Az elmúlt években 180 tonna hulladékot távolítottak el a Tiszából és árteréből, miközben a folyó a mikroműanyag-szennyezettséggel is küzd – írja az Index.

A víz felszínén is sok sodródó műanyagot lehet látni, de sokkal több van azokból, amiket szabad szemmel nem láthatunk. A mikroműanyagok a nagyobb darabok töredezésével és a szennyvízzel jutnak a folyóba emelte ki Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem docense. A műanyagok típustól függően vannak olyanok, amelyek 500-1000 évig megmaradnak a természetben, ez hosszú távú szennyezés.

A természetes vizek szennyezettsége közvetve az ember konyhájáig is elérhet, mert a halak szervezetében felhalmozódhatnak a káros anyagok. Az élőlények nem tudják megkülönböztetni a vízben lebegő műanyagot a természetes tápláléktól, ami hosszabb távon veszélyeztetheti egyes fajok lokális populációját is. Ami kikerült a környezetbe, azzal már nem lehet túl sok mindent kezdeni. A szennyezés jelentős mértékben például műszálas ruhák mosásából származik. A szennyvíz jó esetben tisztítva jut a folyóba, de a jelenlegi technológia mellett 20%-nyi szennyezést még így is magával visz.