A cím nem nyávogás, hanem korunk monogramja. Mesterséges intelligenciának mondjuk, bár nyugodtan lehetnek kétségeink akár a mesterségességet, akár az intelligenciát illetően.

A kapitalizmus hajnalán, a munkásosztály kialakulásakor erős gyanakvás fogadta a különböző gépeket, amelyek a kézművességhez képest immár nem segédeszközök, hanem egyenesen az embert helyettesítő alkalmasságok voltak. Akkortájt egyébként a statisztikák “kéznek” nevezték a munkásokat, akik mára a HR-esek szótárában “fővé” emelkedtek.

A gépekkel szembeni kezdeti ellenségeskedésnek azonban a legkevésbé sem a tudatlanság, avagy a kishitűség volt az oka. A termelőeszközeitől megfosztott dolgozói osztályoknak a kis vagyonaik helyett csupán gyerekeik lettek, ezért aztán a római proletárok nevét kapták, s a kiszolgáltatottságukat mi sem jellemzi jobban, minthogy a munkájukat elveszítve lényegében a semmibe zuhantak.

Volt tehát oka a proletárforradalmaknak, amelyet Marxra rácáfolva a koldusszegény Oroszországban vittek sikerre, s megalakult az első Szovjetunió. Nem mellesleg a szinonim magyar Tanácsköztársaság államformája népköztársaság volt.

A Szovjetunió minden baja ellenére folyamatos fenyegetettséget jelentett a világ tőkései számára, ezért engedményekre kényszerültek. Javultak a munkakörülmények, egyre terjedt a demokrácia, sőt, két világháború dacára fél évszázaddal később kialakultak az ún. jóléti államok, amelyek ígérete aztán végül is legyűrte a proletárállamokat. A tőkés rend világszintű visszaállítása a történelem vége nevet kapta, s egyúttal elindult a már említett jóléti állam felszámolása. Napjaink eredménye a dolgozói elszegényedés, más szavakkal a profit győzelme a munkabérek felett.

Itt azonban nem áll meg a folyamat. A munkást, aki a tömeges gépesítések okán alkalmazottá vált, valamelyest meg kell fizetni, ezért a tőkések olcsóbb megoldások felé fordultak. A kezek helyett immár a főket kezdték el kiváltani, aminek a mesterséges intelligencia nevet adták.

A fejlődés mára már meghaladta az ún. szökési sebességet, amit a fizika az űrhajók sebességhatárának meghatározásaként ír le, hogy t.i. képes legyőzni a Föld gravitációs erejét, azaz nem hullik vissza. A mesterséges intelligencia napjainkra kikerül az emberi kontroll alól, s önmagát fejleszti, mi pedig csak nézünk. A gépeink nálunk intelligensebbek, olyannyira, hogy lassan nem is érzékeljük a különbséget, ahogy a giliszta sem észleli irigykedve az emberi beszédben rejlő fejlettséget.

Természetesen ma is vannak ősemberi szinten élő törzsek az Amazonas erdőségében, s velük egy időben élnek atomfizikusok a tudományos központokban. Ugyanígy a jövő évtizeden is lesznek fogatlan, fogalmatlan, tüdőbajos alkoholisták egyes elzárt európai falvakban, de igen meglepne, ha az emberiség feletti főhatalmat ne a mesterséges intelligencia venné át, a mai népek kíváncsi tétlensége közepette. A döntéseinket már most az M.I. határozza meg. Azt, hogy mit vásárolunk a webshopokban, azt, hogy kivel találkozunk, vagy sem a randi-appok jóvoltából mind és mind a mesterséges intelligencia szabályozza. Ez a tőlünk egyre függetlenebb “szuper-ész” ott van és dönt rólunk a kórházakban, a rendőrségeken, a bíróságokon és egyre több helyen, hovatovább a pénzünkről sem mi döntünk sem a bankokban, sem a boltokban, mert a mesterséges intelligencia által megalkotott reklámok vezetik a kezünket, ha már az eszünket eladtuk.

A ma embere jószerivel csak jóváhagyja a “szuper-ész” által hozott döntéseket. Közeleg a nap, amikor a jóváhagyásunkra sem lesz szükség. Gyatra káröröm, hogy a kapitalizmusra sem.

Bnkski –