Úgy tűnik, az üzleti világban is véget ért az uborkaszezon, és rögtön a nyár ikonikus, augusztus 20-ától számítandó lezárását követően érkezett a hír, hogy a 4iG elnevezésű NER-fiókvállalat megveszi a Vodafone magyarországi érdekeltségeit. Tokkal-vonóval. 715 milliárd forintért.

A 4iG azonban nem egyedül cselekszik, hiszen a Vodafone magyar leánya részvényeinek ‘csak’ 51 százalékát szerezné meg, a maradék 49 százalék az állami tulajdonban lévő Corvinus Zrt-t illetné. Más szavakkal szólva a NER-kedvenc 4iG úgy válna meghatározó tulajdonossá, hogy kvázi csak félpénzt kellene fizetnie. Nem rossz, jóllehet ez a félpénz is NER-pénz.

A 4iG története eléggé kalandos. A lényeg, hogy ez az eredendően vegyes informatikai szolgáltatásokra alakult kis cég Mészáros Lőrinc emlőin emelkedett fel, ami alatt azt kell érteni, hogy nyakra-főre kapta a finom, állami ihletésű megrendeléseket, majd valamilyen izgalmas oknál fogva egyszer csak átkerült Jászai Gellért ellenőrzése alá. Mészáros nevét jól ismerjük, Jászaiét kevésbé. A mechanizmus megértéséhez azonban egyiket sem kell különösebben értékelnünk, hiszen a legendárium szerint a törzsfőnök imádja a kedvenc oligarcháit versenyeztetni, egyiket-másikat időnként elásni, esetleg újraéleszteni, mint például Simicskó Lajos köreit az autópálya-koncesszió közelmúlt átpasszolásával.

Mindazonáltal egy és ugyanaz a banda ez, no. Össze-vissza lopogatják-cserélgetik a különböző vagyonelemeket, a szállodáktól kezdve banki részesedéseken át immár az informatikai szektorig. Érdemes olyan olvasmányokat áttekinteni, amelyek az idehaza (egyelőre még) kritizálható Putyin elnök oligarcha-politikáival foglalkoznak, hiszen az Orbán által kialakított képlet hasonló: csak addig lehet tulajdonos valaki, amíg a gazda jó kedve (és érdeke) úgy diktálja. Magyarán szólva igazából lényegtelen a tulajdonos személye, mert a valódi döntéseket a központ hozza. (Ettől még XY pöffeszkedhet luxusházakban, luxusjachtokon, legfeljebb egy szép napon majd ezektől is meg kell válnia.)

A Vodafone persze nem kicsi falat. A 4iG egyszer már felsült egy nagy hal vágyott lenyelése kapcsán, amikor egy másik óriás, a német Telekom-hoz tartozó T-Systems megvásárlását fontolgatta, de attól a külföldi döntésközpontok végül elzárkóztak. Ez még a Vodafone esetében is előfordulhat, hiszen egyelőre csak egy ún. nem kötelező érvényű ajánlatról, szebb nevén szándéknyilatkozatról van szó.

A kezdeményező fél nyilvánvalóan a magyar állam, s alighanem a 715 milliárd forintos vételár is egy erős kiszivárogtatás, ami egyúttal eléggé gyermeteg, mert az ilyesfajta ügyletek általában euróban, fontban, vagy dollárban realizálódnak, tehát a jó ideje masszív árfolyamesésben lévő forint aligha lehet alapja egy olyan ügyletnek, amelynek átfutása alsó hangon egy év. Az már csak hab a tortán, hogy ehhez az adás-vételhez az Európai Bizottságnak is lesz még néhány szava, hiszen ekkora léptékű ügyletek versenyjogi megítélését tekintve ő a főnök.

A magyar kormány jó ideje igyekszik a hazai ügyfélköröket célzó szolgáltatási ágazatokban döntő befolyást szerezni. Komoly fegyverténynek tekintendő, hogy végül lenyúlták a Budapest Bankot, ám felkenődtek a ferihegyi repülőtér megszerzése kapcsán, a már említett T-Systems ügylet sem jött össze, és hát most sincs minden előre megírva.

A NER működési logikája azonban kikezdhetetlen.

Az olyan ágazatokban, amely ‘csupán’ bombaüzlet, tág teret ad a külföldi befektetőknek, s megelégszik azzal, hogy az illető multi leadja a vaskos baksist, s máris lebetonozhatja akár a legjobb termőföldjeinket, korlátlanul hozzáférhet az igen olcsó paksi áramhoz, nyakló nélkül szívhatja el a vízkincseinket stb., s még az sem érdekes, hogy a ‘teremtett’ munkahelyek zömét külföldiekkel (keleti bérrabszolgákkal és nyugati menedzserekkel) tölti fel.

Más a helyzet azonban azokban a szektorokban, amelyekben tömegesen lehet a magyar állampolgárokat ellenőrizni. Ezekben mindent átható a NER étvágya, hiszen jól jöhet azt tudni, hogy mely szállodákban kik és miket beszélnek, vagy művelnek a hangrögzítésre is alkalmas ‘biztonsági kamerák’ szemei és fülei előtt. Ugyancsak érdekes információkat jelent a banki műveletek folyamatos figyelése, és hát bizony a telefonálgatások stb. ellenőrzése során ugyancsak izgalmas összefüggéseket lehet kibogozni. (Igaz, bírói engedéllyel ilyesmikre most is ráláthat az állam, de minek vesződni ezekkel a jogállami babrálásokkal, amikor egyszerű tulajdonosi jogon megoldható az információszerzés.)

Mielőtt azonban azt gondolná az ember, hogy egy tulajdonképpen jó világban egyedül a NER ilyen gonosz, érdemes ránézni az elmúlt hétvége ‘kisszínes’ hírére, miszerint a kínai Tik-Tok algoritmusaiban egy olyan funkció van elrejtve, amely érzékeli, hogy a felhasználó milyen írásjeleket pötyög a mobiljába, magyarul a Tik-Tok felhasználók szinte minden műveletét láthatják a kínai hatóságok. Érdekes módon a kínai anyacég szerényen megerősítette a hírt, de azzal védekezett, hogy tényleges megfigyeléseket nem végeznek, csupán – úgymond – a felhasználói élmény növelése érdekében nézegetnek ezt-azt. Bár ez a blabla eléggé röhejesen hangzik, az ügyből mégsem lett különösebb botrány, mert a kínaiak védekezésében az volt a slusszpoén, hogy ez az említett funkció, vagy képesség szinte mindegyik komolyabb alkalmazás sajátja, tehát nem lógnak ki a nemzetközi sorból. Rögtön csend lett a témában…

Szóval, a Vodafone magyar ágának felvásárlási szándéka mögötti magyarázat roppant egyszerű. A magyar állam, pontosabban a NER kéri a maga részét a magyar állampolgárok minél szélesebb körű megfigyeléséből.

bankski –