Az egyik legizgalmasabb nevű magyar párt azt szeretné, hogy Európa méltón a réig nagy híréhez, újra erős lenne, saját hadsereggel, önálló külpolitikával rendelkezne amit semelyik másik nagyhatalom nem befolyásol, valamint, hogy a cégek GDP-je helyett végre az emberek jólléte, nyugalma gazdagodása lenne előtérben. A párt az önkormányzati választásokon nem indul, mert azt gondolják, hogy a pártlogika árt a települések fejlődésének. Erről szól nagyinterjúnk az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) elnökével, Huszti Andreával.

Bansky: Egyedül vagyunk, Andrea?

Huszti Andrea: A politikai baloldalon igen, bár mi közösségben érezzük magunkat a szolidáris társadalom értékeit maguk előtt tartó emberekkel. Márpedig ők igen sokan vannak, mondhatjuk, hogy a szavazópolgárok közel fele.

B: Ez nem látszik az eredményeikben.

H.A.: A tavalyi választások idején világosan érezhető volt, hogy miközben rengeteg pozitív visszacsatolásban volt részünk, az emberek taktikai döntése mégis akörül alakult, hogy a két nagy tömb valamelyikét akarták erősíteni.

Nyilván sok mindenki egyetértett a jólléti politikánkkal, különösen a legalább nettó 250 ezer forintos minimálbér bevezetésével, ám azt a vélekedést is hozzátették, hogy aligha leszünk képesek olyan erős pozíciókat elérni, hogy ezt ki tudjuk kényszeríteni.

B: A választások után szakítottak a Munkáspárttal. Ez előre látható volt?

H.A: Nem feltétlenül, de mégis. Mi abból indultunk ki, hogy az ISZOMM és a Munkáspárt politikáinak könnyen található egy olyan közös halmaza, amire egy baloldali választási program felépíthető. Ez volt a Kádár János Terv. Miközben meggyőződésem, hogy a versengő pártprogramok közül toronymagasan a miénk a legértékesebb vízió, a két párt mégis más stratégiákat választott az újabb fideszes kétharmad láttán. A Munkáspárt inkább a kormányzat felé orientálódik külső támogatóként, mi viszont még erősebb ellenzéki karaktert öltöttünk.

B.: Mi lesz az Európai Uniós választásokon?

H.A.:Az előttünk álló európai parlamenti megmérettetésen az ország egyetlen körzetnek minősül, illetve ennek nincs tétje a hazai kormányzás szempontjából, ezért a jövőre vonatkozó legtöbb érv az önálló indulás mellett szól.

B.: Mivel fognak kampányolni? Hogy legyen az Európai minimál bér 1.000 euró?

H.A.: Azért valószínűleg meglincselnének minket Bécsben, de valóban az az üzenetünk, hogy Európának Szociálisnak kell lennie. Ezen belül itthon, minimum 1.000 eurónak kell lennie a fizetéseknek nettó, mert különben senki se fog tudni megélni. Ezen felül, ha Európa nem szedi össze magát politikailag, szó szét fogják szakítani a különböző nagyhatalmak. Az USA, az oroszok, a kínaiak nem a barátaink. Az USA most is legalább 100.000 katonát állomásoztat Európában, így hazánkban is, az Oroszok meg úgy tűnik, hogy megint szeretnének katonákat állomásoztatni Európában. Ez döbbenetes. Európa világ legfejlettebb gazdasági övezete. Nem engedhetjük meg, hogy idegen hatalmak szolgája legyen! Lehet velük tárgyalni, együtt mozogni, de mindig tudnunk kell, hogy ők nem akarnak erős Európát. Mi Igen!

B: Mi kell ahhoz, hogy el tudjanak indulni az Uniós választásokon??

H.A.: Törekvésünk szerint listaállítás, amihez országosan 20 ezer támogató aláírás kell. Ez egyszerűbbnek tűnik, mint 106 körzetben összegyűjteni 500-500, kizárólag helyi lakos szignóját, ami a matematika nyelvén is 53 ezer támogatónk egyenkénti elérést igényli. A választási programunk most van a tagjaink előtt, s ha minden jól megy a tavaszi kongresszusunk ezt is elfogadhatja, az előzetes listával együtt.

B: Ki lesz a listavezetőjük?

H.A: Szanyi Tibor kifejezetten pályázik erre, s feltételezhetően szerez is hozzá támogatást, hiszen olyan ügyről beszélünk, amiben neki igen komoly tapasztalatai vannak.

B: És ha mandátumot szereznek, az EP melyik szegletébe ülnek be?

H.A: Az EP frakciói minden választás után vagy újjáalakulnak, vagy a politikai realitások mentén újabb képviselőcsoportok is létre jöhetnek. A jelen állás szerint az EP baloldali képviselőcsoportja, a “The Left” változatlan névvel folytatná, s mi úgy érezzük, hogy ott a helyünk. Izgalmas kérdés ez, ugyanis az EP baloldalának még soha nem volt magyar tagja, s Kelet-Európából is csak egy-két nevet említhetünk. A törekvéseink mozgatórugója természetesen ez esetben is a szolidaritás, s programunk is az európai szolidaritás megerősítéséről szól.

B.: Elnök asszony. Eddig jórészt Európáról beszélgettünk. Most evezzünk egy picit hazai vizekre. Mi lesz az önkormányzati választásokon?

H.A.: Pártunk megszületése körül több civil szervezet is bábáskodott. Leginkább az Igen és a Szolidaritás Mozgalmak. Ezekkel a szervezetekkel ma is folyamatos az együttműködésünk. A sok-sok belső, illetve közös tanácskozáson arra jutottunk, hogy az önkormányzatiság rákfenéje a pártok sajátos logikáiból fakad, így megalkottunk egy munkamegosztást.

Eszerint a párt, az ISZOMM az Uniós illetve az Országgyűlési választásokkal foglalkozik, a Szolidaritás mozgalom pedig az önkormányzati választásokon indul Budapesten és vidéken is. Természetesen a szervezetek továbbra is támogatják egymást.

B: Nahát ez érdekes. Miért döntöttek így?

H.A: Nem véletlen, hogy más pártoknál is fel-felvillan a civil világgal való együttműködés kérdése, de míg náluk ez többnyire a ködbe vész, nálunk világos keretekbe foglalt politikáról beszélhetünk, hiszen a Szolidaritáson keresztül eleve erős civil kapcsolatokkal rendelkezünk.

B: Oké, vannak civil kapcsolataik, de miért jó a választóknak, hogy nem egy pártra, hanem egy mozgalomra szavaznak?

H.A: Ha rajtunk múlna, egyetlen párt sem indulna el az önkormányzati választásokon. Sajnos pártlogikák megmérgezték a nagyobb városok életét. Teljesen világos, hogy a helyes út nem a kistelepülési élet szétpolitizálása, hanem a nagyobb városok önkormányzatainak a párttalanítása lehet.

B: Azt akarják, hogy az önkormányzatokba a pártok ne állítsanak jelölteket? Hová lesz akkor a helyi politikai befolyásuk?

B: Igen, a pártok maradjanak távol a jelöléstől, de bátran támogassanak valakiket a civil jelöltek közül! Nagyon világosan szólva az önkormányzati közösségeknek szükségük van a politikai támogatásokra, de azt is szeretnék, hogy a választottjaik ne pártkötődés, illetve pártfegyelem, hanem a kinyilvánított közös célok mentén, magyarul a városok lakóinak érdekében cselekedhessenek!

B: Ezeket a közös célokat nagymértékben korlátozzák a kormány megszorításai, avagy a kompetenciák folyamatos elvétele. Ezek viszont már politikai kérdések, amelyeket az önkormányzatok sem tudnak kikerülni.

H.A: Igen. És miért? Mert az városi önkormányzatokban sok az ellenzéki szervezet is. Ezért a Fideszes vezetésű kormány gátolja, az ellenzéki vezetésű önkormányzatok munkáját. Ez nonszensz. De nem vagyunk naivak. Ez fordítva is így lenne. Ezért mondjuk, ki kell venni az önkormányzatiságból a pártlogikát!

Egy példával élve, miért is kell sok tucatnyi embernek meghalnia és több százaknak megnyomorodnia a zebrákon, csak mert elmaradnak a felfestések, a normális megvilágítás és egyebek, s mindez mondjuk azért, mert a pártok vagy a költségvetésről, vagy a helyi hivatal műszaki vezetőjének személyéről nem tudnak megállapodni, ugyancsak – mondjuk -azért, mert korábban X párt nem támogatta Y párt jelöltjét, amikor a Ló utcai járdák rendbehozataláról volt szó?

De van ennél rosszabb is, amikor egyes pártok a megye, khmmm, vármegye egyik városában történtek miatt törlesztenek egy másik városban.

B: Biztos, hogy minden cirkuszért a pártokat kell hibáztatni?

H.A: Az ISZOMM nagyon is képes örülni annak, ha a problémáknak csak egy részét oldjuk meg.

B: A pártjuk mindenhol támogatni fogja a Szolidaritás Mozgalom jelöltjeit?

H.A: Először is reméljük, hogy a Szolidaritás Mozgalom minél több helyen fog indítani saját jelöltet, s ezeket minden bizonnyal támogatni fogjuk. Más kérdés, azonban, ha a Szolidaritás valamilyen helyi összefogáshoz csatlakozik, mert ez esetben az ISZOMM-tól jövő támogatás nyilván nem lehet automatikus, hanem azt is vizsgálni fogjuk, hogy az adott jelölt hátországa kikből, vagy mikből áll? Gondolom, nem árulok el titkot abból, hogy a baloldaliság értékrendje fogja vezérelni a döntéseinket.

B: Tényleg, önök szerint mi fán terem ma a baloldaliság? Sokan úgy látják, hogy ma már nincs jelentősége a jobb-, vagy baloldali címkézéseknek.

H.A: Attól függ, miben? Egy mellékutca leaszfaltozása esetében ez valóban csak annyiban számít, hogy a jobb-, vagy a baloldalon kezdenek-e dolgozni a gépek, bár ez is csak nézőpont kérdése, hiszen szemből nézve máris megfordulnak az oldalak. De a tréfát félretéve, ott már kifejezetten számít az értékválasztás, amikor egy jobboldali kormány munkaalapú társadalmat épít, szemben a jólléti társadalmakkal.

Igazából itt arról a filozófiai kérdésről van szó, hogy azért élünk-e, hogy dolgozhassunk, avagy azért dolgozunk, hogy minél jobban éljünk? Az európai politikai irodalom ezt “workfare”, illetve “welfare” szavakkal különbözteti meg.

B.: Rendben, de jöjjünk vissza az önkormányzati terepekre! Mi lesz Budapesten? Beszállnak a főpolgármesteri küzdelembe?

H.A.: Erről alapvetően Székely Sándort a Szolidaritás Mozgalom elnökét kell, hogy megkérdezzék, hiszen ez az ő döntésük. A mi véleményünk az, hogy a főváros a legjobb példa arra a pusztításra, amit a pártok tudnak tenni egy várossal. Az ország büszkesége immár harminc éve jórészt gazdátlan. Elvész a huszonhárom kerület, a fővárosi közgyűlés és az éppen aktuális kormányzat belharcaiban minden épeszű kezdeményezés. Ha valahol nagy szükség van a pártok nélküli önkormányzatiságra, ahhoz, hogy fejlődő pályára álljon a település, az pontosan Budapest.

B: Legutóbb a Szolidaritás Mozgalom, konkrétan Székely Sándor pedig támogatta Karácsony Gergelyt, vagy tévedek?

H.A.: Ez így volt. Sőt a Szolidaritás nélkül, ha jól tudom előválasztás sem lehetett volna épp párt politikai okokból. Karácsony Gergő azóta légüres térbe került az országos politikában vállalt szerepe miatt, Németh Angéla akit a Szolidaritás és RÁTE (helyi civil szervezet) színeiben választottak meg polgármesternek pedig pár hete nem fogadott el a kormánytól egy többszázmillós segély csomagot, mert a pártjának a központja megtiltotta azt. Pontosan ez az a logika, ami káros. Ez pont ellenkező irány, mint amerre a Szolidaritás halad.

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.