Nincs itt semmi látnivaló…

Szerintem is teljesen szokványos Magyarországon, hogy az állami gyermeknevelő intézményekben lányokat és fiúkat abuzáljanak egyes tanárok, amint az Bicskén történt. Az is természetes, hogy hírhedt intézményvezetőket magas politikai kapcsolataik okán kitüntessenek, aztán ha mégis bajba kerülnek, egyenesen a miniszterelnök családi ügyvédje lássa el a jogi védelmet, illetve ha a helyettes kerül vád alá, akkor viszont valamelyik, tízmilliókért dolgozó sztárügyvédet szokás kirendelni mellé.

Ha az illető mégis börtönbe kerül, akkor pedig kegyelem jár neki, nehogy elkeseredettségében megeredjen a nyelve. Ezt úgy szokás intézni, hogy kerítünk egy erkölcsi magaslatokban járkáló papot, az se baj, ha az illető miniszter is volt már, s beküldjük az államfőhöz, aki történetesen ennek a hírnöknek a valamikori beosztottja és egyebe volt, hogy t.i. intézze el az ügyet! Ilyenkor az esetleg kissé tapasztalatlan igazságügyminiszternek is szólni szokás, hogy a végén ne álljon keresztbe, s tegye a dolgát úgy, ahogy a főnökség kéri.

Szintén szokványos, hogy államfő és miniszter kéz a kézben katonásan teljesíti a feladatot. Bármennyire titkos a misszió, valaki valahogyan kifigyeli a turpisságot, s a felfutó botrány elkezdi darálni a sereget. Két katona gyorsan feláldozza magát, mint egy rendes szovjet harcos Sztálinért, majd a szervező lelkész kimossa magát, hiszen az ő bukásáról – ugye? – szó sem lehet. Aztán mégis csak lesz róla szó, s a fővezér ilyenkor már a saját kezébe veszi az irányítást, hiszen Magyarországon így szokás lekörözi a hülyéket.

Ne legyünk hát meglepve, ha hamarosan Orbán Viktor kormányfőt köszönthetjük az államfői székben, ahogy ‘anno’ nagy tanítóival, Putyin és Erdogan elvtársakkal is megesett már az ilyesmi.

Bankski –