Személyes ízlésem szerint a magyar kormánynak inkább a polgári fejlődés szimbolikus terepén, azaz Pesten, mintsem az áporodott historizálás budai vári díszletei között lenne a helye, jóllehet a jelenlegi kormánynak leginkább a süllyesztőben.

Mégis, fogcsikorgatás közepette elfogadva azt a tényt, hogy az ún. ellenzék néhány bohóc milliárdosának kegyelméből a NER uralja az ország lelkét és pénzét, viszonylag természetesnek tartom, hogy a hatalom bizonyos épületei sajátos védettséget élveznek. Nyilván teljesen értelmetlen ezt a védelmet építési területnek álcázni, ronda kordonokkal körbekeríteni, s a miniszterelnöki irodát a turisták nagy örömére egyféle kormányzati gettóként mutogatni, ám ha Orbán Viktornak tetszik a sitt és paravánok világa, hát lelke rajta!

Ugyanakkor legalább ekkora értetlenséggel fogadom a nemzet izgágájának akcióit, jelen esetben a sorrendben harmadik kordonbontását. Kérdéseim homlokterében az áll, vajon mi történne, ha a hatóságok nem építenék vissza minduntalan azt a rusnya kordont? Mit szeretne csinálni Hadházy Ákos a felszabadult területen? Molinókat kifeszíteni? Vagy csak sétálni és ordibálni?

A kordonbontások gyakoriságával azonos tempóban ülésező Országgyűlés egyébként ugyancsak alkalmas terepnek tűnhet a véleménynyilvánításra, a képviselő ezt mégis hanyagolja, mert valamiért nem tetszik neki az a hely, ahová pedig mandátummal küldték.

Értem persze, hogy a médianyilvánosság elérése nagy kihívás. Kétségtelen, értelmes gondolatokhoz borzasztó nehéz felületeket találni. Ennél már csak a gondolatok hiányához nehezebb. Cirkusszal, bohóckodással viszont jóval könnyebb.

Most – ugye – a színjátéknak az volt a politikai üzenete, hogy a különleges jogrendet fel kéne számolni! Helyes. Erről viszont pont abban az Országgyűlésben hallani keveset (vagy inkább semmit), amelyben 2015 óta az ellenzéki pártok is gyakorta megszavazták az ilyen-olyan vészhelyzeti működéseket, rendkívüli jogrendeket és egyebeket. Igaz, volt amikor a hosszabbításokat már kevésbé, de a lényegen ez mit sem változtat. Csak emlékeztetni szeretném az olvasókat, hogy ezen rendkívüli állapotok közepette két parlamenti választás is lezajlott, amely a Fidesz sorozatos, kétharmados győzelmét eredményezte. Márpedig egy kormány politikájának eltörlése lényegesen hatékonyabb, ha megbuktatjuk, mintsem a kordonbontásos molinózás.

Igen, azt állítom, hogy Hadházyék, azaz a Momentum akciózása nettó bohóckodás, és csupán az ő politikai életben maradásukhoz elégséges, pár százaléknyi szavazatmennyiség megtartását célozza! Ez egyébként nincs ellenére a kormánynak sem, hiszen addig sem kell a megcsappanó bérek és dolgozói jövedelmek kapcsán magyarázkodniuk. Az pedig egyenesen groteszk, hogy az önkényuralmat ‘abcúgozó’ molinót az önkényuralom el sem kobozza, a kifeszítőket el sem viszi, sőt, előzékeny módon először megengedi a kordonbontást, majd finoman eltessékeli a dühöngőket, hogy a kerítést vissza tudják pakolni. Esküszöm, a Föld sok milliárdnyi lakója rajongana az olyan önkényuralmakért, amelyek rendőrei még csak pofán se vágják se a tiltakozókat, se a randalírozókat!

Legalább ilyen “szép” úgymond sajtószabadságért ordibálni, amit alsó hangon több tucat ellenzéki hírharsona zenésíthet meg anélkül, hogy bezárnák a vonatkozó szerkesztőségeket. Az ilyesféle nyavalygás csupán elinflálja a tényleges gondokat, mert voltak olyan idők is Magyarországon, amikor például a Népszava szerkesztőit a Dunába lőtték. Na, akkor tényleg nem volt sajtószabadság. Megjegyzem, amíg kapitalizmus van, addig objektív, tehát szabad sajtó nem is lesz.

Egyébként külföldi barátaimnak nehezen tudom elmagyarázni, hogy mi bajunk van a hatalmi médiaterrorral, amikor az ellenzéki média bizonyos zászlóshajóinak vitorláit a kormány pénzügyi körei dagasztják, hogy csak az index.hu-ra, avagy az ATV-csoportra utaljak!

Ettől hamis ez az egész cirkusz. Mert egyébként tényleg elképesztő a közmédia által tolt propaganda, bár mentségükre legyen mondva, hogy valamelyest az ellenzéki hangoknak is adnak terepet. Jómagam például az elmúlt 13 (!) esztendőben (is) viszonylag rendszeresen mikrofonhoz jutottam arrafelé, és kedvemre szidalmazhattam a kormány tevékenységét. Az más kérdés, hogy a riporterek ezt nem nagyon szerették, de mégsem mutattak ajtót, mint nem kevés, ellenzékinek nevezett orgánum, amelyek úgy irtóznak a baloldaliság megjelenítésétől, mint Drakula a fokhagymától.

Úgy tűnik, kormány és hivatásos ellenzéke makacsul egymásból él, s legfeljebb azon morfondírozgatnak, hogy a kerítés melyik oldalán ki van be-, vagy kizárva?