A képlet – ugye – egyszerű. Ha egy adott faj/fajta számára valahol ellehetetlenülnek az életkörülmények, akkor az kihal. Nos, ilyesmi történik Magyarországon a pedagógusokkal, ugyanis Orbánia fennállásának 13. esztendejében sem sikerült megoldani azt, hogy az egyébként diplomásnak gondolt pedagógusok bére felzárkózzon az ún. diplomás minimálbérhez.

Nehéz eltekinteni a szándékosság gyanújától. Messze vezetne felfejteni, mi motiválhatja az efféle szándékosságot, de az biztos, hogy következményeit tekintve a feltörekvő generációk tudásával súlyos gondok lesznek. Ha ez a cél, akkor az előjelek (szemmel láthatóan) már megmutatkoznak.

A kormány persze nem mondja ki a szándékosságát, sőt…, ám meglehetősen cinikusan hangzik, hogy a pedagógusok bérrendezését az EU finanszírozási hajlandóságától teszi függővé. Ezt persze úgy is lehet kommunikálni, hogy azért hülyül a magyar, mert a gonosz EU nem fizet. (Mintha az oktatás EU-kompetencia lenne, holott kicsit sem az. Színtisztán nemzeti hatáskör.)

Ezzel szemben a magyar állam most ‘horror ‘pénzért Vodafone-t vesz, mondván, hogy majd ennek a befektetésnek a hasznából emelhesse a pedagógusok bérét. Amennyiben viszont az EU esetleg megakadályozná ezt az üzletet, akkor végképp bebizonyosodhatna, hogy a brüsszeli bürokraták minden csapot elzárnak a magyar pedagógusok kihalása érdekében, csak hogy Magyarország a térség legbutább népévé váljon, pusztán azért, mert egyébként errefelé nem szeretnék, ha az óvodás kisfiúk lányokká operáltatnák magukat és fordítva. Tiszta sor. Mármint agyrém.

Márpedig komoly esélye van annak is, hogy az EU nem fogja engedélyezni a kormány vodafonos műveletét.

Erre azért van joga, mert egy bizonyos nagyságrend felett az Európai Bizottságnak vétójoga van, ha úgy véli, hogy az adott ügylet súlyosan torzítja a piaci versenyt. Márpedig amennyiben egy szektorban az állam egyszerre szabályozó hatóság és vállalkozó, úgy eleve nem garantált a tisztességes üzleti közeg. (Egyetlen kibúvó lenne, éspedig ha az adott területeken megjelenne egy hatósági ár, mert akkor eleve nincs verseny.) Esetünkben bizony komoly hátsó szándékokra utal továbbá az a tény, hogy a kormány szinte visszautasíthatatlan ajánlatot tett a brit székhelyű Vodafone-nak, lévén a piacon vélelmezhető ár többszörösét kínálja e cég magyar leányáért.

Ám ez utóbbi feltételezés egyelőre érdektelen a pedagógusok közeli perspektíváit illetően. Számukra teljesen közömbös a döntéshozók motyogása ahhoz képest, hogy a tanárok súlyosan diszkriminálva vannak a diplomás minimálbér alatti juttatásaik által. Részükről tehát teljesen legitim az a követelés, hogy a kormány oldja meg a bérezési problémáikat, és kész!

Az viszont már szemléleti kérdés, hogy ki mit tekint üzletnek, illetve beruházásnak, vagy befektetésnek. Kicsit tyúk-tojás jellegű ez a vita, de az biztos, hogy a baloldali politikák az oktatásnak juttatott forrásokat színtisztán a jövőbe való befektetésnek tekintik, mintegy emelve a humántőke értékét és persze képességeit. A jobboldali politika – immár miniszteri szinten kimondva – költségként éli meg a tanárok jobb díjazását, amitől már csak egy lépés, ha azt egyben felesleges kiadásként kezelik.

Akárki akármit mond, immáron sok évezredes megfigyelés, hogy az oktatásba és a kultúrába öntött pénzek egyértelműen a jóllét növekedését eredményezik, vagyis ezáltal legalább egy példa van arra, miszerint a szociális ágazat megerősítése kimutathatóan segíti a közösség gazdagodását. Nem véletlen, hogy a legjobb iskolák, egyetemek pont a legfejlettebb országokban vannak, s az sem, hogy ezek tudásfölénye egyben gazdasági sikereik záloga is.

Hatalmas tévedés tehát azt gondolni, hogy a gazdag országok csupán megengedhetik maguknak a tudás luxusát, sokkal inkább igaz az, hogy a tudásuk miatt lettek gazdagok. Ez az összefüggés a teljes szociális spektrumra is megáll, tehát nem attól jut egy társadalom a jóllétbe, hogy elhanyagolja a szociális területeket, hanem pont ezek felfuttatása folytán.

A második világháború pusztítása gyakorlatilag letaszította Európát a korábbi dobogóiról, ám egyedül a tudást nem lehetett kiradírozni a kontinensről, még úgy sem, hogy a megmaradt szellemi elitet Amerikába vitték. S lám, különösebb természeti erőforrások nélkül, de hatalmas szociális erőfeszítésekkel az EU és szűkebb szövetségi környezete a világ legnagyobb gazdasági erejévé vált, amelynek motorja az a tény, hogy miközben a kontinensünk a világ népességének csak 15 %-át teszi ki, mégis az emberiség szociális erőfeszítéseinek egynegyedét produkálja.

Egy szó, mint száz, a monopolkapitailsta, jobboldali magyar kormány tévúton jár, ha azt gondolja, hogy a magyar Vodafone profitja lenne a magyar pedagógusok bérének a fedezete. Az állam dolga ugyanis az, hogy javítsa a gazdasági környezetet, legyen katalizátora a nyereségeknek, amiket aztán persze alaposan adóztasson meg, hogy a szociális igényeknek minél jobban meg tudjon felelni! Ilyen egyszerű a szocializmus.

– bankski –