Röviden: nem sok mindent.

Hosszabban: leszámítva önnön szórakoztatásunkat, alig valamit.

Részletesebben:

Stagnáltunk.

Sajnos meglehetősen gyenge fogalmaink vannak a kapitalizmusról, ezért aztán nem nagyon értjük, hogy az miként működik? Olyasmiket szoktunk tudni, mint hogy cég, tulajdonos, dolgozó, piac, kereslet, kínálat. Kétségtelen, ezek valamelyest létező fogalmak, bár messze állnak attól, hogy meg tudjuk velük fogni a lényeget. A kapitalizmusnak ugyanis még fontosabb eleme a növekedés és a kizsákmányolás.

A kormányok többnyire azzal szokták kábítani a nagyérdemű közönségeiket, hogy ún. GDP adatokat tesznek közzé, s akkor minősülnek ügyesnek, ha ez a szám tetemes növekedést mutat. A GDP-ről vulgárisan olyanokat gondolunk, hogy az ún. új hozzáadott értéket takar, valójában azonban inkább csak annyit tesz, hogy összeadunk mindent, amiről számla, vagy valamilyen hasonló papír születik. A GDP számítás statisztikai módszertana persze egy igazi ördöngösség, mondhatni nem embernek való mutatvány, de a kapitalizmus papjai megbíróznak vele. A polgárnak legyen elég annyi, hogy nő, vagy csökken?

Nos, 2024-ben a magyar gazdaság GDP-je lényegében stagnált, tehát gyaníthatón, hogy a kormány valamit nem jól csinált. Ne essünk azonban kétségbe, a leggazdagabbnak mondott figurák, mint pl. Mészáros Lőrinc meg tudták duplázni az egyébként sem kicsi vagyonukat, tehát napnál világosabb, hogy ez úgy lehetséges, hogy ő vagy jobban dolgozott, mint mindenki más együttvéve, avagy a jogszabályi környezet lehetővé tette számára mások javainak büntetlen eltulajdonítását. A kapitalizmusban ez utóbbi az alap.

Szegényedtünk.

A GDP azonban ennél jóval trükkösebb. Ha Svájban építünk egy négyzetméter lakást, s eladjuk 6.000 euróért, akkor ott annyival nő a GDP. Ha Magyarországon építünk egy ugyanolyan négyzetméternyi lakást, de csak 2.000 euróért tudjuk eladni, akkor a mi GDP-nk sajnos csak harmadannyit ér. Ennél is izgalmasabb, hogy a GDP messze nem csak materiális dolgokból áll. Ha egy pedagógus Magyarországon havi 1.000 eurót kap(na) a tanításért, bezzeg a svájci kollégája – mondjuk – 5.000-et, akkor bizony ott ötször akkora lesz az adott GDP-hányad. Ám van ennél furább dolog is! Ha Magyarországon építünk egy kerítést a szerb határszakaszunkon, akkor az ezért kifizetett pénzzel nő a GDP-nk, ha pedig Németországban lakást bérelnek a menekülteknek, akkor ott meg a bérleti díjjal lesz nagyobb a helyi GDP, pedig – ugye – elképesztő a különbség a két megoldás között. Nomármost, ha a magyar kormány két kézzel szórja az adófizetők pénzét halál felesleges irodaházakra, az növeli a GDP-t, ha pedig nem engedi növekedni a béreket, az meg csökkenti. Mérlegben nézve ez éppen stagnálás, a gyakorlatban pedig felkopik az állunk.

Leköptük magunkat.

Az egy dolog, hogy milyen azoknak a lelkiállapota, akik eddig társtettesként (értsd: szavazópolgárként) elviselték a Fidesz-féle tolvajbanda bűnös országlását. Az viszont még ennél is szörnyűbb, hogy a többiek nagy része elkábultan dőlt be egy látszólag szökevény fideszes szemfényvesztő beteges hazudozásainak. Magyarországon így megszűnt az amúgy is gyenge lábakon álló plurális demokrácia kísérlete. Csak a kapitalizmusbarát jobboldal maradt talpon. Van egy széljobbas, már-már náci párt, egy nacionalista jobboldali és egy demagóg jobbközép. A liberálisoknak, továbbá a baloldaliaknak jelenleg kvázi ‘annyi’.

A liberálisokért nem sok könnyet érdemes hullajtani, lévén ők is azok, akik folyamatosan azt magyarázzák, hogy a magyar gazdaság simán tönkremenne, ha reálértékben is növekednének a munkabérek. Érdekes módon, az szerintük rendben van, ha a már említett Mészáros Lőrinc jussa duplázódik. Érdemes tehát feltenni azt a kérdést, vajon miért menne tönkre a magyar gazdaság, ha a pénz nem a mészárosok, hanem a dogozók zsebébe menne?
Mit tehetünk 2025-ben?

Akár gyökeresen mást, mint az idén. Például érdemes megfontolni, hogy a kapitalizmus körülményei közepette a munkabér pont annyi, amennyit a dolgozók kiharcolnak maguknak. Marx óta tudjuk, hogy a tőkés magától csak annyit fizet, amennyi a munkaerő újraelőállításának költsége, vagyis a dolgozó akármennyit és akármilyen jól termel, a fizetése csak annyi lesz, hogy fedél alatt hozhassa világra a kizsákmányolható új generációkat, legyen valamennyi ruhája, többé-kevésbé megtömhesse a hasát olcsó dolgokkal, és pont. Ahol azt kiharcolják, ott jut autóra, pihenésre, szórakozásra, művelődésre és hasonlókra is.

A magyar baloldaliak lelkiismeretére támaszkodva javasolható, hogy 2025-ben a lakhatási érdekeket helyezzük homloktérbe, már csak azért is, mert az előjelek szerint az állam minden lakossági megtakarítást (állampapírok, magánnyugdíj befizetések) a lakáspiacra akar tolni, azonban bűnösen megfeledkezve arról, hogy ha ugyanannyi lakásra sokkal több pénz áramlik, akkor abból kegyetlen áremelkedés lesz. Kétségtelen, ha magyar lakások a svájciak árába fognak kerülni, az látványosan meg tudja tolni felfelé a GDP-t, csak éppen nekünk lesz sokkal pocsékabb az életünk. Normális, azaz baloldali fejjel erre csak az a válasz születhet, hogy a lakásépítést kellene felturbózni, éspedig annak, aki a közös pénzünket kezeli: az államnak.

Bankski –