A belorusz-lengyel (továbbá balti) konfliktus kapcsán újságírói kérdésre válaszolva azt mondtam a héten, hogy milliméterekre állunk a háborútól, hiszen az EU határait egy szomszédos állam feszegeti élőerő alkalmazásával. Kétségtelen, a belorusz katonaság által a lengyel határőrökre szorított “menekültek” egyelőre mellőzik a katonai fegyverek használatát, helyettük farönkökkel próbálnak az EU területére bejutni.

Az EU-t valóban nehéz helyzetbe hozta Lukasenka belorusz diktátor, hiszen úgy kell távol tartani az odavezényelt szerencsétleneket, hogy egyúttal a humanitárius katasztrófát, értsd. tömeges emberhalált elkerüljük. Sajnos, halottak azonban már vannak, elsősorban a fagy szedi az áldozatokat a határmenti erdőkben.

Az EU-t gyakran illetik a külpolitikai, no pláne katonapolitikai bénultsággal, a jelen helyzet megoldása során azonban ez most kevésbé állítható. Sőt!

Orbán Viktor a héten hirtelen Ankarába utazott, fontos brüsszeli üzenettel. Aligha lehet egybeesés, hogy az egyébként harcos török kormány reptéri hatóságai tegnap óta ‘önként’ nem engednek fel iraki, szíriai és jemeni állampolgárokat a Törökországból Minszkbe tartó járatokra. Ezzel párhuzamosan a Turkish Airlines és egyre több térségi légitársaság egyelőre csak annyit vállalt, hogy egyirányú utakra nem visznek utasokat Belorusszia területére, de az Európai Bizottság illetékeseinek tájékoztatása szerint gyakorlatilag az összes légitársaság roppant megértő az ügyben adódó feladataikat illetően.

Az ilyen gyors és együttes felismerések azonban nem spontán jönnek. Ehhez kell, hogy valaki nagyon világossá tegye, mégha diplomáciai jellegű csatornákon keresztül, hogy akik akár csak a legcsekélyebb mértékben kiszolgálják Lukasenka embercsempész kalandját, azok nagyon gyorsan ki fognak szorulni az európai légipiacokról. Nem utolsó sorban Putyin elnök szintén rögtön közölte, hogy Oroszországnak a legkisebb köze sincs a belorusz vezető őrületéhez, s erőteljesen reménykedett abban (értsd: üzent), hogy a fehérorosz területen áthaladó gázvezeték nem lesz lezárva.

Az EU a Minszkkel szemben eddig elrendelt szankciók kibővítéséről a közeljövőben dönt. Szomszédos ország esetében ez sohasem könnyű. Mégis, Brüsszel és a tagországi fővárosok nem engedhetik meg maguknak, hogy Lukasenka nyomásának engedve precedenst teremtsenek a gyengeségre, ezért arra számítok, hogy többrétű és hatékony ellenlépésekkel fogják kedvét szegni a hasonló, őrült merényletekre vállalkozóknak.

A kemény fellépésbe azonban bele fog férni, ha a Lengyelországba bejutni akaró migránsok közül sokan (akár mind) mégis átjutnak a határon. Ott ugyanis a lengyel hatóságok előbb-utóbb begyűjtik őket, s kellő őrizet mellett lefolytatják az ilyenkor illő eljárásokat, majd zömüket visszaviszik a kiinduló országaikba. Ennek a most két tűz közé szorult pár ezer embernek az ideiglenes beengedése előtt azonban el kell vágni az utánpótlás csatornáit. Ez történt akkor is, amikor Merkel befogadta szinte az összes, Törökország felől érkező menekültet, de egyidejűleg lezáratta az EU-török határokat. Jelenleg szinte ugyanez történik. (Egyébként immár hosszabb távon mondható, hogy a 2015/16-os menekültroham óta az érkezettek bő felét nem csak kiutasítják az EU területéről, de háromnegyedüket fizikailag is haza transzportálják.)

A mostani konfliktus azonban mégis nagyon eltérő az eddig ismert menekültügyi feszültségekhez képest. Lengyelország és a balti államok a NATO tagjai, így számíthatnak a világ legerősebb katonai közössége által szavatolt védelemre. Belorusszia viszont Oroszországhoz kötődik hadi értelemben is. A kockázat tehát egy NATO-orosz összecsapás, ami akár úgy is bekövetkezhet, hogy lényegében egyik fél sem törekszik rá.

A fegyelmezetlen szövetségesek kordában tartása mindazonáltal a közösség többi tagjának a feladata. Az EU joggal várhatja el Oroszországtól, hogy tegyen meg mindent a minszki diktátor leállítása érdekében, s a nyomaték kedvéért Brüsszel most egyáltalán nem szemérmes a gazdasági erejével élni.

Ebben a helyzetben Orbán Viktor testhez álló feladatot kapott. Mivel számít neki a lengyel-magyar barátság, ezért most kénytelen volt régi nagy autokrata barátjához, Erdoganhoz repülni azzal az üzenettel, hogy Brüsszel nem tréfál.

Szanyi Tibor