A világ országainak leginkább elfogadott korrupciós indexét rendre a Transparency International szolgáltatja. Legutóbb a vizsgált 180 ország között Magyarországot a 73. helyre érdemesítette, ami látszólag középmezőny, azonban a társaság nem éppen elegáns, hiszen Ghána és Szenegál szintjén szereplünk, Európában pedig Romániával és Bulgáriával osztozunk a kétes dicsőségeken.

A TI értékelésével most nem vitatkozva jegyezzünk meg annyit, hogy saját tapasztalásunk szerint sem állunk túl rózsásan, jóllehet a legutóbbi választási kampányban viszonylag keveseket hatott meg az ellenzék korrupció-ellenes fogadkozása.

Érdekes módon az EU illetékeseit sem kergetik sírógörcsbe a magyar állapotok, minthogy csak hosszú évek múltával jutottak el odáig, hogy pénzügyi szankciókat helyezzenek kilátásba, illetve bizonyos értelemben már működésbe. Ennek igen sok oka van, de talán legfőképp az, hogy az EU kevésbé a pillanatnyi helyzeteket nézi, hanem azt, hogy azokhoz képest az adott kormány mit tesz, vagy sem. Kiváltképp bonyolult a helyzet, amikor egy kormánynak saját magával kell szembenéznie a korrupció terén. Nos, a ‘kétharmados’ magyar kormány igen kevélyen tud hivatkozni arra, hogy a nép bizalmát élvezi, tehát az EU és mások sajátos fénytörésben látják hazánkat.

A magyar kormány azonban igyekszik minél jobb látszatot fenntartani magáról, amit jól mutat, hogy az elmúlt években több kormánypárti parlamenti képviselő került a vádlottak padjára, legutóbb pedig magát a kormányzati szintet elérő korrupciós ügyekben indultak eljárások. Ilyen a napokban kirobbant pénzügyminisztériumi és miniszterelnökségi eset, amelyben meglehetősen sok tisztviselő kezdheti meg vallomása összeállítását, ráadásul pont az európai pénzek csapolgatása vádja kapcsán. A Völner-féle végrehajtói botrány nyolcvan milliárd forintos nagyságrendet mutatott, a mostani eset pedig már száznyolcvannál tart.

Ha ez a durván negyed milliárd forintot kitevő ügykör lenne a teljes magyar korrupció, akkor a TI listáján Magyarország bombabiztosan elnyerné a legkevésbé ország címét. Attól tartok azonban, hogy amire eddig hatósági fény derült, az leginkábba a jéghegy csúcsán pöffeszkedő hópihe.

Korrupció azonban nem csupán az, amikor egy tisztviselő pénzt kér és kap azért, mert valamit elintéz. Az EU és mások értelmezésében az is felveti a korrupció gyanúját, amikor egyes kiváltságos üzletemberek kormányzati bizniszekből származó “napi betevője” is több, mint a fentebb említett, feltárt ügyletek értéke, és az is, amikor a közbeszerzések igen nagy hányadára mindössze egy ajánlattevőt hívnak meg. Folytathatnánk a sort, de az a lényeg, hogy a nemzetközi szervezetek már a makroadatok számolgatásakor is úgy kezelik a magyar GDP-adatokat, hogy azok ötöde nemes egyszerűséggel “fekete”. Más szavakkal szólva, minden idehaza megtermelt 5 forint jövedelemből 1 forint a korrupciós csatornákon keresztül folydogál.

Szélsőségesen szólva, tiszta viszonyok között akár 20 százalékkal is jobban élhetnénk… És akkor még nem is beszéltünk a legalizált tolvajlásból, vagyis arról, ami a kapitalizmus lényegéből következik.

A kormány tehát bohóckodik, mint az a bankrabló, aki az egymillió dolláros zsákmányból felmutat egy egydolláros bankjegyet, hogy szerinte ennyi lehet az a pénz, amit a bank mások általi kirablását követően talált a járdán.

Egy szó, mint száz, ezek az inkább hazai kommunikációs közfogyasztásra szánt mutatványok a korrupciós ügyekkel behatóbban foglalkozó szakembereket nem fogják kibillenteni a vélekedéseikből. Ahhoz az kéne, hogy gyökeresen átalakítsuk a közbeszerzési rendszerünket, jelesül csökkentsük annak túlszabályozottságát, hiszen valószínűleg itt is igaz az a politológiai megfigyelés, miszerint egy ország annál korruptabb, minél bonyolultabb a jogi világa. Konkrétan az átláthatóság megteremtése segítene, amihez persze az is hozzátartozik, hogy a közbeszerzések logikája mindenki számára érthető legyen.

Mindaddig, amíg titkos atomerőművi szerződések, hasonló energia-beszerzések és más titokzatos mega-üzletek világában élünk, addig az igazi kérdés csak az marad, vajon milyen lendülettel csúszunk az eddigi listahelyünk alá?

– bankski –