Nevekkel nem illik viccelődni, de azért jegyezzük meg, hogy a “trump” szó amúgy trombitát jelent az angol nyelvben. Igaz, a kártyajátékokban emlegetett adut is ennek mondják. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, Donald Trump egykori amerikai elnök káprázatos visszatérést produkált, és meggyőzően megnyerte a legutóbbi választásokat.

A világ nagyobbik része megdöbbent, ugyanis elsőre nehezen hihető, hogy egy az USA-ban jogerősen bűnözőnek minősülő milliárdos, saját bevallása szerint is adókerülő figura dollármilliárdokat megmozgató küzdelemben jutott el ismét a világ csúcsára. Nála nagyobb főnök ugyanis jelenleg nincs e Földön.

Ha mozihasonlatot kellene találni, akkor valószínűleg Tarantino-filmek között kellene keresgélnünk, már ami a bevezetőt és a következményeket illeti. Gyakorlatilag korlátaitól immár teljesen mentesen, egójának a csúcsán és számítható karrierjének a végén járó őrült milliárdos kiszámíthatatlansága bármit produkálhat. Aki eddig úgy gondolta, hogy lát a jövőbe, az most ezt felejtse el!

Mindannyian csak tippelgethetünk, vajon milyen ránk eső következményei lehetnek a történetnek? Ránk alatt a baloldalt, illetve a magyar baloldalt értsük, lényegében a magyar népet értsük!

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a továbbiakban tarthatatlan az a zárványos identitáspolitika, ahová a baloldali, de különösen annak engedékenyebb ága, a progresszív gondolkodás süllyedt. Ez a zavaros identitáspolitika, ami teljességgel elszakad a népek valós érdekeitől, s erős köldöknézést követő hisztérikus dogmák világába ugrik. Konkrétabban szólva, nem érdemes minden energiát a zavaros nemi identitások, a hiperérzékeny kisebbségek felhisztizett témáiba ölni, hanem az egyenlőséget és az igazságosságot azért határozottan szem előtt tartva, de olyan többségi dolgokkal érdemes foglalkozni, mint a megélhetés, benne a lakhatás, az egészség és a fejlődés, szebb nevén az oktatás nagy kérdései.

Nem tartható tovább, hogy egy homoszexuális amerikai nagykövet eme jellemzőjét domborítgassa ki Budapesten, a liberális értelmiség és az oda megtérő nácik széles nagy örömére. Nem tartható tovább, hogy a társadalmi elit férfi tagjainak egy meghökkentő hányada sanyarú sorsú gyerekfiúk lepippantása után menjen ki pedofil-ellenesen tüntizgetni, és az sem, hogy a katolikus egyház is tövig álljon ebben a posványban. Mielőtt bárki félreértene, a pofátlan, hazug képmutatás egyik politikai oldalhoz sem köthető, mert a teljes fősodor érintett a dologban. Az úgynevezett elitről van szó.

Sajnos azonban az úgymond tartva marad, hogy a politikusok szájából a barátság szó valójában mocskos, korrupt ügyleteket jelent.

Orbán roppant ügyesen bevágódott Putyinnál azzal, hogy világpolitikai porondokon is kiszolgálja az orosz birodalmi érdekeket, cserébe 2009 óta évente több milliárd dolláros szinten fölözgetheti le az Oroszországból jövő energiahordozók és más nyersanyagok árkülönbözetét. Az oroszok pontosan tudják, hogy mennyit kérnek a portékáikért, és azt is, hogy ezek milyen áron futnak a magyar piacon. Nos, a kettő különbsége az, ami az Orbán-i klientúra zsebében landol.

Orbán kifejezetten bevágódott Trumpnál is. A harsány politikai szózataik esetleges találkozása csak a fedő. Valójában az elmúlt évek Trump-i kampányaiba a magyar miniszterelnök kőkemény befizető, nagyságrendileg 100 millió dolláros szinten, amiről az árulkodik, hogy európai széljobbas pártok, pártocskák esetében 10 millió euró az alap-mértékegység, s a gondolkodás pedig ennek szorzataiban pörög.

Orbán a kínai kommunistáknál is bevágódott, s csak annyit kellett tennie, hogy egy kiskaput nyitott Kína számára az EU piacaira, amit ha nem is nagyon, de meghálálnak. Innen pénzt leginkább hitelbe kaphat, ám legalább nem kérdezik meg, hogy mire költi? Spoiler: minden illetékes kérdés nélkül is tudja, látja, hogy mire?

Az EU pénze viszont csak addig kellett, amíg ellopható volt. Amióta ez a buli befellegzett, azóta se barátság, se semmi, sőt, még egyes itteni európai befektetéseket is le akarnak nyúlni, hogy csak a repteret, vagy a SPAR-t említsem.

Ez a mátrix azonban most könnyen felborulhat. Letelnek a mézeshetek, s Trump lépni fog Kína és az oroszok ellen, s nagy mázli kell annak ledumálásához, hogy Orbán vonatkozó fickándozásai felett csak úgy elnézzen az új amerikai elnök.

Orbánnak azonban most hirtelen kisebbek lettek a gondjai, mint Magyar Péternek, aki ugyancsak jól láthatóan amerikai csöcsökön lógott mindezidáig. Abban erősen biztosak lehetünk, hogy Viktorunk kérési listáján szerepelni fog az a tétel, hogy állítsák le riválisának gáláns finanszírozását. Attól tartok, hogy mind Trumpnak, mind Orbánnak akár eminens érdekében is állhat, hogy lerántsák a leplet a Biden-i idők manővereiről.

Itt jusson eszünkbe, hogy ha a tényleg fél-, vagy teljesen hülye liberális magyar ellenzékiség rajongói azon kuncognak, hogy Magyar Péter azért jó, mert a túloldalról jön, és mindent tud a kormányzati bandáról, nos, ez a banda ugyancsak mindent tudhat Magyar Péterről. Nem higyjük, hogy a ’26-os választások előtt kijátszatlanul hagynák az aduikat!

A ténylegesen baloldali, tehát alapból kapitalizmuskritikus pártok, szervezetek most akkor teszik jól, ha gyorsan kerítenek maguknak egy közös platformot, félreteszik, hogy ki kit utál jobban, és egy világos, akár programba is önthető üzenettel állnak a nagyérdemű választóközönség elé! Eszerint érdektelen, hogy ki kivel éli az életét, ideiglenesen még az is, hogy ki mikor és miként lopta szét a közvagyont, mert azt csak hatalomból lehet elszámoltatni, sokkal inkább rontson neki az elitnek, hogy a magyar nép enni, inni, lakni, szaporodni, utazni, mulatni, egyszóval jóllétben élni akar, s aki ebben meggátolja, annak szétveri a fejét.

Ennél nem bonyolultabb a feladat.

Bankski –