Németh Attila az ISZOMM és a Munkáspárt közös országgyűlési jelöltje volt idén tavasszal a szolnoki 1-es választókerületben. Az elért 1 % alatti eredménye dacára láthatóan nem adja fel, s most benevezett a szolnoki “Pletykafafaluban” esedékes időközi önkormányzati választásokba.

K: Újoncként jelentkezett a parlamenti mandátumért, ám most átváltott önkormányzatira. Miért?

V: Mi az ISZOMM-ban aszerint tevékenykedünk, hogy azok vagyunk, akiket képviselünk. Jómagam főállású szakácsként dolgozom, családom van, s emellett politizálok. A pártom ajánlata tehát az, hogy a munkájukból élő emberek számára biztosítunk politikai képviseletet. Szóval, az embereken van a hangsúly, s kevésbé a képviseleti fórum hollétén.

K: Úgy tudom, már leadta a szükséges számú, vagyis 42 ajánlást, s önnel együtt most már három jelölt közül választhatnak az érintettek. Milyen azonosságokat, vagy különbségeket lát az önök és a többiek programja között?

V: Őszintén mondom, hogy semmilyet. Se azonosságot, se különbséget. Nyilván mindenki tud valamiféle programszerű szöveget kiizzadni magából, de attól az még nem válik politikai értelemben vett programmá.

Hadd utaljak vissza az előző mondatomra! Melyik másik jelölt vállalja a helyiek képviseletét? Mindketten ígérgetnek valamit, de konkrétan a képviselet, mint ajánlat nem merül fel a részükről.

K: Önnek tehát mi a programja?

V: Már országgyűlési jelöltként is a pártom szociális indíttatású programjával kampányoltam. Ennek önkormányzati lebontása úgy néz ki, hogy elsősorban a biztonság kérdéseit tesszem a homloktérbe. A biztonság döntően életminőségi kategória. A jövedelmi biztonságtól kezdve az összes többi perspektíváig. Ebből rögtön adódik, hogy képviselőként az önkormányzat szociális kapacitásainak mozgósításán leszek. Emellett igenis léteznek akár a lokálpatriotizmushoz köthető biztonsági elemek. Ilyen a Tisza Szálló ügye, ami sajnos lelki kudarc az egész város számára, mert a történelmünk, Szolnok története szintjén egyik jelképünk pusztulásáról szól. Ahogy eddig szívemen viseltem ezt azt ügyet, úgy a továbbiakban sem adom fel.

Sikereket pedig már eddig is el tudtam érni, hiszen a város több pontján a kitartó kezdeményezéseim nyomán szűntek meg illegális szeméthegyek. Nos, ha a “Pletykafaluról” van szó, programunk röviden is összefoglalható: biztonság, tisztaság. Ez az itt élők legfontosabb érdeke, s mi ezt képviseljük.

K: Konkrétabban milyen helyi projektet lát maga előtt?

V: Ennek a városrésznek egy érdekessége a “lengyel piac” néven futó vásár. Sajnos az igénytelenség és a szemét jellemzi. No, nem az árukat, hanem a körülményeket. Az önkormányzat akkor tenné jól, ha ezt az ügyet felkarolná, és rendbe tenné a porfútta, sáráztatta parkolót, rendes vécéket biztosítana, s általában is kézbe venné ennek a kereskedelmi szolgáltatásnak a sorsát. Úgy, hogy amit a város beletesz, azt a polgárok saját hozzájárulásukként érezhessék, magyarul semmiféle parkolódíj bevezetésével, avagy a bérleti díjak emelésével nem járhat. El szeretnék jutni oda, hogy Szolnok egésze is büszke lehessen a polgárai erőfeszítéseire, s magam mögött akarom hagyni a kapitalizmusra oly jellemző nyerészkedési hajlamokat. Egy város önmagáért is sokat tehet anélkül, hogy cserébe megsarcolná magát.

K: Ha a valószínűségeket nézzük, akkor Szolnokon is a kormánypártoknak áll a zászló, az ezüstéremre pedig a baloldali összefogás pályázhat a legnagyobb eséllyel. Ön a legjobb esetben is bronzra törekedhet, hiszen most csak hárman indulnak.

V: Nézze, ha így méricskélnénk, akkor inkább fel kéne hagynunk a politizálással! Valóban, a Fidesz komoly esélyes, hiszen ellenzéke minden szinten bohócot csinált magából. Először is, ez az ellenzék nyomokban sem baloldali, ráadásul olyan parlamenti jelöltet állított, aki leginkább a hatalomhoz dörgölődzött. Másodszor, ez az ellenzék a Fidesz mindennemű segítsége nélkül kinyírta magát az önkormányzatban, frakcióik megszűntek, egymást pedig elárulták, sőt, a politikai hullarablás sem idegen tőlük. Harmadszor pedig a város vergődik, intézményei tehetetlenek, harcosai pedig nincsenek. Itt szinte mindent újra kell gondolni. Mi a polgárok szemléletét is akarjuk alakítani azzal a stílussal, ahogy a képviseltüket vállaljuk.