Most megtippelni sem merem Orbán lelkiállapotát. Vagy eszi a sárga irigység, vagy röhög a markába, és bármi lehet e kettő között. Egykori gáláns támogatója, majd később minden bajának mumusa, Soros György anélkül, hogy túlzottan belemerült volna a magyar politikába, egycsapásra elszürkült.

Jóllehet Soros nagyságrendekkel gazdagabb, mint a teljes magyar oligarchia együttvéve, a pénz mégsem minden. Soros György, úgy is mint magyar származású világpolgár, továbbá úgy is, mint a neoliberális kapitalizmus egyik élő oszlopa, valamint úgy is, mint a liberális szellem első számú globális apostola azonban sohasem tört nevesített politikai hatalomra. Nem akart sehol államfő, vagy miniszterelnök lenni. Mindig beérte a gigantikus befolyásával. Aligha létezik a Földön olyan ember, aki ne tárná szélesre az ajtaját, ha Soros beszélni akarna vele. Nincs szüksége semmilyen közvetítőkre. Magyarországon pedig ugyanazt akarja, mint bárhol a világon: ún. nyílt társadalmat.

Miniatűr hazai csodálói azonban nagyon is bele akarnak hemperegni a magyar belpolitika sűrűjébe. Sőt, fél, vagy páros lábbal benne is állnak.

A kormányzati oldal házmilliárdosai, azaz Csányi, Hernádi, Mészáros, Garancsi , Szíjj és még sokan mások nem csupán meggazdagodtak a NER-ből, de tövig érdekeltek annak fennmaradásában. Ne legyen kétségünk, fizetnek is vastagon a projektgazdának, vagy annak, akinek még kell.

Az ellenzéki konglomerátum sem eszköztelen. Gyurcsány önmaga is egy kisebb milliárdos, de táborát nagyobb bikák pénzelik, úgymint Bige, Bojár és még néhány szinte nevesincs kapitalista.

Eddig e két pólus égette a milliárdokat. No, nem a sajátjukat, hanem közpénzeket, bár néha úgy tűnt, hogy azok előbb megjárták a zsebüket is. Gyakorlatilag mind politikai hatalomra törnek, hiszen enélkül kiszáradnának. Személyesen azonban tartózkodók, inkább dublőröket alkalmaznak a csúcspolitikusokként számon tartott figurák futtatásával. A most futó színdarab két főszereplője Orbán és MZP.

Ebbe az idilli milliárdos-vetélkedőbe ugrott be amolyan Shrek szamaraként Gattyán György, az a magyar üzletember, aki pont nem a NER-ből gazdagodott meg, sokkal inkább annak ellenében, mégis jelenleg ott áll a csúcsgazdagok dobogóján. Stílusosan persze az egyik leggazdagabb magyar médiacár műsorában jelentette be, hogy pártot alapít, s indul a választásokon.

A völgyekbe szorult választópolgárok most aztán kapkodhatják a fejüket, amelyek fölött e három pénzhegy csúcsán álló dúsgazdag brigád lövi egymást. Maszlag persze van annyi, mint égen a csillag. Orbán atyáskodik, MZP udvari bolondot alakít, Gattyán (vagy esetleg majd valamelyik helytartója) pedig digitalizálni akarja a magyar népet. Fura egy repertoár. Emellett Soros tényleg elkulloghat a nyílt társadalmával együtt.

A mini-Góliátok csatájában azonban szó sincs arról, vajon miből fog élni, pontosabban megélni a magyar dolgozó? Merthogy a munkabéréből jelenleg alig tud egyről kettőre jutni. Nem csoda, hiszen amit megtermel, abból a fenti csapatok jutnak ötről hatra, vagy inkább ötszázról hatszázra.

A hétszázát! – mondhatná erre Soros György, de inkább nem mond semmit. Ehelyett megkönnyebbülhet. Most már nem érdemes az ő nyakába varrni a politikai hatalom megragadásának rút vádját, hiszen szinte az összes magyar nagytőkés szélesvásznú csatasorba állt, hogy a népképviseletet az ő saját képviseletére változtassa. Az almumusok kiütötték a ringből a főmumust. Aki pedig ebből sem kér, az most végképp a menekülőpályákat keresheti.

Nos, tegnap még nem gondoltam volna, hogy az ISZOMM és a Kutyapárt lesznek a magyar választások értelmének megmentői. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy a baloldal és a humor találkozása a legjobb politikai kombinációk egyike.

– bankski –

Fotó: Gattyán György számítógépeket oszt Monoron MTI