Szóval vannak ezek a szocializmus alatt elnyomott zenlészek, színészek, riporterek, akik mostanában tévében, rádióban és az újságok címlapján panaszkodnak.

A leginkább elnyomottak azok a zenészeink voltak, akiket a kommunisták olyan durva módszerekkel halgattatak el, mint például az Istvaán a királyban való szereplés, vagy állandó lemezkiadások, országos turnék, filmekben való szereplések.

Aztán vannak a színészek, akiket úgy aláztak meg hónapról-hónapra, hogy kőszínházakban kellett telt ház előtt játszaniuk, meg színházakat kellett vezetniük.

Voltak olyanok is, akiket ügyvéd létükre úgy aláztak meg a kommunisták, hogy az ország legnézettebb tévé műsorát kellet vezetniük hétről-hétre, miközben nyilvánvalóan gyűlölték, hogy Budán kellett lakniuk egy kurva házban, amiből bámulhatták a sok prolit pesten, ahogy tobbzódnak a primitív szocializmusukban.

Szerencsére vége van ennek az időszaknak, a polgári magyarország már egészen másmilyen. Persze elnyomottak most is vannak, ők a politikusok.

Az egyik magyar politikusnak például a nagyapját nagyon elnyomták ügyvédként a szocialzmusban. Az unokát, szegényt a Fidesz nyomta el, mindeféle poziciókat kellett betöltenie kurva sok pénzért, munka nélkül.

Szerencsére röpke 20 év után le tudta rázni a rákényszerített igát és most – bár nagyon nem akarta – európai képviselőként küzd az elnyomó hatalom ellen!

Van remény! (Nincs. A Szerk.)