Erőt kell vennem magamon, hogy bármit is írjak a hazai belpolitikáról, hiszen valamennyiünk szinte minden idegszála az ukrajnai borzalmakra összpontosít, ezen belül is a hozzánk menekülő tízezrek sorsára. Igen, minden menedéket kereső ember, leginkább család valahol álomra kell hajtsa a fejét. Fűtésre, élelemre, tisztálkodásra van szükségük. Őrületes kihívás úgy, hogy minden órában újabb és újabb ezrek érkeznek. Ilyen helyzetre nem lehet felkészülni, amint maguk a menekülők is csak magukhoz kapták a legszükségesebbeket, s egyik óráról a másikra indultak el a bizonytalanságba. A kormány remélhetőleg teszi a dolgát, és ez most nem politika, hanem humanitárius megfelelés kérdése. Ebből a hivatásos ellenzék is kivehetné a részét, bár úgy tűnik, számukra most fontosabb az orosz kémbanknak nevezett intézmény épülete előtti tüntetés szervezése. Ezenközben a hazai választási kampány szinte egyetlen érdemi eseménye egy újabb polip előbukkanása a budapesti parkolási rendszer szöveteiben. Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom és a Magyar Munkáspárt által tető alá hozott Baloldali Szövetség a választókerületek felében gyűjtötte össze sikeresen az induláshoz szükséges mennyiségű ajánlást. Ez sajnos alulmarad az országos lista állításához kellő kétharmados léptékhez képest, ám szép eredménynek tekintjük az erőforrások versenyében. A Baloldali Szövetség ugyanis az egyetlen politikai csoport ebben a versenyben, amely sem busás állami támogatásokkal, sem milliárdos szponzorokkal nem rendelkezik. Ez utóbbiak hiánya cseppet sem fáj, hiszen miért is támogatna akár csak egyetlen oligarcha is olyan pártokat, amelyek pont a gigászi magánvagyonok létrejötte ellen küzdenek? Bármelyik másik országos párt átlagosan 10 millió forintot fordított egy-egy választókerületben a jelöltállítás reklámjára és folyamatára. Mi ennek az összegnek egyetlen százalékát sem, tehát kimondhatjuk, hogy százszor olyan hatékonyak vagyunk, mint bárki más, hiszen még ahol levertük a lécet, ott sem nullát ugrottunk. Nos, ennyire voltunk képesek pusztán lelkesedésből és elhivatottságból. Jelöltjeink folytatják a küzdelmet, mert ahol lehet ránk szavazni, ott a legtöbb baloldali szavazatot kívánjuk megszerezni. Illúzióink nincsenek, hiszen a választópolgárok nagy többségét belehajszolták az Orbán vs. nem-Orbán örökrangadó sokadik eldöntésébe, ami gyakorlatilag az elmúlt negyedszázad “legfontosabb” egyedi politikai tételévé nőtte ki magát. Mi a féktelen kapitalizmus pusztításához képest a szociális válság felszámolását célozzuk. Rajtunk kívül az összes többi párt ugyanazt a fékevesztett oligarcha-kapitalizmust kívánja folytatni, legfeljebb árnyalatnyi különbségekkel. A kormány képtelen megbirkózni a jövedelmeket elemésztő inflációval, az ellenzék pedig legfeljebb a korrupció visszaszorítását ígérgeti, bár épp ezen a ponton üt rajtuk lyukat a fővárosi parkolási rendszer elmúlt évtizedéből visszaköszönő kenőpénzes gyanú. A baloldalon viszont roppant hálásak vagyunk azoknak a tízezreknek, akik támogató aláírásukkal tisztelték meg jelöltjeinket. Reméljük, többen és nem kevesebben