Nem először fordul elő, hogy a kormány eldönt valamit, majd jól bereklámozza, mint valami szenzációt, aztán amikor már biztos a dolgában, akkor megkérdezi az embereket. Az embereknek persze csak egy töredéke válaszol a bugyuta kérdésekre, viszont a leghűségesebb kormánypártiak nagyon lelkesen küldik vissza a kérdőíveket, így még akár el is lehet hinni a 100 százalék körüli támogatottságokat.

Most egy átfogó “konzultációra” készül a kormány. Izgalmas lesz.

Az első kérdés alighanem úgy fog hangzani, hogy egyetért-e azzal, hogy a minimálbér belátható időn belül 400.000 forint legyen?

Szerintem bárki számára egy 5-10 éves időszak kifejezetten belátható, az infláció vágtatása közepette pedig még előbb is elérhető lehet ez a szint, legfeljebb a 400.000 forint reálértéke annyit sem fog érni, mint a mai 267.000-é. Így aztán tök jó, hogy az emberek eldönthessék azt, ami így is, úgy is be fog következni. Nem kizárt, hogy már a 2026-os választási évben meglépik ezt az emelést, “Önök kértek, mi teljesítjük!” jeligére

Ennél azért jóval épületesebb például az Igen Szolidaritás törekvése, miszerint a nettó (!) minimálbér legyen azonnal 1.000 eurónyi forint, ami a cégek elképesztően felduzzadt profitjának terhére simán megoldható lenne. Sajnos, ennyire azért nem gáláns a kormány.

A második kérdés azonban felettébb stratégiai jellegű. Egyetért-e azzal, hogy a kormány a gazdasági semlegesség útjára lépjen? A kérdést persze nem egyszerű értelmezni, de a kormány előzékeny, s már el is mondta, hogy mit ért ezalatt? Nos, azt kell értenünk, hogy mi dönthessük el, hogy mit vásárolunk, és honnan?

Kicsit ciki, hogy a nemzeti kormány 15 év alatt sem jutott el idáig, de spongya rá! Ennél viszont valóban érdekesebb, amikor majd a külügyminiszter eldönti, hogy kitől és honnan szerezze be az Audik, BMW-k és Mercik összeszereléséhez szükséges alkatrészeket, idehaza legyártjuk a kocsikat, s egy újabb döntéssel pedig meghatározza, hogy ezeket az autókat kinek és hová adjuk el? A nyugati cégtulajdonosok meg ne akadékoskodjanak, elégedjenek meg azzal hogy eddig se fizettek adót, és ezután se kell! Egyébként nem kizárt, hogy kínai közvetítők bekapcsolásával ez a képlet is működhet .

Alighanem ez lesz az orosz gáz esetében is, hiszen semlegesen eldöntjük, hogy az orosz gázt az oroszoktól fogjuk megvenni, nem kell nekünk a nyugati kibicelés, hiszen pont a gázra eddig sem alkalmaztak semmilyen szankciót, amik persze nem is működnek, hiszen lám, akár többet is hajlandók vagyunk adni az orosz, mint az arab, vagy norvég cuccért.

A harmadik kérdés már inkább egy meglévő gyakorlat pótlólagos jóváhagyatását jelenti, nevezetesen, egyetért-e azzal, hogy a kis- és középvállalkozásokat kiemelt tőkejuttatással gazdagítsa a kormány, természetesen a mi adónkból? Erre is nyilván az igenek kerülnek többségbe, hiszen például a Tiborc-féle középvállalkozások eddig is rendre hozták a hozzájuk fűzött tulajdonosi reményeket, végtére is a buktákat mindig ki lehetett igazítani egy kis további tőkejuttatással.

Egyébként így arról majd meg se kell külön kérdezni az emberek, hogy tetszik-e nekik a magántőke-alapok felállítása, ami annyit tesz, hogy állami garanciavállalás mellett titkos pályázatokat írtak ki eddig 3.000.000.000.000 forint értékben.

Akinek tehát 10-20-30 stb milliárd forintnyi tőke kell az új ötletéhez, az jöjjön és vigye, de elszámolni már nem kell, hiszen ha megy a bolt, akkor örül a nép, ha meg nem, akkor ott az állami garancia. Na, az ilyen műveletek tették irgalmatlanul stabillá a nemzet Lölőjének bankját, hiszen ekként minden hitelkihelyezése tuti biznisz.

A negyedik kérdés a lakhatáshoz kapcsolódik. Egyetért-e ön azzal, hogy a fiatalok újabb és újabb kedvezményes hitelbe verjék magukat, ha lakást akarnak? Ez fontos kérdés, hiszen a kormány az elmúlt 15 évben a legvadregényesebb hitelezési formákat eszelte ki, de csak nem akar több lakás épülni, konkrétan inkább egyre kevesebb, éves szinten 20 ezer sem.

Ehhez kapcsolódik az ötödik kérdés, miszerint egyetért-e ön azzal, hogy aki fiatal és dolgozik, az tetszőleges célra kamatmentes állami hitelt vehessen fel “munkáshitel” címszó alatt?

Hát már miért is ne értenénk ezzel egyet, hiszen valamiből csak kell fizetni a korábbi lakáshitelek törlesztőit, illetve jó dolog bármire elszórni a pénzt, elvégre egyszer élünk, vagy mi? Azt már csak sutyorogva tesszük hozzá, hogy így majd fel lehet állítani a Munkáshitel Központot, ahová visszahívhatják Magyar Pétert túlárazott és felesleges szerződéseket kötni olyan tanulmányokról, amelyek arról szólnak, hogy potenciálisan mi mindenre lehet elbaltázni a könnyű pénzt? Korábban is jól csinálta, most is menni fog neki.

Az viszont már nem része a konzultációnak, hogy a kormány miként emelje a családi támogatásokat, bár szerintük ebben nincs egyetértés a magyar jobb- és baloldal, illetve Brüsszel között.

Kétségtelen, az igen baloldalinak tekinthető Igen Szolidaritás e téren is évek óta szorgalmazza a megoldásokat. Így például a családi pótlékot egyenesen háromszorosára kellene emelni, hogy Magyarországon az európai átlag körüli legyen ez a juttatás. Kétségtelen, ezt a jobboldal, így főként a Fidesz nem nagyon pártolja, a baloldal viszont nagyon is. Ott már valamennyire igaza lehet a kormánynak, hogy az ellenzékinek mondott liberális pártok folyamatosan figyelmeztetnek az embereknek juttatok pénzek esetében, lett légyen az munkabér, nyugdíj, szociális támogatások stb., hogy ezek veszedelmes osztogatást jelentenek, és károsak a gazdaságra nézvést.

Legutóbb még a Tisza párt is lehetetlennek nevezte a kormány ezirányú törekvéseit, mivel állítólag ilyesmire nincs pénze. Igaz, a Tiszának mégis lenne, hiszen számíthatóan 2030-ra 1 millió forintos átlagbért ígérnek, ami nélkülük is egészen biztosan bekövetkezhet, elég ha bárki pocsék gazdaságpolitikát üzemeltet, s az infláció automatikusan intézi a többit.

Kis színes hírként említhető, hogy most, október 16-án lesz épp 80 éves a nyilas hatalomátvétel napja, ami a témánk szempontjából azért érdekes, mert a Szálasi-kormány első ülésének első napirendi pontja egy éves gazdaságfejlesztési terv volt. Akkor is háborús okoknál fogva döcögött a gazdaság, ráadásul történelmileg tanulságos módon Magyarország megint az oroszokkal bonyolódott harci viszonyba, amit ugye mi nem szeretünk csinálni. Kétségtelen, némi huzavona után, de Szálasiék is megadták magukat, s nem bonyolódtak magyar életeket veszélyeztető védekező háborúba, megelégedtek pát tízezernyi zsidó ember Dunába lövésével.

Persze azóta sokat változtunk, fejlődtünk, de éppen ezért fontos a nyugodt, békés konzultáció.

Ezúttal viszont megfontolható lenne az ellenzékinek gondolt erők számára, hogy a kérdőíveket most ne gyűjtögessék össze, hanem egyenesen a válaszadásra buzdítsák a híveiket, hogy t.i. minden kérdésre nemmel feleljenek! Most meg lehetne mutatni, mekkora is a kormány támogatottsága, vagy elutasítottsága? Ha így is 99 százalék lesz a támogatók aránya, akkor biztosak lehetünk abban, hogy 2026-ban is meglesz a kétharmaduk.

– Bankski –