltörlesztése lenne, az most pláne nagy bajban van.

Kétségtelen, a forint drámaian gyors romlásának a legfőbb mutatója, hogy a “piac” (magyarul a tőzsdei spekulánsok) ideális áldozatnak, sőt prédának látják a magyar fizetőeszközt, s ennek megfelelően ütik-vágják. Szaknyelven szólva a gazdasági alapokkal nem igazán van komolyabb gond (amúgy de!), sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar kormány a kelleténél messzebb navigálta hazánk hajóját az európai flottától, s a leszakadók sorsára juttatta az országot, azaz a ragadozók egyre bátrabban csapnak le rá.

Ha nem jön Brüsszelből egy-két bátorító hír, akkor bizony komoly a kockázata annak, hogy a forint összeomlásszerűen terül ki a pénzpiacok padlóján, vagyis már szeptemberre áttöri a lélektanilag borzalmas, 500 forintos határt, ahonnan csak úgy lehet visszaút, ahogy az ‘anno’ az olaszoknál, a görögöknél és másoknál volt, vagyis szó szerint szociális csonkolások és általában is gazdasági vészfékezés árán.

A brüsszeli hírek azonban csak egyféleképpen lehetnek jók, azaz a magyar kormány bejelenti az EU-val szembeni fegyverletételt, aláveti magát az elvárások egyre hosszabb listáján szereplő tételeknek, az EU pedig felengedi a sorompót az egyébként Magyarországra irányított pénzkamionok előtt. Nagyjából az a menetrend valószínűsíthető, ami a lengyelek esetében történt, jóllehet északi barátaink még igencsak időben kapcsoltak, így minimalizálni tudták nem csupán az anyagi káraikat, hanem bőven meg tudták őrizni az arcukat is. Pusztán emlékeztetőül említem, hogy a tavaly még Európa-szerte ‘rosszfiúknak’ tartott lengyelek most éppen a ‘legjobb fiúk’ hírnevének örvendeznek.

Sajnos Orbán túlhúzott rengeteg húrt, pestiesen tolva alaposan túltolta a bringát. Nagyjából ugyanazt a hibát követte el, mint annak idején Gyurcsány. A magyar gőg vitte el mindkettejük eszét. Gyurcsány össze vissza hazudozott Brüsszel (és a nagyvilág) felé is, Orbán pedig a fityiszmutogatás nem túl okos stratégiáját választotta. Mindkettejük magatartásában közös, hogy az összeomlásuk előtt vadul oktatni kezdték az EU-t, hogy annak tulajdonképpen milyen irányba kéne változnia, ami éppen akár releváns is lehet, de nem pótolja a hazai pályán elvárt kormányzati magabiztosságot.

Mentségére legyen mondva, Gyurcsány viszonylag hamar felismerte a Nyugatról jövő üzeneteket, s még az is felfogta, hogy a nagy pénzügyi központok csak egy másik miniszterelnökkel hajlandók egyáltalán tárgyalni. Orbán ennél jóval makacsabb, aminek persze a magyar nép fogja meginni a levét. Persze minél hamarabb távozik Orbán, annál kevesebb lesz a magyar szenvedés, de hogy lesz, az biztos.

Navracsics potenciálisan Bajnai egykori szerepét látszik örökölni. Mindketten válság idején, s az európai pénzek ürügyén kerültek sajátos kormányzati szerepükhöz.

Tavasszal még szinte az összes elemző azt láttatta, hogy Orbán erősebb felhatalmazással indul az újabb kormányzati ciklusának, mint valaha. Itthon ez éppen igaz is volt, de a nemzetközi környezet a lehető legrosszabbul alakult, pontosabban “lett alakítva”.

Most még nincs itt a politikai nekrológ ideje, de az már máshol is előfordult, hogy egy-egy vezér az ereje csúcsán hasalt el. Most úgy néz ki a helyzet, hogy vagy Orbán, vagy Magyarország bukik egy orbitálisat.

Ha Orbán nem csak egy sikeres populista, hanem komoly államférfi lenne, akkor nem rántaná magával a hazáját.

bankski •