Sorost és Matolcsyt kevés dolog köti össze a keresztnevükön, no meg azon túl, hogy mindketten a pénzvilágban utaznak. Az már inkább különbség, hogy ha Soros megszólal, annak hatása végig gördül a földgolyón, ha viszont Matolcsy teszi ugyanezt, annak ma már legfeljebb egy icipici kilengés a következménye a budapesti tőzsdén, ami azért Soros terepéhez képest még kispályának is csak nagy jóindulattal nevezhető.

Matolcsy ma megszólalt. Konkrétan földbe döngölte a kormány gazdaságpolitikáját, ami – szerinte – nagyjából addig volt jó, amíg mutatkozott valamekkora szerepe a magyar gazdasági viszonyok alakításában, de amióta csak az árfolyamspekulációból származó sápot szedheti és költheti a magyar jegybank élén, azóta – ugyancsak szerinte – rosszabb lett a világ.

Matolcsynak természetesen igaza van abban, hogy Orbán Viktor gazdaságpolitikája egy kalap libatollat sem ér, de tegyük hozzá, hogy az MNB sem éppen a legélesebb kés a Fidesz konyhájában. Ha csupán az inflációs számokat nézzük, akkor a ‘vak vezet világtalant’ jelenség kibontakozását látjuk, azonban tegyük hozzá, hogy a nemzeti valuta értékállóságának biztosítása elsősorban jegybanki feladat. Magyarán mondva, ha a kormánynak elmegy az esze (megtörtént), akkor a jegybanknak kell fellépnie az árstabilitás érdekében (csak későn és részben történt meg).

Szóval itt állunk egy makacsul vágtató, Európa-bajnok rekorder inflációval. Ezenközben az ország lakossága egy év alatt elbúcsúzhatott a jövedelme és megtakarításai reálértékének legalább 15 százalékától, és semmi sem mutat arra, hogy Orbán, vagy Matolcsy bármilyen újításra lenne képes.

A méltányosság kedvéért illek elmondani, hogy az elmúlt hónapban a forint nagyot erősödött az euróhoz képest, ami látszólag jó eredmény, csakhogy ez azért van, mert a kormány nagyjából uzsorakamatot hajlandó fizetni az állampapírokat vásárlóknak. Hovatovább az a vicces helyzet áll elő, amelyben érdemes hitelből államkötvényt venni, mert az több eredményt hoz, mint amennyit a hitelért cserébe a bankok felé kell fizetni. Ez persze azt is jelenti, hogy a kormány fütyül a jegybankra, s ezt a piac is visszaigazolja.

Ebben a miliőben szólalt most meg Matolcsy. Elvileg egy jegybankelnök igen borúlátó megjegyzéseinek az lenne a hatása, hogy a nemzeti valuta árfolyama bezuhan, ám ez nem következett be. Sőt, csupán egy kis kilengést megjárva a nap végére erősebb lett a forint, mint volt hajnalban. A nagyra tervezett jegybanki durranásból tehát egy kicsire sikeredett pukkanás se lett.

Mi sem mutatja jobban Matolcsy alkalmatlanságát, minthogy tudnia kell, hogy a kormányellenes kirohanással a forint bebukását kockáztatja, ami szögesen ellentétes az MNB alapvető feladatával. A potenciális tragédia azonban elmaradt, ugyanakkor egy másmilyen baj állt elő, mivel nem csupán a kormány, hanem immár a hazai és a nemzetközi pénzpiac is magasról tesz a szószátyár és korrupt módon költekező jegybankelnökünk szavaira.

A büntetést azonban nem a kormány és nem is az MNB fizeti, hanem mi, magyar munkavállalók, akik a már hivatkozott magas inflációval vagyunk kénytelenek vezekelni a nemzetköz tőkepiacok mocskos oltárán.

bankski –