A mai környezetvédelem és a fenntartható fejlődés kívánalmai mihaszna tételként mutatkoznak a jelenlegi kapitalista rendszer számára, s ezáltal a társadalmi berendezkedésünkben.

Jelen világunkban az emberek nagy többségének a legfőbb értéket sajnos a pénz jelenti. E nélkül elképzelhetetlennek tartják az életet, sőt nem is létezhet az élet.

A pénzhajszolás azonban a legkárosabb mind környezetünkre, mind társadalmunkra nézve.

A pénz teremtése és megszerzése közepette sajnos mit sem törődünk a folyamat káros mellékhatásaival. A pénz egy általánosan elfogadott csereeszköz és értékmérő. Funkciói közé tartozik az áruk és szolgáltatások megvásárlása, valamint az érték megőrzése. A pénz lehet papíralapú vagy érme, de ma már számos országban digitális pénz is létezik, amely banki könyvelési rendszerek vagy kriptovaluták formájában jelennek meg. A baj csak az, hogy ennek a csere-, értéktartónak és értékmegőrzőnek szánt eszköznek folyton változik az értéktartó és értékmegőrző tulajdonsága. Pedig, ha valóban az, és olyan, aminek szánták, akkor nem lenne szabad sem az értéktartó és értékmegőrző tulajdonságának változni. Mondhatjuk akár, hogy a pénz a világ legnagyobb átverése. Hiszen országok pénzei között is egy folyton változó ár-érték mozgás van. És nem utolsó sorban a pénzzel, mint csereeszköz értéket tartó és megőrző eszközzel önmagában is kereskednek. Ennek az eszköznek az értékét szinte minden befolyásolja, még talán az is, ha tüsszentünk. A pénzt – a teljesség igénye nélkül – befolyásolja többek között a kínálat és kereslet, a gazdasági teljesítmény, a kamatráták, a külső kereskedelem és árfolyamok, kormányzati stabilitás és politikai faktorok, innováció és technológia.

Bonyolult és hosszadalmas lenne leírni, hogy miként is működik a pénz.

Ezért csak borzasztó nagyvonalakban említenék meg pár dolgot. Minden országban a pénz kibocsátását és szabályozását általában a központi bank végzi. A központi bank az az intézmény, amely a pénzkínálatot, a kamatlábakat és más pénzügyi elemeket irányítja a gazdaságban. A központi bank független kell legyen a kormányzati szervektől, hogy biztosítsa a pénzpolitika hatékonyságát és stabilitását!

A központi bankoknak az a feladatuk, hogy fenntartsák a pénz értékét, kezeljék az inflációs nyomást és biztosítsák a gazdasági stabilitást. A pénz kibocsátása, vagyis új pénz nyomtatása vagy érme kibocsátása, a központi bank hatáskörébe tartozik. A központi banknak a gazdasági környezethez igazítva kell szabályoznia a pénzkínálatot, hogy elkerülje a túlzott inflációt vagy deflációt.

A központi bankok számos eszközt használnak a pénzügyi stabilitás fenntartására és a gazdasági célok elérésére. Ezek közé tartozik a kamatlábak beállítása, a devizatartalékok kezelése, a különféle monetáris politikai eszközök alkalmazása és a pénzügyi intézmények felügyelete.

Fontos megjegyezni, hogy a pénzügyi rendszerek és a központi bankok szervezeti struktúrája országonként eltérő lehet. Néhány országban például a központi bank független az államtól, míg más országokban szorosabb kapcsolatban áll a kormánnyal.

Tehát megállapítható, hogy hellyel-közzel a pénz mennyisége állandó, és hogy a pénz igazából már csak értékközvetítő. Az értékmérő és értékmegőrző funkcióját pedig elvesztette. Sajnos.

De hogy mi köze van mindennek a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez?

Először is tisztázzuk a fogalmakat!

A környezetvédelem olyan tevékenységek és intézkedések összességét jelenti, amelyek a természeti környezet megóvására és fenntartható használatára irányulnak. Az alapvető cél a környezeti erőforrások megőrzése, a biodiverzitás védelme, a szennyezés csökkentése és az emberi tevékenységek összhangban tartása a természettel. A környezetvédelem az emberi tevékenységek hosszú távú fenntarthatóságát tűzi ki célul, hogy azok ne károsítsák túlzottan a környezetet és ne veszélyeztessék a jövő generációk életkörülményeit!

A környezetvédelem fontos része a globális és helyi szintű fenntartható fejlődésnek. Ennek érdekében számos környezetvédelmi intézkedést és gyakorlatot alkalmaznak:

Természetvédelem a védett területek kijelölése és kezelése a biodiverzitás megőrzése érdekében, az élőhelyek védelme és a veszélyeztetett fajok támogatása.

A hulladékkezelés és újrahasznosítás a szemetelés csökkentése, a hulladék újrahasznosítása és az újrahasznosítási rendszerek fejlesztése a lerakók terhelésének csökkentése és a természeti erőforrások megőrzése érdekében.

Az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások (napenergia, szélenergia, vízenergia) használata a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében.

A levegő- és vízszennyezés elleni intézkedések az ipari és mezőgazdasági szennyezőanyagok monitorozása, szabályozása és csökkentése a levegő és víz tisztaságának megőrzése érdekében.

A környezeti nevelés, ami a lakosság és az üzleti szektor tájékoztatása és oktatása a környezeti kérdésekről, valamint az ökológiai lábnyom csökkentésére irányuló magatartási változások ösztönzése. Környezetvédelmi törvények és szabályozások kialakítása és betartása a környezeti védelem előmozdítása és a környezetszennyezés megelőzése érdekében.

A környezetvédelem célja a kiegyensúlyozott és fenntartható kapcsolat kialakítása az emberi társadalom és a környezet között, hogy a természeti erőforrásokat hosszú távon megőrizzük és a Föld élővilágát tiszteletben tartsuk.

A fenntartható fejlődés tehát olyan fejlődési modell, amely a jelen szükségleteinek kielégítése mellett a jövő generációk igényeinek figyelembevételét is szorgalmazza. Az a célja, hogy megőrizze és javítsa a természeti környezetet, miközben egyidejűleg támogatja az emberi jólétet és társadalmi fejlődést. A fenntartható fejlődés egyensúlyt próbál teremteni a gazdasági, társadalmi és környezeti tényezők között annak érdekében, hogy hosszútávon fenntartható legyen a fejlődés.

A fenntartható fejlődés három alapvető dimenziót foglal magába. A gazdasági dimenziót, ami arra összpontosít, hogy a gazdasági tevékenységek hogyan szolgálják az emberi szükségleteket és javítsák az életminőséget anélkül, hogy kimerítenék a természeti erőforrásokat vagy károsítanák a környezetet. A fenntartható gazdaság az erőforrások hatékony használatára, az alacsony szénkibocsátásra, az innovációra és a társadalmi igazságosságra összpontosít.

Ezek az anyagok is megújuló anyagok, de a legnagyobb problémát az ásványi nyersanyagok okozzák, mégpedig, hogy emberi léptékkel borzalmasan lassan újulnak meg. Főleg az emberi felhasználást tekintve. Az itt felsorolt anyagok közül a földgáznak, szénnek, vasércnek, aranynak, ezüstnek, réznek szüksége van szerves anyagok lerakódására, hidrotermális aktivitásra és vulkáni tevékenységre, szerves anyagok átalakulására, lebomlására és kiválására több millió évre. Ezek közül kivételt képez a lítium. A lítium két fő képződési folyamatban vehet részt: az égi testek nukleoszintézisében és a szupernóva robbanásokban. Tehát elmondható, hogy a lítium megújulása az emberiség számára igen fájdalmas és végzetes folyamat lenne. Ezért nem kellene ész nélkül pocsékolni.

Ezt még tetézi a fentebb kifejtett pénz mennyiségének változása is. Bolygónkon közel 8,1 milliárd ember él, ebből közel 170 millió ember él mélyszegénységben és a világunk összes pénzének 95%-a a népességünk 1%-ánál van. Erre az elosztásra sok mindent lehet mondani csak azt nem, hogy igazságos. Ebből tisztán kilátszik, hogy ahhoz, hogy egyel több gazdag legyen, hozzávetőlegesen 100 000 ember elszegényesedése szükséges.

Ami nagymértékben hozzájárul környezetünk rombolásához, az a két szélsőség. Az egyiket azért nem érdekli, mert számára az anyagi gyarapodás jelenti a jólétet, és tojik bele mindenbe. A másikat meg azért nem érdekli, mert az életben maradás sokkal fontos számára. A kettejük közt lévőket meg azért nem érdekli környezetünk pusztulása, mert annyira el van foglalva a másik felöl meneküléssel és az egyik felé kapaszkodással, ami imponál neki.

Az igazság az, hogy a pusztulás a jelenlegi szabadrabló kapitalista rendszerimádatban rejlik. Abban a hamis szabadságot, kényelmet, fejlődést, gazdagságot ígérő rendszerben, amely valójában rabszolgává tette az egész világot. És ami valójában csak a poklot tudja elhozni számunkra. Vagy már el is hozta?! Pedig mind lehetőségünk, mind képességünk megvan ahhoz, hogy ezt a poklot mennyországgá változtassuk.

A kapitalista szemlélet az, ami minden egészet darabokra szed. Legyen az család, nemzetiség, népcsoport, vallás vagy a környezetünk. Csak is önmaga létezésével és fennmaradásával foglalkozik. És ez igaz mindenkire, aki ezt a rendszert ebben a formában élteti, támogatja.

A rendszernek ezért mihaszna a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés, ezért nem jutunk egyről a kettőre, és ezért nem tudunk fejlődni sem tovább.

Ne felejtsük el, hogy bárhogyan is magyarázzuk vagy csűrjük-csavarjuk a dolgot, mi mindannyian a Föld nevű bolygó börtönbe vagyunk bezárva. Mi változtattuk pokollá, és csak mi együtt változtathatjuk mennyországgá. Ne legyünk saját magunk ellenségei! Nem egymással kel háborúznunk!

A társadalmi dimenzió figyelembe veszi a közösségek, csoportok és egyének igényeit és jogait. A fenntartható fejlődés az inkluzív fejlődésre, az egyenlőségre, az oktatásra és az emberi méltóság tiszteletére helyezi a hangsúlyt. A társadalmi fenntarthatóság azt jelenti, hogy minden embernek azonos hozzáférése van az egészségügyhöz, oktatáshoz, munkához és egyéb alapvető szükségletekhez.

A környezeti dimenzió ami, arra összpontosít, hogy a gazdasági és társadalmi tevékenységek miként befolyásolják és tiszteletben tartják a természetes környezetet. A fenntartható fejlődés ezen dimenziója a biodiverzitás megőrzésére, a szennyezés csökkentésére, az erdők védelmére, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a fenntartható energiaforrásokra összpontosít.

A fenntartható fejlődés célja az, hogy a jelenlegi és jövő generációk számára biztosítsa a kiegyensúlyozott, környezetbarát és társadalmilag igazságos fejlődést. Egy ilyen fejlődési modell hozzájárulhat a globális kihívások, például az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés és a társadalmi egyenlőtlenségek kezeléséhez.

És itt a lényeg „A fenntartható fejlődés célja az, hogy a jelenlegi és jövő generációk számára biztosítsa a kiegyensúlyozott, környezetbarát és társadalmilag igazságos fejlődést”.

Ha ezt komolyan akarjuk venni, akkor azt jelenti, hogy azonnali hatállyal be kellene szüntetnünk a természeti erőforrásaink kitermelését. Mivel azonban jelen világunk egyetlen célja a folytonos növekedés, aminek 95%-át a természeti erőforrások kitermeléséből és értékesítéséből állít elő, a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem kívánalmai betarthatatlanok.

De mik is azok a természeti erőforrások? A természeti erőforrások olyan anyagok, energiaforrások és ökológiai rendszerek, amelyek az emberi élet fenntartásához és fejlődéséhez szükségesek. Ezek az erőforrások közvetlenül vagy közvetve az élőlények és az emberi társadalom számára hasznosak.

Vannak növényi nyersanyagok például fák faanyaga, pamut, kender, gyümölcsök, zöldségek és egyéb növényekből származó alapanyagok. Ásványi nyersanyagok, mint például kőolaj, földgáz, szén, vasérc, arany, ezüst, réz és más ásványokból származó anyagok. Állati nyersanyagok például hús, bőr, gyapjú, méz és más állati termékekből származó anyagok. Földhasználati nyersanyagok például termőföld, víz és más környezeti erőforrások. Fizikai nyersanyagok olyan anyagok, mint például a fémek, cement, üveg stb. amelyek közvetlenül építőanyagként használhatók fel.

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.