Ha minden igaz, akkor a VI. kerületben befellegzett a lakások alkalmi bérbeadásának. Sokan most attól tartanak, hogy a példa ragadós lehet, s a lakók máshol is nekilátnak az airbnb-típusú ügyletek betiltásának.

Azt, hogy miként alakulhatott ki egy eredményes helyi népszavazás, jószerivel csak tippjeink lehetnek. Azt azonban gyanítani lehet, hogy az áldatlan állapotok fenntartására legfeljebb az üzletből hasznot húzók szavaztak, mindenki más, értsd: a hétköznapi lakók a tiltás mellett voksoltak.

Ez utóbbiak helyesen cselekedtek. A lakások ugyanis lakás céljára valók. Nyilván használhatók rövid tartózkodásra is, de az egy másik műfaj. Ezért épülnek kereskedelmi szálláshelyek, amelyekhez azonban sokféle szolgáltatás is kapcsolódik, úgymint éjszakai porta, takarítás stb. Lefogadom, hogy még egy gyengébb szállodában is beazonosítható az a vendég, aki a liftbe okád, és tán hamar fel is takarítják a szennyet, de ez picit sem jellemző a belpesti lakóházakra.

Nem is ez a legnagyobb baj, hanem – egyebek közt – az a biztonsági kitettség, amivel egy lakóház “sima” lakói szembesülnek a szó valós és átvitt értelmében egyaránt. Ám ez még mindig csak a felszín. Társadalmi léptékben az a legfőbb probléma, hogy maga a gyakorlat országszerte felveri a lakbéreket, ezáltal közvetve az építési költségeket, továbbá a lakhatáshoz kapcsolódó szolgáltatások árait. Ember legyen a talpán, aki egy csapcserét és hasonlót meg tud úszni 20.000 forintos munkadíj alatt. Manapság ugyanis Budapesten legalább ennyi az ún. kiszállási díj. A haveri, fusi stb. megoldásokat most nem taglalom.

Akadnak fehér hollók, akik adót is fizetnek az ilyen bérbeadásért. Ez nyilván fontos az adott önkormányzatnak, bár ha megnézzük, hogy az ilyen fapados turizmus mennyi extra kiadást jelent a kisebb közösségeknek, akkor már nem annyira szép a leányzó fekvése.

Magyarországon kemény lakáshiány van, ami persze nem csupán az airbnb nyakába varrandó. Hasonló hatású a vendégmunkások elhelyezése, vagyis igénybevevői oldalon tartósan, együttesen és nagyságrendileg plusz fél milliónyi ember lakhatásáról való gondoskodást tételezi fel. Ezen a mérlegen tovább ront, amikor a lakásokat irodának hasznosítják. Eközben évente 20.000 új lakás sem épül az országban.

Van viszont egy politikai terepekről származó szempont is. Aki a választások idején szokott ajánló aláírásokat gyűjteni, az nagyon jól tudja, hogy Budapest egyes kerületeiben gyakorlatilag alig lehet elérni a lakásokba bejelentett szavazópolgárokat. Aki teheti, az ugyanis nyugisabb környéket keres magának, a problémát pedig a kevésbé mozgásképes többiekre hagyja.

Mindezekből kirajzolódik a megoldások halmaza. Több lakást, konkrétan állami bérlakást kell építeni, a turisták ellátását pedig a kereskedelmi vállalkozásokra kell bízni. Ezek hiányában marad a helyi tiltakozás, ami most éppen egy érvényes népszavazás formáját öltötte. Gratulálunk a tényleg a VI. kerületben lakóknak.

Bankski –