Az európai és a magyar sajtó egy része szinte kordivatként jajveszékel az EU vezetőinek szigorú döntésein, amelyek az Oroszországgal szembeni szankciókra vonatkoznak. Ezek a döntések azonban részben az európai bürokrácia, de legfőképp a 27 tagállam illetékes kormányhivatalaiban születnek, több tízezer szakértő és politikus együttes és szoros közreműködésével.

Nem mintha több tízezer hozzáértő nem tévedhetne, de nyilván primitív dolog ráküldeni a témára a helyenként alultájékozott slapaj újságírókat, akik aztán felületes ajvékolásokat hoznak ki a billentyűzeteikből. Sőt, még tényleg hozzáértő szakírók is néha roppant felületesek, ha az a szerkesztői ukáz, hogy jól húzzuk le az EU-t! Csak hogy érzékeltessem: a “sötét van” és az “éjszaka a szobában sötét van” típusú állítások között bizony komoly különbség tud lenni.

Nos, az EU december 5-étől ársapkát vezet be az orosz olajra, konkrétan 60 dollárt hordónként. A magyar kormány eleinte foggal-körömmel tiltakozott ellene, aztán láss csodát, úgy elcsendesült, mintha nem is érdekelné a téma. Amúgy tényleg nem, legfeljebb ha Moszkvából kap parancsot, hiszen ez az ársapka nem úgy általában az orosz olajra, hanem csak a tengeri úton szállított orosz olajra vonatkozik, s ugye a magyar álláspont mindig is az volt, hogy mi csak “csöves” orosz olajat veszünk (amúgy nem!), s ezért kaptunk felmentéseket az általános olajembargó alól.

No, de mi is ez az általános olajembargó? Hát az, hogy az EU már a nyár elején eldöntötte, hogy december 5-től nem vesz orosz olajat. Semennyit. (Kivéve a “csöves” országokat, amelyek azonban kizárólag saját használatra importálhatnak.) Sőt, az EU hajózási és biztosítási társaságai sem szállítmányozhatják Putyin naftáját, jóllehet a görög, a ciprusi és máltai tengeri fuvarozó cégek sajátos engedményeket kaptak.

Ilyen engedmény a 60 dolláros ársapka. Ez azt jelenti, hogy európai cégeknek orosz olajat adni-venni legfeljebb 60 dolláros áron szabad. Alatta lehet, csak éppen az EU egy ideje olcsóbban sem vásárol Moszkvától egy litert sem, de annyiban kedvez másoknak, hogy nem vágja el teljesen a világkereskedelem általa uralt csatornáit. Egyébiránt a szankciók megsértése immár általában is bűncselekménynek minősül.

Ezt a bonyolult csiki-csukit imádja szétszedni a bulvárfirkászok tömege, mintha a computereket és egyéb bonyolultabb dolgokat sarlóval és kalapáccsal gyártanák. Ugyanezek, bár a moszkvai döntéshozatal belső mechanizmusait nem ismerik, rendre valamiféle zseniális orosz ellenlépésekről szoktak áradozni, jóllehet ha valahol van kapkodás, az pont a Kremlben zajlik.

A decemberre időzített európai olajtilalom nyári belengetésére, pontosabban ‘de facto’ azonnali bevezetésére az oroszok eleinte semmit nem léptek, majd rávették a világtermelés felét produkáló OPEC+ országokat, hogy jelentősen csökkentsék a felhozatalukat. Ebben a metszetben Moszkvának valóban van befolyása, minthogy a világexport 10 százalékát, vagyis az OPEC+ nevű kartell forgalmának egyötödét adja. A keresletszűkítés azonban nagyon nem jött be, hiszen midőn a nemzetközi jegyzések hordónként 80-100 dollár között mozogtak, addig az oroszok 30-40 dollárért adták a fekete aranyukat Kínának és Indiának, amelyek viszont igen szőrmentén vásárolgattak belőle, már csak a szállítási és raktározási szűkösségek okán is.

Most, tehát órákkal az ársapka bevezetése előtt az olaj nemzetközi tőzsdei jegyzései 80 dolláros árkörnyezetben állnak. Jól mutatva a spekulatív, illetve a valós kereskedelem közti különbséget, az oroszok jelenleg még 60 dollárért sem tudják eladni az olajukat, jellemzően inkább 50 dollár alatt forgalmazzák.

Ebből a szempontból tehát a 60 dolláros ársapka akár lényegtelennek is tekinthető. Az oroszok eleinte mégis azzal fenyegetőztek, hogy egy fikarcnyit sem szállítanak majd azoknak az országoknak, amelyek az olajsapkát megszavazzák, így elvileg a “csöves” Magyarországnak sem. A magyar kormány ugyanis nagy sunyi csendben szintén áldását adta az árrögzítésre, jóllehet továbbra is azt hangoztatja, hogy semmi köze hozzá.

Pénteken Orbán Viktor úgy fogalmazott erről az egészről, hogy most ugrik a majom a vízbe. Igaza van. Az ő várakozása persze az, hogy az EU majd jól ráfarag, mindenki másé pedig az, hogy Putyinék szépen és halkan becsicskulnak, és kénytelen-kelletlen igazodnak a realitásokhoz.

Ebben a pillanatképben viszont megmozdult a barométer. Kiderült ugyanis, hogy az oroszok az OPEC+ országokat is átverve, továbbá a nem-szállítási fenyegetéseik dacára elképesztő mértékben futtatják fel az olajuk kitermelését. Minthogy a felhozott olajjal illik valamit kezdeni, ezért erőteljesen feltételezhető, hogy Moszkva immár kevésbé az őt szankcionáló országok viszont-szankcionálására koncentrál, hanem inkább az áraktól független exportnövelésre.

Jobb helyeken ezt úgy mondják, hogy nagyon kell a pénz.

Márpedig, ha ez így van, akkor a nyugati szankciók mégis csak hatnak olajfronton is. Szemben az orbáni hazug retorikával, miszerint a Nyugat azt remélte volna, hogy a szankciói hetek alatt térdre kényszerítik az orosz agresszort, Brüsszelben mindig is arról beszéltek, hogy a kereskedelmi büntető intézkedések csökkenteni hivatottak Putyin agressziós képességeit.

Ebben a képletben azonban van egy, sokszor moralitásnak beállított elem is, ami inkább csak logikus. Amennyiben az EU egy megtámadott ország mellé áll, akkor egészen bornírt és agyament lenne, ha az agresszor kasszáját is hizlalná. Ennél ez nem bonyolultabb. Márpedig ez a megtámadott ország az EU-val többszörösen határos, tehát az oroszok “jogosnak” hivatkozott igénye, miszerint jár nekik egy pufferzóna, az EU részéről még jogosabb igény lehet.

Végső fokon tehát kevésbé az olaj (és a gáz stb.) üzleti vonatkozásai érdekesek, hanem az, hogy mennyit hajlandó az EU a saját biztonságára áldozni? Az amerikaiak legtöbbször a fegyvereikre bízzák az érdekérvényesítő szándékaikat, Európa viszont inkább a gazdasági erejét használja. A jelek szerint az EU ezzel az ársapkával többet tehet a béke perspektívájáért, mint megannyi amerikai rakéta.

Mondhatnánk, végre, ennyivel is kisebb az USA befolyása Európára!

bankski –