Hol volt, hol nem volt. Vagy talán van, esetleg sosem volt. De játszunk el a gondolattal.

Képzeljünk el egy kisvárost, ahol csodás meghitt zöld környezet és csend veszi körül a lakosságot. Egy kisváros, ahol a bölcsödében, óvodában és iskolában ingyenes az étkeztetés. Magas színvonalú az oktatás, ami modern környezetben zajlik. Ahol környezettudatos és környezetbarát mezőgazdaság csodájára jár a világ. Amelyik szinte teljesen önellátó az energia területén. Ahol a városnak van egy nagy közösségi veteményeskertje. Itt a város apraja nagyja közösen ismerkedhet meg a fenntartható zöldség és gyümölcstermesztéssel. Egy kisváros ahol nincs titok senki előtt.

Ahol az önkormányzat nem csak megkérdezi a lakosait igényeikről, elképzeléseiről, problémájukról, hanem nyíltan, őszintén és részletesen tájékoztatja lakosait minden beruházásról, fejlesztésről, tervről, elképzelésről.

Egy olyan kisvárost, ahonnan a szomszédos településekre biztonságosan el lehet jutni különálló kerékpárutakon. Ahol nem csak jégkorcsolyapálya, sportcsarnok, hanem görkorcsolyapálya és saját uszoda, amiben minden megtalálható, ami a kellemes felfrissüléshez és pihenéshez szükséges. Ahol korszerű egészségügyi intézet van modern eszközökkel felszerelve és mentőügyelet.

Ahol tiszták és rendezettek a közterületek. Egy kisvárost, amit nem hálóznak be mindenféle légvezetékek. Egy kisváros ahol nem a multik diktálnak, hanem a városlakók.

Vajon ez csak egy álom? Vagy már valahol ez létezik?

Ha én lennék a polgármester, akkor ilyenné varázsolnám a helyet ahol élek.

Csiribí-csiribá-pricc-pracc-prucc.