Még javában zajlik az előválasztás, amely a jelek szerint a majdan ténylegesen szavazók hozzávetőlegesen 10 százalékát mozgatja meg. A kezdeti technikai malőr utáni nagy tülekedésben a fő versenyzők kezdtek el hibát hibára halmozni.

Jakab Péter a Jobbik fénykorát idéző buzizással próbált egy kis előnyre szert tenni, a gyerekek verését helyeslő Márki-Zay Péter a cigányok listázása mellett kardoskodott, Fekete-Győr András pedig sajátos apartheid kontúrjait festegette ugyancsak a cigányok kulturális elkülönülését hangoztatva.

A két favorit közül Dobrev Klára viszont ott akarja átharapni a NER testét, ahol az a legvastagabb, éspedig az Alaptörvénynél, amelyre egyébiránt az összes magyar önkormányzati és országgyűlési képviselő, valamint polgármester felesküdött, némelyikük kétszer is. Sajátos érvelése megfeledkezik arról a pofonegyszerű megoldásról, hogy a kétharmados törvényeket úgy lehet simán lebontani, hogy az ellenzék például kétharmadot szerez a legközelebbi választásokon, ám ekkora bátorságra a többi jelölttől sem futja.

A doktori címét még az önéletrajzából is alig kitörölni tudó, továbbá megfelelő képesítés nélkül az egyetemi katedráig jutó Karácsony Gergely főpolgármester élő adásban rúgta ki a sámlit mentora, Tóth Csaba alól, holott korábbi támogatása azon alapult, hogy Tóth már kétszer is bizonyított Zuglóban, márpedig ez visszamenőleg nem változott. Ezzel a szépségdíjasnak aligha mondható manőverrel természetesen elérte, hogy a híradások első helyen róla szóljanak. Nagy kár, hogy ez ismét más hullájára állva sikerült neki.

A tartalmi kérdéseket illetően a szövetséges ellenzéki miniszterelnök-jelöltek nagyjából össze-vissza beszéltek fűről, fáról és virágról. Egyetértés jószerivel csak a Fidesz politikáinak kulcselemeinek támogatásában volt, azaz imádják a korábban leszólt határkerítést, ma már mindannyian utálják a migránsokat, továbbá megtartanák a (meglehetősen kudarcos) CSOK-ot és a 13. havi nyugdíjat. Paks, elszámoltatás, rezsi, homoszexualitás és a múlt kérdéseiben viszont élénken vitatkozva nem értettek egyet, viszont a bérek emelésében lényegében szinte odáig merészkedtek, ameddig immár a jelenlegi kormány is eljutott.

A Hófehérke üdeségét hajszoló Dobrev Klára és családjának oligarcha mibenléte nem volt téma, de az se, hogy nem csupán Tóth Csaba, hanem a legismertebb jelöltek szinte mind pénzzel kitömött vállalkozók, sőt a Ungár Péter egyenesen Gyurcsány Ferenc és Czeglédy Csaba mellett ül a milliárdosok kispadján – amúgy azok között, akikről ezt még nem tudjuk.

De legfőképp valamennyien a kisemberekért aggódtak, szemben Orbán Viktor jómódúakat és gazdagokat kedvelő politikáival. Természetesen Orbánt sem kell félteni, hiszen a választások előtt olyan pénzlocsolást rendez, amilyet még nem látott a magyar gazdaságtörténelem.

Logikája kikezdhetetlen: nagyjából addig önti a pénzt, amíg most még lehet, hiszen az EU csak valamikor jövőre akar visszatérni a költségvetési hiányokat kordába szorító korábbi szigorához, tehát amennyiben ez a mesés ellenzéki csoportosulás esetleg kormányra kerülne, addigra az államkincstár kisöpörve, eladósítva, ellopva, aztán az új csapat hadd vergődjön a képtelenségek tengerén. Ha pedig az elkerülhetetlen megszorításokba szinte bombabiztosan belebukó szövetség már elvégezte a piszkos munkát, akkor győzedelmesen visszatérhetnek, persze működésben tartva a faragókést, de szitkozódva, hogy Gyurcsányék mit műveltek már megint. Ha viszont mégse következne be a kormányváltás, akkor csak a régi technikát kell alkalmazzák, azaz az álnok Brüsszelre hivatkozva tovább kopasztják a dolgozó népet, de nagyon.

A ‘nap’ vesztese a csak közvetve jelen lévő MSZP. Az általuk favorizált Karácsony épp frissiben árulta el a párt egyik oszlopos vezetőjét, aminek dominóhatása alighanem néhány további, még futó üdvöskéjüket is kifüstöli a versenyből. Fura módon a ‘nap’ nyertese viszont a Szanyi-féle ISZOMM, amely végképp hivatkozhatja, hogy az ellenzéknek már névleg sincs baloldali komponense, s ezáltal egy új fejezetet nyithat a magyar politikában.

– bankski –