“A celeb a hozzáadott érték nélküli sztár. A celeb mindennek a legalja, a teljes leértékelődés. A celeb egy civilizációs mélypont. Hírnév teljesítmény nélkül. Ha már csak kimondjuk azt a szót, hogy celeb, gyászzenét kellene bejátszani alá. A celeb egy nyilvános senki. Erre nincs jobb definíció.”

Fenti definíció magától Puzsér Róberttől származik. Azon még morfondírozhatunk, hogy ez egy önértékelés-e, avagy másokra gondolt? Akárhogy is, létezik ennél rövidebb definíció, hogy t.i. “a celeb az attól celeb, hogy celeb”.

Szóval, vannak publicisták, akiknek nem mellesleg van valamilyen életművük, teljesítményük, s az ennek bázisán szerzett tapasztalataikból fakadóan értékelhető véleményük is. Például Ady Endre, aki előbb volt jelentős újságíró, mint jelentős költő, ám csak ezek után lett jelentős publicista.

Noha minden celeb a celebsége előtt minden bizonnyal tett-vett valami egyebet, így tehát Puzsér és Tóta W. urak is, azonban az előzetes érdemi stációkat lényegében megspórolták, s szinte rögtön a celebkedéssel indítottak. Nem kárhoztatom őket, ilyen a korunk médiavilága. Elég a gördülékeny, vitriolos nyelvezet, lehetőleg sűrűn el kell küldeni minél több más hírességet a fenébe, s máris robog a publicitás, mögötte pedig a mindenható reklám.

Ez a két celeb úr viszont most a nyilvánosság előtt összekapott azon, hogy ki kinek a zsoldjában áll? Ha jól látom, akkor Puzsér úr emzépéistaként, Tóta W. úr pedig gyurcsányistaként aprítja a másikat, de mindketten azzal vádolják egymást, hogy NER-bérencek. Ha még idevesszük a vitájukba harmadikként bekapcsolódó Hont Andrást is, akkor immár három tőkebarát piaci véleményvezérről beszélhetünk, akik azon versengenek, hogy a neoliberalizmus melyik menetrendszerű vonatára érdemes felugrani?

Fentiek közül Tóta W. úr odáig ragadtatta magát, hogy engem is belerángatott a csatába, mondván Puzsér úr velem, mint “kivénhedt kurvával” játszik egy zenekarban.

Nos, soha nem éreztem, hogy Puzsér úr lemezein lennék session-zenész, vagy ő az enyémeken. Leginkább Puzsér úr kedvenc idolja, a már említett MZP szokott engem Fidesz-bérencnek és árulónak nevezni, ami persze nem áll távol a GyF monogramon futó másik idoltól sem. Kétségtelen, Hont úr csupán a baloldaliságom okán viszolyog tőlem, de ez az előző két esetben ugyanígy tetten érhető.

Meglátásom szerint tehát ott tartunk, hogy a NER leváltásán ügyködő erők a legkevésbé sem a NER-lovagok legyűrésén fáradoznak, hanem egymást próbálják a NER páncéljára rátolni, mintegy azt bizonygatva, hogy melyikük az érdemesebb a NER-ellenes közönség szeretetére.

E téren viszont kérem, engem hagyjanak ki a hülye játékaikból! Lehetek akár kivénhedt, akár kurva, akár egyszerre mindkettő is az ő szemükben, csak hát én a rablókapitalizmus, valamint ezzel összefüggésben a szociális válság legyőzését tekintem célomnak, amit egy picit emelkedettebb küzdelemnek tartok a celebvilág kattintásmániájához képest. Őszintén szólva, nekem szinte édesmindegy, hogy Orbán, Gyurcsány, vagy MZP urak irányítják a kapitalista rablógazdálkodást, sokkal inkább azon töröm a fejem, miként lehetne mindhármuktól megszabadulni. A celebjeik persze ettől még megmaradnának, de tudnék élni ezzel a kompromisszummal.

Szanyi Tibor