Hippik lázadása, avagy Kapolcs az új Diáksziget?
A kapolcsi Művészetek Völgye fesztivál, nemhogy elveszne a mindent elpusztító fogyasztói társadalom legsötétebb bugyraiban, mint az tette például a szépreményű Sziget Fesztivál, hanem úgy tűnik, hogy egyre erősebb bázisa lesz, a súlyos külföldi – ultragagyi – kulturális támadás után, magára találó haza alter-hippi közegnek. Eszes Péter munkatársunk helyszíni beszámolóját olvashatjátok.
Szóval az van, hogy vén vagyok mint az országút és súlyos fesztivál függő voltam. Imádtam elmennei egy fesztiválra, inni, közösségben lenni, régi és új cimborákkal beszélgetni, heverni a fűben a büfé előtt, a kukák mellett, a színpad mögött. Pogózni a koncerteken, nevetni, vagy gondolkodni a színdarabokon, verseken. Mezitláb sétálni mindenütt és mindig. Szóval szabadnak lenni, nah.
A rossz hír, az az, hogy nem, nem gyógyultam ki, a fesztiválok szűntek meg (Mezőtúr, Pannónia, Hegyalja, stb, stb), vagy alakították át értelmezhetetlen gagyivá (Sziget fesztivál). A kapitalizmus megszüntette azokat a helyeket, ahol én jól éreztem magamat azzal a pár tízezer ismeretlen ismerőssel, akikért élni érdemes ebben az országban.
A többiek is jó arcok, de ők nem járnak mezitlább, nem szeretnek a földön ülni, és azt sem tudják, miért jó délben, egy templom hátsó kertjében, Shakespeare feldolgozást nézni, mikor a kőszínházban nem süt a nap, nem harangoznak bele az előadásba és nem egy teherautó platója a színpad. Szóval ők nem számítanak annyira, de őket is szeretem.
De valahogy Kapolcs kitartott. Amúgy számomra nem is Kapolcs volt a fő produkció, hanem inkább a Sziget fesztivál. Kapolcson bemelegítettünk, lazultunk, aztán mentünk Szigetre zúzni. Na. Szóval Kapolcs valahogy kitartott. Tavaly elmentem négy napra, hogy egyedül legyek egy picit. Sokat olvastam, csak egy este buliztam, nézelődtem, figyeltem az embereket. Akkor azt gondoltam, hogy Kapolcsnak már csak egy év kell és vége. Túl steril lett, túl fancy, túl értelmiségi. A szokásos fél illegális campingem törzsközönsége, egy emlékezetes Hiperkarma koncert meg a kapolcsi kocsma törzsközönsége adott némi reményt, hogy talán még nem halt meg a lelke a fesztiválnak. A többi olyan volt, mintha egy marketing cég reklámfilmjében lettem volna.
Idén viszont történt valami. Sajnos csak két napot voltam (egy estét,). De olyan erőt éreztem, amit már nagyon régen. Legszívesebben ott maradtam volna egész hétre.
A koncerteken vibrált az erő. Óriási pogó elől az Elefánton, és HIperkarmán, 30Y-on. Szuper jazz, sving, blues zenekarok a kisebb színpadokon. Mindenhol énekeltek és táncoltak.
Bár persze tele sznob hordákkal az egész fesztivál (illetve csak Kapolcs, Vigándpetend és Talilándörögd hála az égnek, mindig megússza őket), akik csak vásárolni jönnek, nem lehet nem észre venni a fiatalokat. Akik üldögélnek, isznak, szívják a füvet, beszélgetnek, mezítláb járnak, zenélnek, táncolnak. Jól érzik magukat. Boldogok.
Persze a kapitalizmus is teszi a dolgát, a gazdagok veszik a drága piákat a csak nekik idetelpült büfékben (így elveszik a helyi emberektől a bevételt, hiszen sokáig a falu főzött a fesztiválozókra), és készítik a képeket, hogy akkor ők most Kapolcson vannak a FESZTIVÁLON, majd beülnek a mercibe és elhúznak. A srácok (meg az olyan régi hippik, punkok, blueserek, mint én) isszuk a helyi közértben kapható borokat szódavizzel, meg az Aranyászokat 500-ért. A gazdagok eszik a 2600 forintos lángost, az okosok ugyanazt 1500 forintért nyomják csak nem a főúton, hanem a patakpartján, az árnyékban. A sznobok a kávézókban ülnek a klimában és nézik a telefonjaikat. A gyerekek ülnek a fák alatt, társasoznak, zenélnek, alszanak, isznak, nevetnek, táncolnak. Továbbra is működik a vadkemping, a stoppolás és a jófejség. Lehet pogózni, táncolni, élni, miközben szuper kulturális program is van, workshopok, színházi előadások, beszélgetések, túrák, tárlatvezetések, kiállítások, stb, stb, stb.
Ha szervezők meghívnának néhány keményebb rock vagy punk bandát, akkor gyakorlatilag elmondhatnánk, hogy a Sziget Fesztivál, Kapolcs fesztivál néven született újjá. Most vasárnapig még tart a fesztivál. Aki teheti menjen, vagy küldje a gyerekét oda. Ma nincs jobb hely Magyarországon mint Kapolcs, Vigándpetend és Taliándörögd.
A Fotók a szócikk.hu felvételei, szabadon használhatók bármire.
A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már
kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk
egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a
SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen. |