A pénznek nagyon is van szaga

Őszintén szólva eddig elkerülte a figyelmemet a XVIII. kerületi önkormányzat által kivetett reptéri adó ötlete, pontosabban elsiklottam felette, mert igazából egy aranyos, de hamvába haló ellenzéki trollkodásnak fogtam fel, mígnem most a Kúria felfüggesztette a már január 1-e óta zajló alkalmazását.

Röviden: a kerület úgy gondolta, hogy az ott lakók komoly sérelmeket szenvednek el a fel- és leszálló repülőgépek zajától, ezért kompenzációra tartanak igényt, utasonként 1.000 forintra, amit a földi kiszolgálók kell beszedjenek, évi durván 7 milliárd forint értékben, s amit aztán a kerület infrastrukturális és szociális célokra fordíthat.

Akármi is lesz ennek az éppen kibontakozó jogvitának a vége, az alapötlet kétségtelenül innovatív, azonban első ránézésre is agyrém. Hogy a kerületi honanyák és honatyák ehhez komoly képet vágnak, afelől nincs kétségem, hiszen miért is kéne elröhögni magukat, amikor jó sok pénz ütheti a markukat.

Aki ezt kívülről nézi, az csak annyiban derülhet, amennyiben kívül marad a cirkuszon is. Aki viszont belül van, azt leginkább a sírás fojtogatja.

Nem részletezem, csupán sorolom a kifogásokat. A törvény szerint az önkormányzat az általa kivetett adókat csak maga szedheti be, s ezt a feladatot nem terhelheti ki másokra. Nyilván más a helyzet a hivatkozásként emlegetett idegenforgalmi adó esetében, amit a szállásadók szednek be, csak hogy azt törvény írja elő. A reptéri adó alól felmentést kapnak a 18 év alattiak, továbbá az üzleti célból utazók, amennyiben a jegyüket nem ők, hanem a munkaadójuk vásárolja. Hogy ez utóbbit ki és milyen alapon ellenőrzi, vagy dönti el, az homályba vész, márpedig mondjuk egy önfoglalkoztató ember (pl. művész) esetében ugye eleve lehetetlen feladatról beszélünk. Külön sztori, amikor utazási iroda veszi a jegyet, ám ezek szerint olyanokat kell kérdezzen az ügyfelétől, amihez semmi köze nincs. De akárki szedné be az adót, felmerül a többszörös diszkrimináció problémája is, hiszen egy üzletember, egy gyerek, vagy például a teherszállító gépek repülése mitől lenne csendesebb egy felnőtt turistáéhoz képest?

A helyzet kicsit hasonlatos ahhoz, mintha a nagykörút mentén lévő önkormányzatok ugyanilyen zaj-adót szednének a 4-6-os villamos utasaitól, amit a BKV-vel akarnának beszedetni. A probléma tehát akként is felmerül, hogy ha a XVIII. kerületiek ötlete átmenne a jogi szűrőn, akkor az mennyire lenne ragadós az összes többi önkormányzat felé? Mert ötlet lenne, az biztos.

Nézzük azonban a probléma másik oldalát! Ha ezt az adót az önkormányzat kompenzációnak látja, akkor ezentúl majd tetszőlegesen zajonghatnak-e a repülőgépek? Akik elszenvedik a zajterhelést, ők és csak ők fogják kapni az ellentételezést? Aligha, végtére is nem füldugókra és nyugtatókra, hanem infrastruktúrára és szociális kiadásokra szánják, nyilván az egész kerület javára.

Van aztán az ügynek bonyolultabb része is. Konkrétan hogyan kerültek a lakók a reptérhez egyre közelebb? A történet bő 80 évre nyúlik vissza, amikor Ferihegy környéke egy kieső terület volt, lényegében alig laktak arrafelé, és elkezdtek repkedni a gépek. Márpedig soha nem volt olyan mondás, hogy a repülés nem fog fejlődni, nem lesz több járat, olyan viszont történt, hogy az önkormányzat kiadott több és több lakóépületre engedélyt, mígnem a házak egyszer csak a reptér kerítéséig értek. Akik odaköltöztek, nyilván tudták előre, hogy az életterük nem lesz csendesebb, de valamiért megkötötték a kompromisszumokat, például az alacsony ingatlanárak szintjén. Ettől persze még tényleg iszonyat lehet zúgó gépóriások alatt élni, amin azonban semmit nem segít, ha az önkormányzat leaszfaltozza a kerület másik sarkában lévő mellékutcát.

Amúgy évi 7 milliárd forintból évente 100 családot lehetne a leginkább érintett zónából csendesebb vidékre költöztetni, s ez esetben megérteném az értük való aggódást, de ilyesmit nem találtam a témáról szóló cikkekben. Ez egy olyan üzlet is lehetne, amibe a repülésben érdekelt cégek, valamint a lakók, az önkormányzat és az állam egyaránt beszállhatnának, hiszen így magát a problémát kezelnék.

A legfőbb gondunk viszont akörül lehet, hogy az önkormányzat olyanoktól szedne helyi adót, akiknek semmi ráhatásuk nincs a kerület életére, például a választások révén épeszűbb embereket küldeni a városházára.

bankski –