Egy ősfideszes, Bibó-kollégiumos, Orbán-korú államtitkár derűsen lemondott, akit pártja vidáman az igazságszolgáltatás gondjaira bízott. Ez egyelőre Völner Pál aktuális sorsa.

Miért pont ő? – teszi fel a kérdést a gyanútlan választópolgár, aki már jól hozzászokott ahhoz, hogy sokszoros és sokmilliárdos túlárazások mentén orbitálisan gazdagodó NER-lovagok ülnek meg százmilliós autócsodákat, vagy fetrengenek a jóval drágább yachtjaikon, … már amikor nem a csillagászati értékű házaikban andikáznak.

A fáma szerint Völner Pál rendszeresen 2-5 millió forinttal bélelt borítékokat kapott a legfőbb végrehajtótól, amiből – lássuk be! – tán még akkora villát sem tudott volna venni, mint amilyenben a saját sajtóst tartó magyar sajtósztár lakik.

A kreativitástól rendre tartózkodó hivatásos ellenzék a városházi labirintusból kifelé törekedve most látszólag erőre kapott, s azonnal Völner “főnöke”, Varga Judit lemondását követeli, mondván, a miniszter vegye a kabátját. Nos, az ilyen öltözködési útmutatásokkal azonban csak az az egy baj van, hogy Völner még a gyanúsítotti státuszig se jutott el, bár elég határozottan úton van arrafelé. És nem tudni, ki mindenkit terelnek majd még a rajtvonalhoz.

Némi éleslátással azonban az is felsejlik, hogy itt valami másról lehet szó, mintsem csupán egy pitiánerségen kapott államtitkár jól időzített kampány-kálváriájáról. A hivatásos ellenzék esetében talán szerencsésebb lenne egy kicsinyke, óvatos körültekintés, ugyanis hatalmas örömük közepette pillanatokon belül ráfázhatnak, hiszen a hatóságok – a hírek szerint – nem csupán Völner életvezetését regisztrálták, hanem a sajtóban is jól hallhatóan a fővárosi önkormányzat körül bolyongó egynémely politikus-üzletember meglehetősen kapzsi elgondolásait is. Aztán a csuda tudja, mi minden van még a kalapban?

Némi dramaturgiai hajlammal viszonylag könnyen belátható, hogy a kormány azt utóbbi hetekben egy kicsit besározgatta a hivatásos ellenzékét, ám közülük az ég világon senkit semmivel nem vádolt meg, hanem megelégedett a megindult vizsgálatok tényével. Ezzel szemben derült égből helikopter gyanánt gyorsan lebuktatott egy saját főtisztet, akit hatalmas csinnadratta közepette készül meghurcolni, ország-világ szeme láttára. Sőt! Akár kiírhatja a vári kolostor, avagy a Kossuth téri kocsma ajtajára, hogy immár három (!) kormánypárti képviselő ült, ül, vagy ülni fog a vádlottak padján, bezzeg a hivatásos ellenzék bántatlanul fecseghet a közvagyon elcsencseléséből remélt jutalékokról és hasonlókról.

Ha ezt Codruta Kovesi Laura európai főügyész meghallja, szinte biztos, hogy az elégedettségből fakadó melegség fogja elárasztani a szívét, tán még csettint is, hogy lám, ezek az Orbán-fiúk mindig kitalálnak valamit. Most éppen azt, hogy keményen fellépnek a korrupció ellen. Ráadásul a saját korrupciójuk ellen. Az ellenzéki korruptakat meg hosszabb távon is futni hagyták. Micsoda kemény elegancia! Ezek után mondja még valamelyik Soros-ügynök ott Brüsszelben, hogy Magyarországon rendszerszintű veszélyben van a jogállamiság, s ezáltal az európai adófizetők pénze!

Orbán Viktor, úgy is mint a keresztény Európa élő lelkiismerete akár azt is megengedheti magának, hogy megígérje Brüsszelnek, miszerint a jövőben a hivatásos ellenzék ügyeiben sem lesz olyan megengedően puha, mint eddig volt. Ha ezt megígéri akkor teljessé válnak azok a jogállamisági, egyenlőségi garanciák, amelyeket Brüsszel annyira hiányol a soron következő óriási kifizetések előtt.

Nos, Orbán tulajdonképpen egy darab Palinyuszival az igazság bajnoki dobogójának a tetejére ugorhat, onnan sújthat le akár a korrupt ellenzékére is, miközben ismét akadálytalanul döntheti az európai adófizetők eurómilliárdjait a saját környezetének zsebébe. Okos. (Kacsint)

– bankski –