A demokrácia eszméje az emberek közötti egyenlőségre, az igazságos döntéshozatalra és a közös érdekek képviseletére épül. Azonban a kapitalista gazdasági rendszerben ezek az értékek gyakran csak a beszéd szintjén léteznek. A kapitalizmus dinamikája, amely a profitmaximalizálásra és az egyéni gazdagodásra épül, alapvetően ellentmond a demokrácia valódi megvalósulásának.

A kapitalizmus központi eleme a tőke, amely a termelés, az erőforrások és a gazdasági hatalom koncentrációját eredményezi. A tőkét birtoklók, legyenek ezek nagyvállalatok, magánszemélyek vagy szűk elitcsoportok, óriási befolyással bírnak a politikai döntéshozatal felett. A választási kampányokat, a médiát és a közvéleményt gyakran ezek az érdekcsoportok irányítják, így a „nép akaratát” könnyen manipulálják. Az a rendszer, amelyben egyesek milliárdokkal rendelkeznek, míg mások a mindennapi megélhetésért küzdenek, aligha nevezhető demokratikusnak.

A kapitalista társadalmak jogi értelemben ugyan biztosítják az egyenlő szavazati jogot, de a gazdasági egyenlőtlenségek torzítják ezt az egyenlőséget. Mit ér egy szavazat, ha a gazdagabb rétegek véleménye és érdekei hatványozottan érvényesülnek a médiában, a lobbiban és a politikai intézményekben? Egy többmilliós kampányt támogató oligarcha érdekei mindig hangosabbak lesznek, mint egy hétköznapi munkavállalóé vagy kisvállalkozóé. Amiben hazánk élenjár.

A kapitalizmus logikája a folyamatos növekedést és a versenyt helyezi előtérbe, amely nemcsak a környezetet, hanem az emberi kapcsolatokat és a társadalmi szövetet is pusztítja. Németország példája jól mutatja, hogy még egy gazdag, erős gazdaság is válságba kerülhet, ha a rendszer nem képes igazságosan elosztani a javakat. A szegénység, a munkanélküliség és az elégedetlenség mindig táptalajt adnak a szélsőségek erősödésének, ami tovább gyengíti a demokráciát. Amíg a gazdasági hatalom néhány ember kezében összpontosul, addig a demokrácia csak egy eszmény marad, amelyet sosem érhetünk el. A megoldás egy olyan gazdasági rendszer lehet, amely az egyenlő elosztást, a közös érdekeket és a fenntarthatóságot helyezi előtérbe. A szövetkezeti gazdaság, a közösségi tulajdon és a helyi önrendelkezés lehetőséget adhat arra, hogy az emberek valóban beleszóljanak a saját életüket érintő döntésekbe.

A demokrácia és a kapitalizmus közötti konfliktus nem oldható fel reformokkal vagy kozmetikai változtatásokkal. Amíg a profit logikája uralkodik, addig a nép érdekei háttérbe szorulnak. Egy valódi demokrácia megteremtéséhez radikális változásokra van szükség a gazdasági rendszerben, hogy az valóban az emberek, és ne a tőke érdekeit szolgálja. Csak így valósulhat meg az-az álom, amelyben minden ember szabadon és egyenlően alakíthatja saját jövőjét.